A Belenenses végre visszatért a  nagyfiúk közé három év kihagyás után. A valaha szebb napokat is megélt lisszaboni klub lassan kezd magához térni, de a régi dicsőséghez való visszatérés az elérhetetlen kategóriába tartozik számukra, hisz idén már az is dicsőségnek számíthat, ha sikerül bent maradniuk. A kisebbik lisszaboni derbi, amiről már meg is feledkeztünk, ismét megrendezésre kerül.

Amikor azt mondtam, hogy a klub szebb napokat is megélt, természetesen nem arra gondoltam, hogy akkora sikereket ért volna el, mint a három nagy, de évtizedekkel ezelőtt mindig ott lihegett a nyakukban, itt-ott beleköpve némelyik levesébe.

A klubot 1919-ben alapították, vagyis a legöregebb portugál klubok közé tartozik. A főváros Belém nevű negyedében fészkelnek, a nevük is innen származik (Belém - Belenenses; magyarul annyit tesz: Belémiek). A kezdeti években Portugália negyedik legnagyobb klubjának számított és 1943-ig folyamatosan az első öt hely valamelyikén végzett. Az igazi nagy siker aztán az 1945-46-os szezonban jött el, amikor is a klub megnyerte a bajnokságot (itt hangsúlyoznám ki, hogy Portugáliában eddig csupán öt csapat tudta megnyerni a bajnokságot: Benfica, Porto, Sporting, Boavista, Belenenses). Azóta is ez a legnagyobb sikerük, ezt követően már nem sikerült többé diadalmaskodniuk és a második helyre is csak kétszer értek ezután: 1955-ben és 1973-ban. Érdekesség, hogy az 1982-83-as szezonban a klub játékosa volt maga a Special One is, aki akkortájt még egyáltalán nem volt különleges, érthető, hogy nem a játéka tette híressé később.

José Mourinho

Azóta is gyakran látni a Special One-t Belenenses sállal a nyakában

A Belenenses Európában is ismerős név volt, hiszen a csapat több ízben is megfordult az UEFA kupában, igaz, legtöbbször már a sorozat elején búcsúzniuk kellett. Annyit mindenféleképpen érdemes megemlíteni, hogy 1987-ben sikerült otthon megfogniuk a Barcelonát (1-0), 1988-ban pedig kettős győzelemmel búcsúztatták a Bayer Leverkusent.

Az  ezredforduló után aztán egyre több szerencsétlenség ütötte fel a fejét a csapat háza táján, de a bennmaradást mindig sikerült kiharcolniuk. 2008-ban hosszú betegség után elhunyt a klubelnök, Cabral Ferreira, 2010-ben pedig a csapat kiesett az első ligából, ahová idén került vissza.

Hogy mennyire lesz ma este derbihangulat a Da Luzban? Őszintén szólva fogalmam sincs. Az igazi rivalizálás már régóta a Sportinggal és a Portóval zajlik. Mióta a Belenenses kikerült a képből (sosem voltak benne úgy istenigazából), már nem volt olyan komolyan véve többé. Idén is rosszul kezdték a szezont a kékek, csupán három pontot sikerült összekaparniuk eddig, így jelenleg a 15. helyen tanyáznak.

Az ellenfél jelenlegi gyengeségét és a jövő heti Bl-meccset figyelembe véve őszintén remélem, hogy JJ nem fogja egy az egyben ugyanazt a csapatot a pályára küldeni, mint az előző két alkalommal. Ha ez mégis megtörténne, akkor valószínűleg eljutok arra a pontra, hogy erősen megkérdőjelezem a menedzseri képességeit. Nagy vonalakban egy sima győzelmet várok, ahol ezúttal a csatáraink fognak villogni (ideje lenne már).

A meccs 19:30-kor kezdődik, streamek a szokásos helyen.

Ja, és ha már beszéltünk José Mourinhóról, akkor ezt sem szabad kihagyni:

Jorge Jesus