Amikor a Puskás-tripla is kevés volt

L. PAP ISTVÁNL. PAP ISTVÁN
Vágólapra másolva!
2022.05.02. 10:16
null
Puskás Ferenc remekelt az amszterdami döntőben, többet érdemelt volna a Népsportot tudósító Zsolt Istvántól – persze ez nem a kitűnő bírón, hanem a politikán múlott<br /><a href="https://www.nemzetisport.hu/data/cikk/2/88/99/87/cikk_2889987/Puskas2000.jpg" target="_blank"><strong>(A FOTÓRA KATTINTVA NAGYOBB MÉRETBEN IS MEGTEKINTHETŐ!)</strong></a>
Hatvan évvel ezelőtt nyert legutóbb európai kupát a Benfica (ez után nem sokkal átkozta meg Guttmann Béla a lisszaboni klubot), az amszterdami finálé, Puskás Ferenc triplája óta már csak egyszer lőtt valaki döntőben három gólt, nyolc gól pedig azóta sem esett, voltak évek, amikor egynek is örültünk.

 

Nem lehet azt mondani, hogy Guttmann Bélát osztatlan szeretet övezte volna Lisszabonban, még a nagy Eusébio sem volt oda érte, sőt a távozásáért is sokat tett, de hogy a futball a kisujjában volt, ahhoz nem fér kétség. Már 1961-ben ő volt az edző, amikor a Benfica az akkor még az átigazolására váró Eusébio nélkül (a mozambiki sztár egy nappal az 1961-es BEK-döntő után játszotta első hivatalos meccsét a Benficában!), első nem spanyol csapatként BEK-et nyert, miután a berni Wankdorf-stadionban 3:2-re megverte csapatával a Kocsis Sándorral, Czibor Zoltánnal és Kubala Lászlóval felálló Barcelonát. (A katalánok góljait Kocsis és Czibor szerezte.) Egy évvel később pedig az első öt kiírás győztese, a Real Madrid ellen meg is védte a címét.

De hogyan! Az amszterdami finálé Puskás-show-val kezdődött, az 1958 óta a madridiakat erősítő, ekkor már 35 éves magyar fenomén a 23. percre 2:0-s előnyhöz juttatta a csapatát, majd miután a portugálok gyorsan egyenlítettek, még a szünet előtt bevágta a harmadik gólját is. És innen tudtak fordítani a Guttmann-fiúk, nyolc gól azóta sem esett az első számú európai klubsorozat döntőjében.

A Népsport sem megrágni, sem lenyelni nem tudta a madridi színekben pályára lépő, immár spanyol állampolgárként (1961 végén egy marokkói barátságos meccsen már a válogatottban is bemutatkozott) a chilei világbajnokságra készülő „disszidens” Puskást, igaz, az 1960-as BEK-döntővel ellentétben (ahol a máig rekordot jelentő négy gólt szerezte az Aranycsapat korábbi kapitánya), az 1962-esről legalább kisebb anyagban beszámolt. Pontosan 1124 karakterben, úgy, hogy a száraz tényeken felül a helyszínről tudósító Zsolt István, a kor neves FIFA-játékvezetője mindössze ennyit írt: „Végig hatalmas iramú küzdelem volt, ennek ellenére mindkét csapat igen sportszerűen játszott. A Benfica taktikája az volt, hogy két összekötőjét tolta előre, és a szélsők hátulról indítottak, a két fedezet pedig állandó mozgással a csapat motorja volt. A Real Madridban Puskás előretolt középcsatárt játszott, és Gento segített neki a bal szélen. A két összekötő itt is hátulról próbált indítani, ugyanígy Di Stéfano is. A mérkőzés 60. percében Casado megsérült és ettől kezdve 10 emberrel játszott a Real. A mérkőzés sorsát az döntötte el, hogy a Real Madrid fedezetpárja és két szélsőhátvédje igen gyenge napot fogott ki.”

A lényeg persze ebben is benne van, miután az amúgy is meglehetősen gyengén futballozó jobb-bekk, Pedro Casado megsérült, és cserélni akkoriban még nem lehetett, a rohamozó Benfica emberelőnyben már a maga javára fordította a meccset.

A májusi Labdarúgás „A portugál Benfica megvédte az EK-t” címmel hozott fotót Eusébióról, alatta a képaláírás: „Amszterdamban a bajnokcsapatok Európa Kupájának döntőjén a lisszaboni Benfica, a magyar származású Guttmann Béla edző csapata 5:3 arányban diadalmaskodott a Real Madrid ellen. Képünkön az örömittas portugál szurkolók vállukon viszik Eusebiót, a portugál csapat jobbösszekötőjét, a Benfica negyedik és ötödik góljának szerzőjét, akiről előzőleg emlékül letépik mezét…”

A Népszabadság „Európa bajnokcsapata: a Benfica” című nyúlfarknyi írásában, mondjuk úgy, nem verte nagydobra Puskás Ferenc három gólját: „Amszterdamban szerda este 65 ezer néző előtt került sor a portugál Benfica és a spanyol Real Madrid között a labdarúgó bajnokcsapatok Európa Kupa döntőjére. Izgalmakban bővelkedő küzdelem után (a Real kétszer is vezetett: 2:0-ra és 3:2-re) a Benfica 5:3 (2:3) arányban nyert, s ezzel megvédte az előző évben kivívott győzelmét. Góllövők: Eusébio (2, egyet 11-esből), Aguas, Cavem és Coluna, illetve Puskás (3).” Rögtön alatta pedig egy másik, hasonlóan fontos hír: „Berlinben játszották le a Szovjetunió B és az NDK B válogatott labdarúgócsapatai közötti mérkőzést. A találkozó 1:1 arányú döntetlen eredménnyel végződött.”

Másik két akkori napilapunk, a Népszava és a Magyar Nemzet említést sem tett az amszterdami BEK-döntőről. Igaz, a Nemzet május 11-én, azaz több mint egy héttel később váratlan kis cikkben elmélkedett a BEK népszerűségén: „A statisztikusok kiszámították, hogy az utóbbi esztendőkben – a világbajnokságokat nem számítva – a labdarúgó Európa Kupa volt a legnépszerűbb küzdelemsorozat. Az 1961/62-es évadban 2,3 millió néző látta az EK mérkőzéseit. A legnagyobb közönséget a Real Madrid vonzotta, annak ellenére, hogy a híres Bernabeu-stadion csak egyszer telt meg a Juventus elleni találkozóra.”

A mérkőzés műsorfüzetének címlapja
A mérkőzés műsorfüzetének címlapja

A Népszava pedig a BEK helyett a közelgő chilei világbajnokságra figyelt, a spanyol válogatott lehetséges szereplésével kapcsolatban a következőket írta: „Helenio Herrera, az argentin származású »mágus«, mert van ilyen beceneve is a labdarúgó-világban – s ezt elsősorban a tiltott dopingszerek alkalmazásával vívta ki magának – első dolga az volt, hogy a válogatott keret egy negyedét azonnal »leépítette«. Huszonkilenc játékost tartott meg s ez kilenc egyesületet érint. A játékosok többsége a Real Madrid és a Barcelona csapatából került ki, de szerepel közöttük minden számottevő spanyol labdarúgó…” És a felsorolásban minden kommentár nélkül ott virít Puskás neve is.

Akinek egyébként volt Guttmann-nal némi elintézetlen ügye (pontosabban inkább a Benfica-edzőnek vele), hiszen amikor 1948 őszén a Győr–Kispest bajnokin kispesti edzőként Guttmann le akarta cserélni Patyi Mihályt, Puskás rászólt játékostársára, hogy maradjon a pályán. Guttmann a meccs után lemondott, azt pedig nyilván ő is tudta, hogy az affér nem független attól az egyébként nem elhanyagolható ténytől, hogy kispesti edzőként az elődje id. Puskás (Purczeld) Ferenc volt…

Guttmann Béla sokáig nem fürödhetett a dicsőségben, hiszen miután Lisszabonban túlzásnak érezték az általa követelt extra prémiumot, a mester először is irtózatosan összeveszett António Mundrunga klubelnökkel, majd felmondott, és távozóban gyorsan megátkozta a Benficát. Eleinte azt hitték ötven évre, aztán kiderült, hogy százra, de itt-ott az örökös verzióról is olvasni. Mindenesetre a nagy Eusébio hiába könyörgött Guttmann sírjánál a bécsi zsidótemetőben az 1990-es BEK-döntő előtt az átok feloldásáért, a portugálok azt a finálét is elbukták. Mint ahogyan 1962 óta az UEFA-kupával és az Európa-ligákkal együtt összesen nyolcból nyolcat, szegények már ott tartanak, hogy az idei ifi BL-sikert próbálják az átok megtöréseként beállítani.

Puskás Ferencnek pedig az amszterdami vereségre némi gyógyír, hogy az 1960-as mesteri négyes (és Di Stéfano triplája) után legendás 10-esünk ismét eljutott legalább három gólig egy BEK-döntőben – az azóta eltelt hatvan évben ez egyedül a Milan csatárának, Pierino Pratinak sikerült az Ajax ellen 1969-ben. A Bajnokok Ligájában még senkinek – meglepő is lenne, ha éppen az idén, május 28-án törne meg a jég…

EMLÉKEZTETŐ
Benfica–Real Madrid 5:3 (2:3)
1962. május 2., Amszterdam, BEK-döntő
Olimpiai Stadion, 61 257 néző. Vezette: Horn (holland)
Benfica: Costa Pereira – Mário Joao, Germano, Angelo Martins – Cavém, Cruz – Coluna – José Augusto, Eusébio, Simoes, Águas. Edző: Guttmann Béla
Real Madrid: Araquistáin – Casado, Santamaría, Miera – Felo, Pachín – Tejada, Del Sol, Di Stéfano, Puskás, Gento. Edző: Miguel Munoz
Gólszerző: Águas (25.), Cavém (33.), Coluna (50.), Eusébio (64. – 11-esből, 69.), ill. Puskás (18., 23., 39.)

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik