Usain Boltnak kellemes emlékei vannak a 2001-es debreceni ifjúsági vb-ről (Fotó: AFP)

 

„Akkor jártam életemben először Európában, és nagyon izgatott voltam az utazás miatt. A jamaicai csapat tagjaként a világ számos pontjáról érkezett emberekkel találkozhattam” – árulta el a Magyar Nemzetnek Usain Bolt, aki e-mailben válaszolt néhány kérdésre. Az akkor még 14 éves (néhány hét híján 15 esztendős – a szerk.) jamaicai sportoló nemcsak Európába repült először, hanem a 2001-es ifi vb volt az első nemzetközi versenye is.

A későbbi világklasszis 200 méteren indult Debrecenben, ahol a hivatalos adatok szerint 160 ország 1330 atlétája küzdött meg egymással.

„Nézegettük a ranglistákat, elsősorban az amerikai Jonathan Wade-re és a trinidadi Darrel Brownra figyeltünk, akinek százon már 10.24 másodperces ideje volt, de Boltról még nem hallottunk – mesélte a Magyar Nemzetnek Vas Dávid, aki szintén 200-on futott Debrecenben. – Mivel engem a hetes előfutamba osztottak be, Boltot pedig a nyolcasba, biztos, hogy a call roomban együtt várakoztunk, mert ott két-három futam versenyzőit terelték össze. Az is lehet, hogy egymás mellett ültünk, de nincs konkrét emlékem róla.”

Bolt megnyerte az előfutamot 200-on, kihasználva a nagy esélyes Darrel Brown sérülését, majd az elődöntőben tovább javított az idején, ám a 21.73-as egyéni csúcs kevésnek bizonyult a fináléba jutáshoz, ötödik lett a futamban és kiesett.

„A legjobbak néhány évvel idősebbek voltak nálam, és huszonegy másodperc környékén vagy talán még alatta is teljesítettek, ezért nekem nagyszerű tanulási lehetőség volt a verseny – reagált a Magyar Nemzet kérdésre Bolt. – Akkoriban nem edzettem túl sokat, mindössze iskola után futottam. A testem fejlődésben volt, ami normális tizennégy éves korban, és csak a rá következő évben kezdtem el jól teljesíteni.”

„Jamaicából érkezve leginkább az tűnt fel, milyen hideg volt – emelte ki Bolt a debreceni élményei közül. – Én a hőséghez szoktam, és bár Magyarországon nyár volt, estére lehűlt a levegő. Ezen kívül két dolog maradt meg bennem. Az egyik, hogy az emberek kedvesen üdvözöltek minket, a másik, hogy Debrecenben ittam életemben először szénsavas vizet. Beletelt néhány évbe, mire hozzászoktam az ízéhez. És van még valami, a Rubik-kocka! Azóta sem tanultam meg kirakni, de otthon a mai napig van egy, amelyet néhány éve kaptam egy barátomtól.”

A teljes cikket IDE kattintva olvashatja el.