Koroknai Tibor és Máté nagy tervekkel és reményekkel várja a következő évet – a testvéreknek feszegetniük kell a határaikat (Fotó: Török Attila)

Koroknai Tibor nagyon komolyan akarta venni a 2020-as atlétikai évadot, de amikor sorra halasztották el, illetve törölték a világversenyeket, mintha eltört volna benne valami. A munka és tanulmányai felé fordult, a Debreceni Egyetemen májusban elvégezte a mesterképzést mérnök-informatika szakon. Utána próbált visszatérni az edzésekhez, egész jól is ment neki, az augusztusi országos bajnokságon 51.02-t futott 400 méter gáton, de gyengélkedni kezdett, és nem sikerült továbblépnie.

„Begyulladt a fülem, ami fejfájással járt, és ezen elcsúszott minden, a csapatbajnokságon már el sem tudtam indulni emiatt  – mondta Koronkai Tibor, akinek négy versenye volt a szabadtéri idényben, az országos bajnokság mellett a Honvéd-kupa, a Budapest Open és a Gyulai Memorial, amelyen már betegen állt rajthoz.  – Pedig ezt leszámítva fizikailag százszázalékos voltam, elkerültek a sérülések, és hozzászoktam ahhoz is, hogy a munka és suli miatt sokat kellett ingáznom Debrecen és Budapest között.”

IFJ. TOMHAUSER ISTVÁN, Koroknai Tibor és Máté edzője: – Miután kiderült, hogy az olimpia elmarad, Tibi szerintem elengedte ezt az évet. Amúgy is nehéz időszak áll mögötte, mert az idén fejezte be az egyetemet, emiatt és a munka miatt is sokat ingázott Debrecen és Budapest között, ami az edzésmunkára is kihatott. A fizikai állapota ugyanakkor nem volt rossz, de a ritkább edzések miatt közepes maradt. Ebben az idényben ezért nem is volt több. Jövőre sokkal többet akar – ő és én is.

 

Máté hatalmas motivációval és bizonyítási vággyal ugrott neki az idénynek, ami érthető egy hosszú versenymentes időszak után. Meg akarta mutatni magának és mindenkinek, mire képes, a leállással pedig nyertünk egy évet, mert türelmesen tudtunk építkezni. Élvezte, hogy újra fájdalom nélkül képes futni, és az edzéseken végre oda tudja tenni magát, de a speciális terheléssel azért ebben az évben még óvatosak voltunk. Ennek tükrében különösen jó az egyéni csúcsa, a cél, hogy jövőre tovább feszegessük a határait.

A DSC-SI harmincéves futójának hiányzott a versenyzés, de nem jött olyan rosszul egy utazásmentes pihenőév. Öccse, Máté remek idénye ösztönözte, egyébként is a motiváció miatt jobban szeret vele közösen edzeni, mint egyedül. Bár ez az év nem állt össze neki, a következőben mindent alárendel az olimpiának, és testvérével közösen készül Tokióra.

„Már szeptember végén elkezdtük a felkészülést, de előtte sem álltam le, jó állapotban vagyok – mondta az idősebb Koroknai, akinek az is nagy változást hozhat az életébe, hogy végleg a fővárosba költözött. –  Mivel itt dolgozom, nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb lesz az életem, mert az utazás sok időt és energiát vett el. Néhány hónapja vagyok Budapesten, de már most érzem, hogy több energiám van. Nem tudom, a következő évben hogyan és mennyit tudunk edzőtáborozni, ám nekem ez az utolsó esélyem, hogy kijussak egy olimpiára. Mindent meg kell próbálnom.”

A nyolcszoros országos bajnok sportoló a fedett pályás szezonban még nem bízik, de áprilisban szabadtéren már szeretne versenyezni a dél-afrikai edzőtáborozás végén. Szándéka szerint a következő esztendőben biztosan folytatja a sportolást, sőt, néhány idényt még érez magában – 2021-ben eldől, hogyan tovább.

Koroknai Máté éve két részre osztható: az első, amikor még azt hitték, lesz az idén olimpia, a második, amikor már tudták, hogy elhalasztották. Az esztendő első felével nem teljesen elégedett, a másodikkal már inkább, kicsit visszavett a tempóból, és az lett a legfontosabb szempont, hogy egészséges maradjon. A korábbi makacs sérülése miatt edzőjével amúgy is figyelniük kellett a terhelésre, ezért a szokásos edzésmunka hatvan-hetven százalékát végezhették el. Az eredmény: egészséges maradt, 400 gáton 49.71-es egyéni csúcsot futott, és határozottan érzi, még bőven van benne.

„Az Achilles-inam teljesen rendbe jött, nem fáj, három éve nem éreztem magam ilyen jól fizikailag, mint az elmúlt hónapokban – mondta a Nemzeti Sportnak a DSC-SI háromszoros országos bajnoka. – Júniusban és júliusban még óvatosabbak voltunk, heti egy-két futóedzést tartottunk, de augusztusban már előfordult, hogy négyet. Nem kellett visszafognom magamat, bírta a lábam.”

Márciusban még mérges volt a halasztások miatt, de visszatekintve már úgy látja, időt és tapasztalatot nyert ezáltal. A szabadtéri évad során nyugodtan tudott készülni, amiből remek eredmény jött ki, ezért úgy gondolja, teljes felkészüléssel, benne meleg égövi edzőtáborokkal jövőre elérhető lenne a 48.90-es olimpiai szint is. Az alapozást már elkezdték, novemberben jöhet a még keményebb munka.

„Ha minden jól alakul, az országos csúcs sem lesz nagyon messze, az elkövetkező években elérhető célnak gondolom”  – fogalmazott Kovács Dusán 1997-es 48.45-ös rekordjával kapcsolatban. És ha az idén kevesebb munkából is ilyen látványosan tudott előrelépni, a sérülések pedig elkerülik, tényleg van mire alapoznia.