Mohamed Szalah ma már a világ egyik legjobb labdarúgója (Fotó: AFP)

 

„A kezdetekben olyan csapatban játszottam, amely félórányi útra volt a lakhelyünktől, Baszjuntól. Aztán átigazoltam egy másik együtteshez, oda már másfél órát kellett utaznom. Onnan Kairóba szerződtem, így kellett négy-négy és fél órát utaznom egy edzésre” – fogalmazott Szalah a Liverpool hivatalos oldalának.

„Hamarabb el kellett jönnöm az iskolából az edzések miatt. A klub adott egy hivatalos dokumentumot, hogy délután kettőre oda kell érnem az edzésre, így hét és kilenc között voltam a suliban, csupán két órát. Azt hiszem, lennének gondjaim az életben, ha most nem futballista lennék.

Négy-öt éven keresztül minden egyes héten öt napon át éltem így. Reggel kilenc órakor már az edzésre indultam, délután kettőkor vagy fél háromkor érkeztem meg az edzőpályára. A tréningek vagy fél négykor, vagy négykor kezdődtek. Úgy nagyjából hat óra körül végeztünk, aztán elindultam haza, este tíz, fél tizenegy fele érkeztem meg. Ettem valamit, majd aludtam, a következő reggel pedig kezdődött elölről.

És nem csak egy busszal utaztam. Háromszor, négyszer, de volt, hogy ötször is át kellett szállnom. Fiatal voltam, labdarúgó szerettem volna lenni. Különlegessé, nagy névvé akartam válni.

Számomra sem volt akkor teljesen világos, hogy hova vezet az utam. Tulajdonképpen a semmiből jöttem, egy tizennégy éves srác voltam, álmokkal. Nem tudtam, hogy meg fog történni, csak azt tudtam, hogy nagyon akarom, hogy megtörténjen.”