Cristiano Ronaldót sokkolta, amit az Old Traffordra való visszaérkezésekor tapasztalt (Fotó: AFP)

 

– Rengeteg kritikát kapott az elmúlt időszakban, talán többet, mint karriere során bármikor. Ideje meghallgatni önt is, hogy a Manchester United szurkolói megtudják, mi történik.
A szurkolók a legfontosabbak a futballban, értük játszom, ők mindig is kiálltak mellettem. Folyamatosan érzem a felém áradó szeretetüket, odajönnek hozzám az utcán, hogy megköszönjék azt, amit a futballért tettem, és számomra ez a legfontosabb, a szurkolók jelentenek mindent.

 
Manchester United: Elárult a klub – Cristiano Ronaldo
MU: Az önző Ronaldo Ten Hag kezére játszott – lapszemle
Mit tegyen a Manchester United Cristiano Ronaldóval? – szavazzon!
Közleményt adott ki a Manchester United Ronaldo interjúja kapcsán

– Mielőtt aláírt volna a Unitedhez, állítólag majdnem a rivális Manchester Citynél kötött ki. Mennyire volt közel a megegyezés?
Őszintén szólva, kevésen múlott… De a közös múltam a Manchester Uniteddel, és a szívem együttes erővel visszahúzott. És természetesen Sir Alex Fergusonon múlt. Ugyanakkor, ez egy tudatos döntés volt, mert a szívem hangosan szólt hozzám akkor.

– Sir Alex Ferguson milyen szerepet töltött be abban, hogy visszatért egykori csapatához?
Kulcsfontosságú volt. Ő jelentette a legfőbb különbséget, de nem lennék őszinte, ha azt mondnám, hogy a Cityvel való megállapodás nem volt közel. Tudatos döntést hoztam, amit nem bántam meg, és mint mondtam, Sir Alex volt a kulcsfigura. Beszéltem vele természetesen – ő azt mondta: „Lehetetlen, hogy a Manchester Citybe menjél”, mire én: „Oké, főnök.” Tehát, meghoztam a döntést, és tudtam, hogy jól döntöttem.

– Álomszerű volt a visszatérése az Old Traffordra – két gólt is szerzett a Newcastle United ellen.
– Káprázatos érzés volt. De nemcsak a meccs napján, már a meccset megelőző héten éreztem, hogy minden megváltozott. A világ rólam beszélt: „Cristiano hazatért”. Különleges pillanat volt visszatérni a Manchester Unitedhez, a szurkolók előtt játszani, és persze a két gól az Old Traffordon koronázta meg mindezt. Emlékezetes és hihetetlen nap volt. Szólt a „Viva Ronaldo” dal. Számomra a szurkolók jelentik a mindent.

– Két rekordot is megdöntött huszonnégy órával a visszatérése után. A nevével adták el egy nap leforgása alatt a legtöbb mezt – egy bizonyos PSG-s Messit taszított le a trónról, bizonyára örül…
– Persze, hogy örülök, de az a helyzet, hogy nem én üldözöm a rekordokat, hanem a rekordok üldöznek engem. De ez jó, benne lesz az önéletrajzi könyvemben.

– A másik csúcs pedig az a Manchester United-tweet volt, amiben hírül adták, hogy visszatér a csapathoz – ezt az üzenetet lájkolták a legtöbben a Twitter történetében.
– Ez is nagyszerű. Senki sem számított rá, hogy visszatérek, mert a dolgok gyorsan alakultak, főleg az utolsó 72 órában. Több más klubnál mérlegelték a szerződtetésemet, például a Manchester Citynél. Először a Manchester United nem is volt köztük, végül engem is meglepett, amikor a United mégis lépett az ügyben.

– Hogyan látta a klubot, miután oly sok évig távol volt?
– Őszintén mondom, hogy amikor aláírtam a Manchester Unitedhez, azt hittem, minden megváltozott, hiszen tizenhárom év telt el. Kilenc évet voltam a Real Madridnál és hármat a Juventusál. Amikor visszatértem, azt hittem, minden más lesz: a technológia, az infrastruktúra, minden… De meglepetés ért, kellemetlen, mert mindent változatlanul találtam. Akkoriban menesztették Ole Gunnar Solskjaert, Michael Carrick vette át a csapatot két meccsre – a Villarreal, és a Chelsea ellen –, minden olyan gyorsan történt, és meglepett a klub instabilitása. Mintha megállt volna az idő – ez azért sokkolt.

Sir Alex Ferguson győzte meg a portugált arról, hogy térjen vissza (Fotó: AFP)

– Mit gondol a klub átigazolásairól és arról, hogy nem fejlesztette az eszközparkját?
– Meglepett. Amikor aláírtam, a United szerződtette Sanchót és Varane-t is, és azt hittem, a dolgok úgy mennek majd, ahogyan a Manchester Unitednél menniük kell. Sir Alex Ferguson nagy űrt hagyott maga után, és nemcsak ő, hanem másik fontos ember is: David Gill, az elnök, aki nagyon jó ember. Roppant fontos volt a Sir Alex körüli struktúra is. Tehát, tudtam, hogy a United már nem a régi, de meglepett, hogy ekkora az űr. A Unitednél nulla fejlődéssel szembesültem. Főleg a Real Madriddal és a Juventusszal összevetve, a Manchester United csak kullog a világ után. A technológia, főleg az edzést segítő technológia, az étrend-kialakítás, az, hogy megfelelően étkezzenek a játékosok, és megfelelően pihenjenek a meccsek előtt, nem fejlődött semmit. A Manchester United ezen a téren vaskos lemaradásban van a világ élvonalához képest, és azért ez meglep. Egy ekkora egyesületnek a top háromban lenne a helye, és most távolról sincs ott, sajnos. Koránt sincs a legmagasabb szinten, de remélem, az elkövetkező években sikerül majd visszajutni a csúcsra. Nem tudom, miért, de Sir Alex Ferguson távozása óta a klubnál semmilyen fejlődés nem tapasztalható.

– Milyen kapcsolatot ápolt Ralf Rangnickkal?
– Természetesen tiszteltem, mert mégiscsak fontos munkakört látott el. Karrierem során az összes edzőmet főnöknek hívtam, mert a vezetőedzőknek ez a titulus dukál. De ha mélyen magamba néztem, sosem láttam benne a főnököt.

– Rangnick sajátosan közelítette meg a játékot, önt élesen kritizálta a sajtóban, még azt is kijelentette, hogy talán jobb lenne, ha klubot váltana.
– Ezt sosem értettem benne. Látom, hogy egyes edzők úgy viselkednek, mintha csak ők lelnének vízforrásokra a sivatagban, pedig a labdarúgást már sok-sok évvel ezelőtt feltalálták. De tisztelem az edzőket, hisz mindegyik máshogy közelíti meg a játékot, eltérő a véleménye, eltérő a mentalitása, de előfordulhat, hogy nem értek egyet velük. Én mindig is a legjobb edzőkkel dolgozhattam: Zidane, Ancelotti, Mourinho, Fernando Santos, Allegri – tehát van valamennyi tapasztalatom, és sokat tanultam tőlük. És amikor azt látom, hogy olyan edzők jelennek meg, akik forradalmasítani akarják a futballt, nem értek velük egyet. Persze mindegy is, hogy egyetértünk-e, mert a lényeg, hogy nyerni kell. Én mindig segíteni akarom a csapatomat, és vannak edzők, akik ezt nem fogadják el – ez is a munkám velejárója.

– Vajon Rangnick tudta, hogy mit csinál?
– Nem nagyon. Ismerte a klubot, de csak felületesen, az igazi dimenziójával nem volt tisztában, nem ismerte a klub történelmét, ami óriási meglepetés volt számomra. Amikor Solskjaert menesztették, egy topedzőt kellett volna hozni a helyére, nem egy sportigazgatót.

– Mit gondol Ole Gunnar Solskjaer menesztéséről?
– Szeretem Solskjaert. Én elsősorban az emberi oldalát értékelem mindenkinek, márpedig ő kiváló ember. Nehéz átvenni a United edzői posztját Sir Alex Ferguson után, de szerintem jó munkát végzett. Több időre lett volna szüksége, de nem kételkedek abban, hogy kiváló edző lesz belőle a jövőben. Hasznos tapasztalat volt ez a számára. Nagyon boldog voltam, hogy együtt dolgozhattunk, még ha csak rövid ideig is.

Nem érti azokat, akik meg akarják változtatni a futballt – így Ralf Rangnickot sem (Fotó: AFP)

– Mit gondol a Manchester United fiataljairól, vagy úgy általában a fiatal játékosokról. Tisztelik önt?
– Nem mondanám, hogy nem tisztelnek engem, vagy az idősebb játékosokat, de kétségtelen, hogy már egy más korban élnek, a mentalitásuk teljesen más. A legfőbb különbség, hogy hiányzik belőlük a sikeréhség. Mindent könnyebben megkapnak, semmiért nem kell megszenvedniük, és ez nem érdekli őket. A világ minden ligáját figyelembe véve, a fiatalok már nem olyanok, mint az én generációm volt. Nem hibáztathatjuk őket, ez az élet része. A fiatal generációk figyelmét elvonják az új technológiák. Ezzel együtt mások: figyelnek, de ami az egyik fülükön bemegy, az a másikon kijön. Szóval, ez nem lep meg, ugyanakkor sajnálatos, mert ha a legjobb példaképek egy karnyújtásnyira vannak tőlük, és meg sem próbálják utánozni őket, az furcsa. Amikor én voltam tizennyolc, tizenkilenc vagy húszéves, mindig a legjobbakat lestem: Van Nistelrooyt, Ferdinandot, Roy Keane-t, Giggst – ezért is lehettem sikeres, és ezért lehetett ilyen hosszú pályám. Odafigyelek a testemre, a mentalitásomra, az elmémre, mégpedig azért, mert láttam, hogy ezek a játékosok, hogy csinálják, és tőlük tanultam.

– Mi a legjobb tanácsa a fiatalok számára?
– Nem vagyok az a tanácsokat osztó típus, inkább jó példával szeretek elöl járni. Követendő példa szeretek lenni. Minden reggel én érkezem elsőként, és utolsóként megyek el az edzésről. Ezek a dolgok önmagukért beszélnek. Én a saját példámmal mutatom az utat.

– Hogyan dolgozta fel a fia tragikus halálát?
– Amikor először hazamentünk a szülés után, a gyerekek kérdezgették, hogy hol a másik baba? Cristianinhóval, a nagyfiammal, persze leültem beszélgetni, hisz ő már tizenkét éves, és mindent megért. Elmondtam neki, mi történt, együtt sírtunk a szobájában, és ugyan megértette, azért kicsit összezavarodott. A kicsik persze továbbra is kérdezgették, hogy hol a másik baba, és egy hét után azt mondtam Giónak: „Legyünk őszinték a gyerekekkel, és mondjuk el az igazat, hogy Angel a mennyekben van.” Így mondtuk el, és így is beszélünk róla a mai napig. A gyerekek pedig sokszor mondják, hogy ezt vagy azt Angelnek csinálták, és az égre mutatnak… Ennek végtelenül örülök, mert az életük részévé vált, és nem akarok a gyerekeimnek hazudni, még akkor sem, ha az igazság végtelenül fájdalmas. Sokkal jobb édesapjuk lettem, sokkal közelebb kerültem hozzájuk, ahogy Georgina is.

– Miként hatott ez az óriási nyomás a kapcsolatukra?
– Megerősített minket, szorosabbá vált a kapcsolatunk Gióval. Korábban is jó volt, de most még kedvesebb vagyok hozzá és a gyerekekhez is, és máshogy látom az életet is. Az elmúlt hat hónap volt életem egyik legnehezebb része, csakis édesapám halálához tudnám hasonlítani.

– Úgy tudom, őrzi a fia hamvait…
– Igen, így van. Az ő hamvait és édesapám hamvait is – itt vannak a házban. Életem végéig velem lesznek, nem fogom őket az óceánba szórni. Angel hamvai apukám hamvai mellett vannak, a kis kápolnánkban. Minden nap beszélek hozzájuk, mert ők segítenek jobb emberré, jobb apává válnom.

– Igaz, hogy a királyi család lerótta a kegyeletét?
– Igen, és sosem gondoltam volna – soha. Ezért itt is szeretném megragadni a lehetőséget, hogy megköszönjem Angliának, hogy így kiállt mellettem. És valóban, kaptam egy levelet a királyi családtól, ami nagyon meglepett, ezért is mondom, hogy csak hálával tartozom az angol népnek, mert végtelenül kedvesek voltak velem életem egyik legnehezebb pillanatában. Amiért kiálltak mellettem és a családom mellett, muszáj egyenesen a kamerába mondanom: „Köszönöm, Anglia, hogy segítettek a nehéz órákban!”

– Vállalnak még gyereket?
– Most nem gondolunk újabb gyerekekre, úgy érzem, megvagyunk, de a jövőt csak isten ismeri. Most szeretnénk egy kis nyugalmat, és élvezni az életet velük, amíg kicsik. Meglátjuk, mit hoz a jövő.

– Milyen volt visszatérni a pályára a családi tragédia után?
– A családom mindig is óriási támogatást nyújtott. Georgina azt mondta: „Menj, és játssz, tedd azt, amit a legjobban élvezel, mert segíteni fog feldolgozni egy kicsit ezt a helyzetet.” Persze így is nehéz volt, de valóban segített nem gondolni a tragédiára. És a futballban minden olyan gyorsan történik, a meccsek, az edzések futószalagon jönnek, és nincs időd rágódni a dolgokon, ezért sokat segített, hogy munkába állhattam. Georgina is rengeteget segített azzal, hogy stabilitást adott. Segítjük egymást. Neki nem volt könnyű élete fiatalon, és máshogy tekint az életre, és ugyan még fiatal, de sokat szenvedett. Argentínában született, gondjai voltak a családjával, egyedül élt, az ő élete is roppant érdekes… és nagyon segített nekem. Roppant érett a korához képest, és ha egy kicsit magam alatt vagyok, azonnal felkarol. Remek kis pár vagyunk, segítjük egymást, és nagyon örülök, hogy mellettem van.

– Tervezik a házasságot?
– Most még nem, de látom, hogy a jövőnkben valahol meg fog valósulni. Mind a ketten megérdemeljük, de nem most fog megtörténni, viszont a jövőben nagyon is látom, igen.

– Nem sokkal a személyes tragédiája után nevezték ki a United új menedzserét, Erik ten Hagot – ismerte előtte?
– Valamennyit hallottam róla, tudtam, hogy milyen munkát végzett az Ajaxnál.

– Huszonnégy góllal zárta az idényt – tizennyolc a Premier League-ben, hat a Bajnokok Ligájában –, a második legeredményesebb játékos volt Nagy-Britanniában, mégis rengeteg kritikát kapott. Mintha az ön hibája lenne, hogy az összes gólt ön szerezte. Hogy élte meg ezeket a kritikákat?
– Mindig egyszerűbb egy bűnbakot találni, ha el akarnak fedni más hiányosságokat, és a legegyszerűbb, ha Cristiano Ronaldóra mutogatnak. A sajtó is szeret a címlapokra tenni, mert tudják, hogy így több újságot adnak el. Már megszoktam, mert harminchét éves vagyok, és sok mindent megtanultam az életben. Mindegy, hogy a hullám alján, vagy a tetején vagy, nem úgy látod a dolgokat, mint korábban. A rossz pillanatokban az a jó, hogy kiderül, kik állnak valójában melletted, és kik fordulnak ellened. Sokan nem szeretik a sikeres embereket, sokan rosszindulatúak, márpedig úgy érzem, hogy az elmúlt hónapokban, a sajtó a korábbinál is több kritikával illetett… amit néha nem tudok megérteni. Szerintem ez az irigység miatt van. Huszonegy éve játszom a legmagasabb szinten, ismerek minden fogást, és igazából leperegnek rólam. Persze, nem könnyű feldolgozni a kritikákat, amikor a padlón vagy. Csak azokkal az emberekkel törődöm, akik szeretnek, és nem pazarlom az időmet azokra, akik nem szeretnek.

– Elolvassa az önről szóló cikkeket, vagy a közösségi médiában megjelenő véleményeket?
– Nem olvasok el semmit, mert tudom, hogy a kilencven százaléka hazugság, szemét – nem minden, de a nagy része igen. Folyamatos hazugságáradat, folyamatosan támadnak engem és a családomat, csak negatív tartalom – akkor, minek olvassam? Az a céljuk, hogy rosszul érezzem magam. Megértem a frusztrációt, de nagyon nehéz elfogadni.

– A gond talán az, hogy nagyon híres. Az Instagramon ön a földkerekség legtöbb követővel rendelkező embere…
– Ez valahol jó, az emberek azért szeretnek, mert karizmatikus vagyok. Sokszor felteszem magamnak a kérdést, hogy miért én vagyok a number one, miért nem más. Ez talán azért van, mert egyrészt jól futballozom, de azért is, mert karizmatikus vagyok, és az emberek érzik, hogy jó hozzám kapcsolódni, és persze az is segít, hogy jól nézek ki. Őszintén szólva, a pontos okát nem tudom, de azt mondanám, hogy egy olyan gyümölcs vagyok, amibe jó érzés beleharapni.

– Nagyon meglepett, hogy az egyik legfőbb kritikusa a korábbi csapattársa, Wayne Rooney…
– Őszintén szólva, nem értem az okát, őt kellene megkérdezni. És meglep, mert néhány hónappal ezelőtt áthozta a gyerekeit hozzánk, Cristianinhót pedig áthívta magukhoz focizni. Vannak olyan emberek, akik mindenképpen a lapok címoldalára akarnak kerülni.

– Ebben szerepe lehet az irigységnek is?
– Lehet. Ő a harmincas éveiben hagyta abba a játékot, én pedig még mindig a legmagasabb szinten játszom. Azt nem mondom, hogy azért van, mert jobban nézek ki nála – ami persze igaz –, de nagyon nehéz szembenézni azoknak az embereknek a kritikájával, akivel együtt játszottál. Gary Neville-t is idesorolnám. Tiszteletben tartom mások véleményét, de ők nem tudják pontosan, hogy mi folyik például az edzőpályán, vagy a magánéletemben, és jó lenne, ha az én álláspontomat is meghallgatnák. Könnyű kritikával illetni valakit, de ha nem ismerik a teljes képet, akkor torz ítéletet hoznak.

– Őket a barátainak tekinti?
– Nem a barátaim, a kollégáim. Együtt játszottunk, de nem jönnek át hozzánk vacsorára. De mint mondtam, ez az életem része, folyamatosan kritizálni fognak, én viszont folytatom az utam, és nem érdekelnek azok az emberek, akik velem foglalkoznak.

– Vannak olyan kollégái is, akik mindig kiálltak ön mellett: Rio Ferdinand, Roy Keane – ez sokat jelent?
– Igen. Mindig is mondtam, hogy Roy Keane volt pályafutásom legjobb csapatkapitánya, Rio Ferdinand pedig sokáig a szomszédom is volt, ők nagyon jó fickók. És nemcsak azért mondom, mert kiállnak mellettem, hanem azért, mert igazi futballisták is voltak, értették az öltöző szellemiségét. Aztán vannak olyan volt csapattársak, akiknek muszáj kritizálniuk a tévében, hogy még híresebbek legyenek, és előnyt kovácsolnak maguknak az én nevemből. Nem fogok rosszul aludni a volt csapattársak kritikái miatt, de nem jó hallani őket.

Fordította: Gyenge Balázs