Arsenal: Ezt az időszakot az építkezésnek szentelem – Emery

Szerdán hivatalossá vált: Unai Emery váltja a csaknem 22 esztendő után távozó Arsene Wengert az Arsenal kispadján. A vezetőség több szakembert is meghallgatott, és az utóbbi időben a klub korábbi játékosa, Mikel Arteta tűnt biztos befutónak – ám Unai Emery állítólag lenyűgözte a vezetőséget, amely úgy döntött, nem kockáztat, és inkább tapasztaltabb szakembert választ (Mikel Arteta eddig csak másodedzőként dolgozott, igaz, a Manchester Cityt irányító Josep Guardiola mellett).

A háromtagú bizottság valósággal elámult, hogy a PSG korábbi szakvezetőjének milyen részletes ismeretei vannak az Arsenal játékosairól, s hogyan szeretné kihozni belőlük a legtöbbet. Szintén fontos szempont volt, hogy Emery elfogadta, a nyáron csak 50 millió fontért erősíthet, és az átigazolásoknál sem ő mondja ki a döntő szót.

Már a Valenciánál is, de főként a Sevillánál sikeresen küzdött meg azzal a helyzettel, hogy a nagyobb csapatok több alapemberét elcsábították. Ez előnyös tulajdonság a viszonylag korlátozott pénzügyi forrásokat tekintve. Egybehangzó vélemények szerint Emery egyik fő erénye, hogy a meglévő „anyagot” képes fejleszteni, a játékosokat jobb teljesítményre sarkallja ahelyett, hogy átigazolásokra szórná el a pénzt.

Különös viszont, hogy az Arsenal a hivatalos bejelentéskor nem az Angliában megszokott menedzser (manager) kifejezést használta Unai Emeryre, hanem vezetőedzőnek (head coach) nevezte. A 46 éves szakember ugyanis nem lesz olyan „mindenható”, mint Arsene Wenger volt, akinek tényleges menedzserként szinte mindenre kiterjedt a befolyása. Korábban egyáltalán nem volt példa nélküli, hogy az ősz francia egyszerűen felhívta a csapat többségi tulajdonosát, Stan Kroenkét, és felülbírált(att)a Ivan Gazidis ügyvezető valamelyik döntését. A The Guardian szerint az ügyvezető a 2015–2016-os idényre és az azt megelőző viszonylag sikertelen évekre hivatkozva átszervezésbe kezdett, mondhatni azért, hogy levegye a terhet a menedzserről.

Tavaly novemberben a klub a korábban a Dortmundnál alkalmazott Sven Mislintatot nevezte ki vezető játékosmegfigyelőnek, s szintén ekkor érkezett (de csak februárban állt munkába) Raúl Sanllehí, aki kvázi szakmai igazgatóként dolgozik. Ez a támogatói struktúra Emery alatt működhet majd igazán, akinek „csak” a csapat felkészítése lesz a feladata.

A londoniak új vezetőedzője nagy hangsúlyt helyez a pszichológiai felkészítésre, a szervezett, taktikailag fegyelmezett futballra, a megfelelő helyezkedésre – ami nem feltétlenül tartozott mindig új csapatának fő ismérvei közé. A spanyol megszállottként dolgozik, állandóan elemzi az adatokat és az ellenfeleket.

„Annyit videóztunk, hogy kifogytam a pattogatott kukoricából” – emlékezett vissza korábbi valenciai játékosa, Joaquín. A PSG-nél Neymar kapcsán azt lehetett olvasni, hogy neki nem tetszettek a hosszas elemzések és értékelések. Persze ez nem Emeryt minősíti. Máshol is előfordult, hogy packáztak vele, de nem jártak jól.

A Valenciánál például általában pendrive-on adta oda a „házi feladatot” a játékosoknak. Ám közben azt gyanította, egyikük sem használja a segédletet, úgyhogy később egyiküktől megkérdezte, mit szól a videókhoz. Emery egy darabig hallgatta, ahogy a futballista rizsázik, majd elárulta neki, hogy kísérletképpen üres adathordozót adott neki.

Akik most a kinevezésén hüledeznek, azzal érvelnek, hogy a PSG-vel sikertelennek bizonyult a Bajnokok Ligájában (korábban a Szpartak Moszkvánál is felsült). Az igaz, hogy mindkétszer a BL-nyolcaddöntőben búcsúzott az együttessel, ami visszalépést jelent a korábbi idényekhez képest (végeredményben ezért nem hosszabbítottak vele), de a Sevillával háromszor is megnyerte az Európa-ligát, sikertelennek tehát korántsem nevezhetjük az európai kupaporondon. Egyúttal jegyezzük meg, az Arsenal története során két európai kupát nyert.

A spanyol szakember két szezon alatt hét trófeát hódított el a párizsiakkal, ugyanakkor mintha nehezen találta volna meg a hangot egy-két sztárral – főleg Neymarral. Az Arsenalnál viszont nincsenek olyan nagy egyéniségek és klikkek a keretben, mint Párizsban voltak, ezért vélhetően nem kell hatalmi harcokra és a belső feszültségek kezelésére pazarolnia az idejét.

Lehetséges hátrányként említették a nyelvtudás hiányát is, ám nem igaz, hogy Unai Emery nem beszél angolul (beszél, ez első sajtótájékoztatóján is kiderült) – igaz, a bennfentesek szerint javulnia kell. Személye ugyan nem jelent garanciát a sikerre, de a körülményeket és a múltját figyelembe véve jobban „illik” a bajnokságot 6. helyen záró londoniakhoz, mint a PSG-hez.