Anglia: „Minden percét élveztem” – Wayne Rooney szögre akasztotta a stoplist

„Játékos-pályafutásom minden percét imádtam, most pedig izgatottan várom, hogy elkezdjem a menedzseri pályám egy olyan nagy klubnál, mint a Derby County” – búcsúzott futballistaként a profi labdarúgástól hivatalos Facebook-oldalán az angol válogatott gólrekordere, Wayne Rooney.

„Amikor visszatértem az Egyesült Királyságba a Derby ajánlata miatt, le voltam nyűgözve, hogy milyen lehetőségek rejlenek ebben a nagyszerű klubban. Éppen ezért hatalmas megtiszteltetés, hogy követve Brian Clough, Jim Smith vagy éppen Frank Lampard példáját, innentől én irányíthatom a csapatot” – fogalmazott Rooney.

Délelőtt, a Derby bejelentésekor még csak utaltak rá, Rooney nem mondta ki, hogy az új megbízatás egyúttal a játékoskarrierje végét is jelenti – persze sejthető volt.

Rooneyt a The Athletic a Premier League történetének 9. legnagyobb hatású játékosának választotta 2020-ban. Az amerika-brit sportlap projektje kapcsán a Nemzeti Sport Online-on Dócs Ákos írt az Everton és a Man. United ikonikussá lett támadójáról, alább ebből a portréból olvashatnak részleteket.

(…)

„Briliáns gól, briliáns gól!!! Emlékezzenek erre a névre: Wayne Rooney!” – üvöltötte Clive Tyldesley, és milyen helyesen.

Ki emlékszik még 2002. október 19-re? Nos, valószínűleg nem sokan, de az Everton-szurkolók biztosan. Tizennyolc esztendeje, hogy egy bátor, 16 éves tinédzser csereként pályára lépett a liverpooli kékeknél az Arsenal ellen. Úgy bizony, ez a fiatalember nem volt más, mint Wayne Rooney. A legendássá váló futballista a bemutatkozásakor is bizonyította, különleges képességei vannak. Ha valaki ilyen fiatalon esélyt kap egy olyan topcsapat ellen, mint a 2002-es Arsenal, akkor az legtöbbször lámpalázas, a legegyszerűbb passzlehetőséget keresi, nem akar hibázni. De ez a srác más volt.

Az Arsenal akkor már 30 mérkőzés óta nem talált legyőzőre az angol élvonalban, s úgy nézett ki, a Goodison Parkban 31 meccsesre nyújtja sorozatát. A rendes játékidő utolsó percében azonban Gravesen vaktában előrevágott egy labdát, amit Rooney rendkívüli módon lekezelt. Megfordult, egyet még tolt rajta, aztán bumm! Az ő góljával 2–1-re nyert az Everton.

16 ÉVESEN A PL LEGFIATALABB GÓLSZERZŐJE VOLT

Rooney két éven át futballozott az Evertonban, majd 2004-ben 37 millió euróért cserébe áttette székhelyét Manchesterbe, hogy Sir Alex Ferguson irányítása alatt nagy dolgokat érjen el. Ez így is lett: ötszörös Premier League-győztesnek mondhatja magát, s felért a csúcsra többek között a Bajnokok Ligájában, az Európa-ligában és az FA-kupában is, ráadásul a 2009–2010-es idényben megválasztották az angol bajnokság legjobbjának.

Hogy miért is volt szüksége a skót menedzsernek Rooneyra? A válasz egyszerű: kellett egy támadó, aki teljesen más játékstílust képvisel, mint az akkori kezdőcsatár, Ruud van Nistelrooy. Persze a holland kiváló befejező volt a maga idejében, de nem volt meg benne az a sebesség és agilitás, amivel a 19 éves titán rendelkezett. Szinte mindig mérgesen játszott, így vélekedett erről Shay Given is, aki 2005-ben a Newcastle United kapusaként kapott óriási gólt Rooneytól.

„Már rég kijött a labda a kapuból, de ő tovább futott, és beverte még egyszer. Mindenki látta rajta, hogy tiszta idegbeteg volt” – mondta 15 év után az ír kapus a The Athleticnek.

„Visszagondolva inkább vicces, hogy állandóan veszekedett a pályán. A bíróval például egyáltalán nem volt megelégedve, úgy vélte, mindent a javunkra ítél meg. Aztán egyszer csak elé hullott a labda, ő ráfutott, a többi pedig már történelem” – folytatta Given.

Nem túlzás kijelenteni, Wayne Rooney a látványos gólok királya volt. Bődületes bombák, szabadrúgások, emelések, akrobatikus találatok – egyszerűen mindenre képes volt a 175 centiméteres csatár. Talán a magassága miatt a fejjátéka nem volt kiemelkedő, de Ferguson kontrajátékába remekül beleillett az angol támadó, hiszen a Premier League-védők képtelen voltak lépést tartani Rooneyval, na meg persze Cristiano Ronaldóval és Carlos Tévezzel. Rooney egy interjúban elmondta, a gyors ellentámadás volt az MU sikerének a kulcsa: „Amikor az emberek a Man. Unitedről beszélnek – legtöbbször a jelenlegi csapattal összehasonlítva –, akkor csak a támadófutballt emlegetik. De valójában ez nem igaz. Nem csupán kitámadtunk, sokkal taktikusabban futballoztunk, főleg az erősebb ellenfelekkel szemben. Valójában azzal leptük meg a csapatokat, hogy gyorsan váltottunk védekezésből támadásba, ebben voltunk a legjobbak.”

A 2010–2011-es idényben a Manchester City már a Premier League élmezőnyéhez tartozott, a Unitednak pedig egy csodagólra volt szüksége, hogy legyőzze városi riválisát. A mérkőzés nagyon szorosan alakult, Nani az első félidő végén előnyhöz juttatta az MU-t, ám a City akkori sztárigazolása, David Silva egyenlített a 65. percben. A szurkolók egyre idegesebben ültek a lelátón, nem voltak hozzászokva az Old Traffordon a pontvesztéshez (abban az idényben 19 hazai mérkőzéséből 18-at megnyert, csupán egyet adott ikszre Ferguson gárdája), aztán a 78. percben a Manchester United-szurkolók vágyai valóra váltak az Álmok Színházában.

Paul Scholes négy City-játékos között még külsővel kipöccintette a labdát Naninak, aki egy kis hezitálás után középre kanyarította azt. Beadása Zabaletán megpattant, Rooneynak pedig azonnal reagálnia kellett. A manchesteri tízes kapásból, ollózó mozdulattal hatalmas gólt akasztott a bal felső sarokba, Joe Hart nemhogy védeni, megmozdulni sem tudott.

ROONEY ZSENIÁLIS OLLÓZÁSA

Rooney karrierje során 208 Premier League-gólt szerzett, amivel az örökranglista második helyén áll, csak a Newcastle United legendája, Alan Shearer előzi meg. Összesen 253 találata van a Manchester Unitedban, ezzel a legeredményesebb „vörös ördög”, s az angol válogatottban is nagyon ment neki a gólgyártás, 53 góllal a válogatottban is csúcstartó. Hogy miért is emeltük ki ezeket a lenyűgöző statisztikákat? Mert Wayne Rooney akármennyire is nagyszerű csatár volt, a karrierje végére teljesen átalakította a játékát. A Manchester Unitedban töltött utolsó idényeiben is inkább támadó középpályást játszott, de a második evertonos periódusában már egyértelműen irányítóként számoltak vele. Felismerte, hogy nem volt olyan fürge és villámgyors, mint korábban, s remekül alkalmazkodott új szerepköréhez. Azt is meg kell jegyezni, hogy a sebességéből ugyan vesztett, de a szívéből soha. Míg a legtöbb világsztár levezetni megy az MLS-be, Rooney egyszerre védekezett, valamint gólokat, gólpasszokat termelt a DC Unitedban.

„A játékos-edzőként és középpályásként tevékenykedő Rooney ma már jóval higgadtabb, megfontoltabb és bölcsebb, mint pályafutása elején. Az angol labdarúgás szerelmesei azonban sohasem fogják elfelejteni a kis pukkancs támadót, aki bárhonnan képes volt gólt szerezni” – nosztalgiázott Dócs Ákos 2020 októberében, akkor még talán nem is sejtve, hogy a portré alanya szűk három hónappal később szögre akasztja azt a bizonyos stoplist.