Isiah Thomas és Chuck Daly (Fotó: Getty Images)

 

Fantasztikusan támadó csapatok, legendás pontszerző játékosok mindkét oldalon: minden adott volt ahhoz, hogy valóban emlékezetes találkozót vívjon 1983. december 13-án a McNichols Sports Arenában a házigazda Denver Nuggets és a Detroit Pistons az NBA alapszakaszában. A két együttes egyáltalán nem a vert mezőnybe tartozott akkoriban, a Nuggets rendre playoff-résztvevő volt, 1983-ban elődöntőt, 1985-ben döntőt játszhatott a Nyugati konferenciában, míg a keleti Pistons hat idény kihagyás után éppen 1984-ben jutott be ismét a rájátszásba, hogy aztán 1988-tól 1990-ig három nagydöntőt játszhasson, amelyekből kettőt meg is nyert.

A mérkőzés olyan csodát hozott, amelyet azóta sem sikerült utánozni – három hosszabbításban 186–184-re győzött a látogató Pistons, ennél több pont sosem esett az NBA-ben egyetlen összecsapáson. Érdekesség, hogy a McNichols-aréna adott helyet a legpontgazdagabb olyan NBA-mérkőzésnek is, amely a rendes játékidőben dőlt el, 1990 novemberében a Golden State Warriors 162–158-re nyert Denverben.

A '83-as rangadón ki más, mint Isiah Thomas volt a Pistons vezére, aki 47 ponttal, 17 assziszttal, öt lepattanóval és négy labdalopással rukkolt ki. Az irányító teljes játékoskarrierjét ugyanannál a franchise-nál töltötte, 1990-ben a nagydöntő legértékesebb játékosának választották, a válogatottal azonban nem volt szerencséje, különböző okok miatt minden nagy amerikai sikerből kimaradt. 

A főszereplők közül többek közt John Long emlékezik vissza a korszakos ütközetre 

A győztesek oldalán John Long is megállíthatatlannak bizonyult, 41 pont, hat lepattanó és nyolc gólpassz fűződött a nevéhez, a dobóhátvéd csak az 1989-es bajnoki címből vette ki a részét, akkor is kiegészítő embernek számított. Ekkoriban már elkezdett kialakulni a gárda „Bad Boys”-imázsa, vagyis igazi rosszfiúk alkották, akik elsősorban a védekezést, a fizikai kontaktusokat tartották szem előtt, akkor is, ha ez a mostani cikkünkben megénekelt mérkőzés alapján nehezen hihető. Nagy szerepet játszott ebben Chuck Daly vezetőedző, aki éppen 1983-ban került Motownba (így nevezték a legendás detroiti lemezkiadót a motor és a város szavakat kombinálva – Detroit ugyanis az autógyártás egyik fellegvára), később vezethette a Dream Teamet az 1992-es barcelonai olimpián.

A játékosok közül Thomas mellett Bill Laimbeer is igazi nehézfiú volt, a rendkívül képzett center közelében senki sem érezte jól magát a parketten. Az ominózus, Nuggets elleni meccsen 17 pontot, 12 lepattanót és hat asszisztot gyűjtött a jelenleg a Las Vegas Aces WNBA-együttesét gardírozó Laimbeer.

A Nuggets oldalán is két nagy sztár vitte a prímet a rekordot hozó mérkőzésen: egyikük, az 51 pontos, kilenc lepattanós és nyolc gólpasszos Kiki VanDeWeghe hamarosan otthagyta ugyan a coloradóiakat, ám 1993-ig az NBA-ben maradt, csaknem 16 ezer pontot szórt karrierje során, kétszer vehetett részt az All Star-gálán. Alex English (47 pont, 12 lepattanó, hét assziszt) kíméletlen pontgyáros volt, összesen több mint 25 ezer pontig jutott (ezzel 20. az örökranglistán), tíz esztendőn át erősítette a Nuggetset, tagja a Hírességek Csarnokának.

„Annyira hosszú ideig tartott a meccs, hogy azon gondolkodtunk, találunk-e majd olyan helyet, ahol haraphatunk valamit… Kíváncsiak voltunk, vajon van-e éjjel-nappali étkezde Denverben?” – így Kelly Tripucka, a Pistons kiscsatára.

A kép teljességéhez tartozik, ha nem büntetőztek volna botrányosan a detroitiak, el sem jutottak volna a csapatok odáig, hogy korogjon a gyomruk – hatvan lehetőségükből csupán 37-szer találtak be, tehát 23 pontot hagytak veszendőbe menni. Hozzá kell tenni, az egyik hiba furcsa módon éppen segített rajtuk – a rendes játékidő legvégén Laimbeer mínusz kettőnél kihagyta az első büntetőjét, aztán már szándékosan rontott, Thomas pedig vissza tudta tenni a lepattanót nem sokkal a végső dudaszó előtt, ezzel egyenlített (145–145).

Ami még kissé szürreális töltetet adott a találkozónak, hogy mind a két fél csupán kétszer próbálkozott a hárompontos-vonalon túlról, s egyszer-egyszer találtak be, ami azért érdekes, mert addig a pillanatig az idény mindegyik mérkőzésén legalább 15-ször dobtak rá kintről a csapatok. A Pistonsos Thomas akkor dobta a hármast, amikor éppen 7–2-es futásban volt a csapata, hogy elérje a második hosszabbítást. 

Egy nagyon rövid kivonat a maratoni, több mint háromórás mérkőzésből 

 
A második ötperces ráadásban aztán Tripucka volt a király, ő szerezte a vendégek mind a 12 pontját. Hogy miként döntötte el a győztes kilétét a Detroit Pistons és milyen egyéb fordulatok, izgalmak jellemezték a denveri thrillert, azt megtudhatják, ha vasárnap este 23.30-tól nézik a Sport 1 műsorát vagy hétfőn délelőtt 11-kor a Sport 1-re, esetleg 17 órakor a Sport 2-re kapcsolnak.