Kettős szorításban a miami Jimmy Butler: balról Janisz Adetokunbo, jobbról Wesley Matthews támadja a milwaukee-i meccs hajrájának kulcspillanataiban (Fotó: Getty Images)

 

Cleveland Cavaliers–Charlotte Hornets 98–119

Uralta a meccset a Hornets. A vendégek óriási iramban kezdték a találkozót és már az első negyedben elkapták a fonalat, 38 pontot tettek fel a táblára és héttel nyerték a játékrészt – majd a folytatásban nem estek vissza, hanem tovább nyitottak az ollón és a nagyszünetben már 15 egységgel vezettek. Magabiztos előnyüket a fordulás után sem adták le, sőt a záró etapban még rá tudtak tenni egy lapáttal, egyszer sem inogtak meg és végig tisztes távolságban tartották maguktól a Clevelandet – meglepően agresszív, lelkes védekezést mutattak be, támadásban pedig lendületesen, nagy elánnal kosárlabdáztak. Összességében 50% feletti mezőnymutatóval, 45%-os triplázással és 32 gólpasszal zártak, hacsak nem omlanak össze valahol, akkor ezek a számok általában győzelemhez tartoznak, ez pedig most is így történt – egyénileg Terry Roziert (29 pont, 7 lepattanó, 7 gólpassz, 5/9 tripla) emelhetjük ki, de hatan is elérték náluk a tízpontos határt, mindenki hozzátette a magáét. Két játékost kell még megemlítenünk, egyrészt LaMelo Ball összesen nyolc percet játszott és négy faultot ütött be, másrészt debütált a tíznapos szerződéssel behúzott Isaiah Thomas, aki 14 perc alatt 10 pontot és 3 gólpasszt tett a közösbe.


A Nemzeti Sport Online szakmai
együttműködő partnere a kezdo5.hu

Garland visszatérése sem segített. A meccsek óta gyengélkedő Clevelandnél nem oldotta meg a problémákat Darius Garland visszatérése, pedig a hátfájdalmakkal küzdő irányítóra nem lehetett panasz: azonnal kezébe vette a karmesteri pálcát és 33 pontot dobott 13/22-es mezőnymutatóval, valamint 5/10 triplával. Hiába, pont ő mondta ki, hogy mi a gond: puhán játszanak, meg sem közelítik azt az intenzitást, keménységet és koncentrációt, mint a szezon első felében, pocsékul védekeznek, ezúttal a lepattanózásuk is gyenge volt, mindezekből pedig különösebben jó támadójáték sem sülhetett ki. A társaság az utóbbi hat mérkőzéséből ötödször kapott ki, ezúttal esélye sem volt a hazai pálya ellenére, már visszasüllyedt a Boston szintjére a tabellán és a meglepetésszezon elkezdett billegni – hátrafelé kell tekintgetniük Allenéknek, mert a Toronto is jön és ha nem figyelnek, visszacsúsznak a playinhelyekre.

A Cavaliers legjobb dobói: Garland 33/15, Allen 18, Markkanen 12/6
A Hornets legjobb dobói: Rozier 29/15, Oubre Jr. 19/15, Bridges 15/3

 

Orlando Magic–Indiana Pacers 114–122 – hosszabbítás után

A végén rohamozott a Pacers. Két napja ugyanitt simán kikapott az Indiana és ahhoz a meccshez képest az volt a legnagyobb változás, hogy rendelkezésre állt Malcolm Brogdon, aki ezúttal abszolút régi önmagát idézte, nem mostanában láttunk tőle hasonlót. Az Indy vezére 31 pontot szórt 11 lepattanóval, 8 gólpasszal, 15 kiharcolt büntetővel és alig egy eladott labdával, a záró etapban pedig az ő extrája mentette meg csapatát az újabb vereségtől: 91–76-os hátrányból kezdték az utolsó felvonást, Brogdon azonban egymaga 15 pontot jegyzett ebben a kulcsfontosságú időszakban, a Pacers pedig ezzel hosszabbításra tolta a derbit. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a rendes játékidő végén éppen az ő kezében maradt a győzelem, mert kihagyott egy büntetőt, az ellentámadásból pedig Mo Bamba támadópattanójával egyenlített a Magic, de a túlórában már nem volt pardon: Tyrese Haliburton két dobásával és gólpasszával egy 10–0-t rohant a társaság, összességében 12–4-re nyerte meg ezt az öt percet, így visszavágott a múltkori vereségért és elvitte a győzelmet.

Elfogyott a Magic támadójátéka. Három negyeden keresztül remekeltek a hazaiak, Franz Wagner villogott, a harmadik játékrész elején öt perc alatt dobott 12 pontot, de a társak is tették a dolgukat (Bamba és Carter Jr. is dupla-duplázott például), jól működött a rendszer – vezettek 18 ponttal is és az előző két meccsükhöz hasonlóan itt is jó úton haladtak a győzelem felé. A záró etapban és a hosszabbításban azonban elfogyott a tudomány, Jamahl Mosley vezetőedző szerint a Pacers védekezése változott meg, jóval magasabb fordulatszámon pörögtek Brogdonék, erre pedig ők nem tudtak válaszolni: a harmadik negyed után összesen 10/32-t dobtak mezőnyből és nyolc labdát adtak el, ennyi hiba nem férhetett bele. A rendes játékidő végén így is volt még esélyük, de elrontották, a hosszabbításban pedig lejátszotta őket az Indy – ezzel nagyon okosan megőrizték utolsó helyüket a tabellán.

A Magic legjobb dobói: F. Wagner 28/12, Bamba 19/6, Suggs 14
A Pacers legjobb dobói: Brogdon 31/9, Haliburton 21/9, Hield 17/12

 

Philadelphia 76ers–New York Knicks 123–108

Nem hibázott a Sixers. Két napja New Yorkban is nagyon hasonló különbséggel nyert a Philly és most otthon is hozta a kötelezőt, igaz, az az első félidő még nem sikerült jól: a nyitó játékrészt nyolc ponttal a Knicks vitte el és még a nagyszünetben is hét ponttal égtek a hazaiak. A fordulás után azonban sebességet váltottak, ugyan az első percekben még maradt a különbség, de aztán két Joel Embiid-triplával megtörték a jeget, Tyrese Maxey egymaga 11 pontot szerzett ekkor, az addig akadozó védekezésüket felkeményítették és 38–19-re nyerték a harmadik negyedet – innentől a kezükben volt a találkozó, a záró etapban pedig már nem is hibáztak. Az egész aréna várta James Harden hazai debütálását és bár kicsit lassan kezdett a csapat új irányítója, de végül 26 ponttal, 9 lepattanóval és 9 gólpasszal zárt, hozta, amit vártak tőle – Embiid (27 pont, 12 lepattanó, 4 gólpassz, 2 blokk) és Maxey (25 pont, 4/6 tripla) is villogott, csapatszinten pedig 52%-os mezőnymutatót és 47%-os triplázást hoztak össze. Ezzel sorozatban negyedszer nyertek, Hardennel 3–0-ra állnak, de most jönnek a rangadóik: a Cavs, Heat, Bulls, Nets sorral találkoznak úgy, hogy utóbbinál minimum Kevin Durant ott lesz már a pályán.

Barrett és Randle dicsérhető. Összességében nem volt olyan alárendelt szerepben a New York, mint ahogy a csapatok közötti különbség indokolná, az első félidőben kifejezetten jól védekezett és stabilnak bizonyult az együttes, de a harmadik negyedben bemutatott összeomlás ezúttal is vereséget eredményezett. A csapatszintű 43%-os mezőnymutató és főleg a 30% alatti triplázás nem ellensúlyozta azt, hogy kevesebb labdát adtak el és kétszer annyi támadópattanót szereztek, mint a Philly, a második félidőben már nem volt megoldásuk védekezésben, így zsinórban hatodszor is kikaptak. Egyénileg két játékost tudunk kiemelni, ők intézték a támadójáték oroszlánrészét: RJ Barrett 30 ponttal, 6 lepattanóval és 7 gólpasszal vitte a vezérszerepet, Julius Randle pedig 24 pontot tett hozzá második opcióként. A többiek viszont elvesztek, Evan Fournier például 1/8-as mezőnymutatója elég beszédes – lassan el kell fogadniuk, hogy a tavalyi kiugró szezon után most még a playinbe sem jutnak be...

A 76ers legjobb dobói: Embiid 27/6, Harden 26/6, Maxey 25/12
A Knicks legjobb dobói: Barrett 30/9, Randle 24, Quickley 11/3

 

Houston Rockets–Utah Jazz 127–132 – hosszabbítás után

Váratlan nehézségek. Minden a Jazz mellett szólt ezen a találkozón, a forma, a tudás, a frissesség is jelentős előnyt biztosított a vendégek számára és talán ők maguk is elhitték, hogy ez ennyire egyszerű lesz – csak éppen a Rocketsnek nem szóltak róla. Az első félidőben még úgy tűnt, hogy érvényesülhet a papírforma, a Utah 66–53-ra vezetett a nagyszünetben, könnyedén szerezte a kosarait, de a fordulás után még inkább visszavett, a Houston pedig megérezte a vérszagot: a hazaiak egy nagy negyedik negyeddel visszajöttek a korábbi 18 pontos hátrányukból és 30 másodperccel a vége előtt kiegyenlítettek – sőt csak azért nem vezettek, mert Kevin Porter Jr. kihagyott egy büntetőt. Mike Conley nyolc másodperccel az órán válaszolt egy clutch triplával, úgy tűnt, hogy mégis nyerni tud a Jazz, de Christian Wood a dudaszó pillanatában szintén bevert egy hármast, így buzzerrel mentette hosszabbításra az estét a hazai alakulat. Ott már négy ponttal is vezetett a Houston, majd Donovan Mitchell dobásaival fordított a Jazz, végül mínusz egyről Mike Conley bombázott be egymás után két triplát is az 52. percben – hirtelen 124–129-re változott az állás, innen pedig már nem rontották el a vendégek. A lötyögős kötelezőből hosszabbításos körömrágás lett, de valahogy kiizzadták a győzelmet...

Többen is kiemelhetők. A Rockets élt a lehetőséggel és alaposan megszórta a kissé harmatos Jazz-védekezést, a hazaiak 21 triplát bombáztak be 41%-os hatékonysággal és összességében is 50%-kal céloztak mezőnyből. Náluk Jalen Green (27 pont, 4/9 tripla) volt a legeredményesebb, de Christian Wood (24 pont, 10 lepattanó, 5 gólpassz, 4 labdaszerzés), Kevin Porter Jr. (16 pont, 12 gólpassz) és a padról 20 ponttal, 4/8 triplával beszálló Kenyon Martin Jr. is dicsérhető. A sokkal jobban lepattanózó és közelről jóval pontosabban dobó Jazznél Donovan Mitchell volt a vezér (37 pont, 10 gólpassz), de clutch helyzetben Mike Conley is villogott (Quin Snyder vezetőedző külön dicsérte a hátvédpárt, hogy milyen összjátékokat csináltak meg) és Rudy Gobert (27 pont, 17 lepattanó, 12/14 mezőnyből) is pusztított a gyűrű alatt, pluszként pedig Bogdanovic, valamint Clarkson is 10 pont fölé jutott. Összességében látványos, izgalmas találkozót vívtak a felek, a Rockets becsülettel helytállt, de a bravúr elmaradt, sorozatban tizenegyedszer is kikaptak Woodék.

A Rockets legjobb dobói: Green 27/12, Wood 24/12, Martin Jr. 20/12
A Jazz legjobb dobói: Mitchell 37/12, Gobert 27, Bogdanovic 18/12

 

Milwaukee Bucks–Miami Heat 120–119

Holiday tette fel a pontot a Bucks-felzárkózás i-jére. Ugyan remekül kezdett a kérdéses formában lévő címvédő és nyolc ponttal megnyerte az első negyedet, de aztán átvette az irányítást a Miami, a nagyszünetben már a vendégek vezettek és a fordulás után is ők maradtak lendületben – olyannyira, hogy hat perccel a találkozó vége előtt 99–113 állt az eredményjelzőn. A Milwaukee azonban itt óriási rohamba kezdett, Janisz Adetokunbo nyolc pontot szerzett innentől, de a többiek is hozzátették a magukét, a Heat elkezdett hibázgatni, így pedig a legvégén ellopta a győzelmet Mike Budenholzer csapata. Fél perccel a vége előtt négypontos előnynél a Heat támadhatott, de eladta a labdát, majd Khris Middleton futtából elengedett triplájával 13 másodperccel az órán 118–119-ig jöttek fel a vendéglátók. Az oldalbedobást nehezen végezte el a Miami, Janisz Adetokunbo ütközött Jimmy Butlerrel, de nem faultot fújtak, hanem feldobást, amit a görög elvitt, a labda Jrue Holidayhez került, aki szépen felhozta azt, betört az eleső Gabe Vincent mellett, majd Bam Adebayo felett, palánkról bedobta a meccsnyerő kettest. Maradt még 1.9 másodperc, de időkérés nélkül nem tudott mit tenni a Miami, a Bucks hatalmas futást bemutatva megnyert egy nagyon fontos rangadót pocsék helyzetből a keleti listavezető ellen, a Heat pedig bánhatja ezt a csúnya leolvadást.

Megtorpant a Miami. A 21–6-ra elvesztett végjáték során rengeteg hibát követett el a Heat elöl-hátul, a kulcsfontosságú eladott labda abszolút nem fért bele négypontos előnyben és ezekre Erik Spoelstra is rámutatott, de azt sem hagyhatta szó nélkül, hogy az oldalbedobásnál hogyan maradhatott néma a síp – mint mondta, „sokkoló”, hogy az nem volt fault Janisz részéről Butleren, így lett belőle feldobás és két Heat-büntető helyett Holiday győztes kosara. Ezzel együtt a tréner kiemelte, hogy ők rontották el a végét, nem a játékvezetésre fogja a vereséget, 47 percig rendben voltak még a Milwaukee felzárkózása ellenére is, jó döntéseket hoztak, jól játszottak, plusz négynél le is zárhatták volna az estét, de ezúttal a vége hibádzott. Kyle Lowry hiányzott nekik ilyen helyzetben és az sem segített, hogy Jimmy Butler 2/14-es mezőnymutatóval hat pontot szenvedett össze, így hiába Tyler Herro 30 pontos estéje, ez sem lett elég. A Bucksnál a húzóemberek mind hozták magukat, Adetokunbo (28 pont, 17 lepattanó, 5 gólpassz), Middleton (26 pont, 4/8 tripla) és Holiday (25 pont, 11 gólpassz) is villant a végjátékban, a görög szerint pedig ez a bajnoki mentalitás, amivel megcsinálták a comebacket, erre építhetnek a folytatásban is.

A Bucks legjobb dobói: Adetokunbo 28/3, Middleton 26/12, Holiday 25/9
A Heat legjobb dobói: Herro 30/18, Vincent 21/15, Adebayo 18

 

New Orleans Pelicans–Sacramento Kings 125–95

A második félidőben állva hagyta ellenfelét a Pelicans. A szoros első félidő végén csak négy ponttal vezetett a New Orleans, de a nagyszünetet követően rárúgták az ajtót a Sacramentóra a hazaiak és átléptek ellenfelükön. Nem is az innentől dobott 60 pont az érdekes, az „automatikusan" jött és az első félidőben is hasonló volt a helyzet, de ott a védekezésüket kapták össze nagyon és összesen 34 egységet engedtek a Kingsnek a harmadik-negyedik negyedben, ez volt a döntő. A nagyszünetig hasonlóan jól dobtak a felek és leginkább Brandon Ingram nehéz ketteseivel volt előnyben a Pels, de a harmadik negyedtől kezdve összezuhant a Sacto, egy gyors New Orleans-futás után teljességgel szétesett a gárda fejben. A hazaiak végül 59%-os mezőnymutatóval zártak, míg a szünetben még 50-en álló Kings 39%-ra (!) romlott le a meccs végéig, a triplákat 23%-kal dobták a vendégek és a büntetőiket is csak 68%-kal értékesítették. Külön is ki kell emelnünk a gyorsindításokat, azon a téren 26–10-re nyert a Pelicans és Alvin Gentry, a Sacto edzője szerint ez volt a legbeszédesebb adat - nem volt érdemi esélyük a fordulás után és jelenleg ez a valós különbség a célkeresztben lévő nyugati 10. helyezett, valamint közöttük. Egyénileg egyébként Brandon Ingram volt a meccs legjobbja, ő 33 ponttal, 6 gólpasszal és 15/19 dobással húzta övéit, de CJ McCollum (17 pont, 6 lepattanó, 9 gólpassz) és Jonas Valanciunas (17 pont, 14 lepattanó) is dicsérhető, míg a Kingsnél maximum a 25 pontos De'Aaron Fox és a 15 pontos, 14 lepattanós, 7 gólpasszos Domantas Sabonis említhető.

A Pelicans legjobb dobói: Ingram 33/6, Valanciunas 17/3, McCollum 17/6, Marshall 17/6
A Kings legjobb dobói: Fox 25/3, Barnes 19/9, Sabonis 15

 

Denver Nuggets–Oklahoma City Thunder 107–119

Tipikus blama. Sorozatban hat győzelem után, minden szempontból messze-messze az OKC felett állva érkezett meg erre a hazai kötelezőre a Denver, de ahogy az ilyenkor néha előfordul, a túlzott önbizalom és a túl könnyűnek tűnő helyzet visszaütött. Michael Malone csapatánál gyakorlatilag nullán volt az energiaszint, a tréner is úgy fogalmazott, hogy a védekezés és az egész meccsbe beletett akarat kínos volt a hazaiak részéről, ennél többet nem is tud elmondani az eseményekről. Most Nikola Jokics sem tudott segíteni, bár dobott 22 pontot 16 lepattanóval és még a 4 gólpasszra jutó 7 eladott labdája is beleférhetett volna, ha nem mond csődöt a teljes kezdő: vele együtt –21–27-ben volt az első ötös az este folyamán. A vállalhatatlan vereségtől a cserék mentették meg a gárdát, a Hyland, Forbes duó 10/17 triplát dobott be és amikor a második sor volt fent, akkor pluszban volt a társaság, de ezúttal ez csak arra volt elég, hogy a totális kiütést elkerüljék – így is nagyon kínos pofonba szaladtak bele saját közönségük előtt...

Az OKC köszönte szépen. Reálisan nézve nem nagyon lehetett esélye ezen a mérkőzésen a Thundernek, de ha már a Nuggets ennyire bele... szóval kevéssé törte magát a győzelem érdekében, akkor éltek az adódó lehetőséggel. A vendégeknél Shai Gilgeous-Alexander (29 pont, 7 lepattanó, 5 gólpassz) mellé ezúttal Isaiah Roby (26 pont, 7 lepattanó, 5 gólpassz, 4/5 tripla) is felnőtt, védekezésben az egész kezdő nagyon nagyot dolgozott és teljesen más hőfokon égtek, mint ellenfelük. Az első félidő így is szorosan alakult, sőt voltak tíz pont feletti hátrányban is, de mivel a Denver a fordulás után sem vette komolyan a dolgokat, így a harmadik negyedben a lovak közé csaptak és egy 13–4-es rohammal meglógtak ellenfelük elől. Erre még egyszer válaszolt a Nuggets, de SGA-ék újabb 8–0-ja után már nem volt visszaút, a záró etapban nem adták vissza a vezetést a vendégek és bár a denveri cserék próbálkoztak, visszajöttek egy pontra is, de nem tudták átbillenteni a meccset. 98-99 után egy 10–2-es OKC-futás következett, ami végleg eldöntötte a küzdelmet, így váratlan bravúrral lopakodott közelebb a Kingshez a Thunder.

A Nuggets legjobb dobói: Jokics 22, Hyland 19/15, Forbes 18/15
A Thunder legjobb dobói: Gilgeous-Alexander 29/9, Roby 26/12, Mann 13

 

Phoenix Suns–Portland Trail Blazers 120–90

Kiütéssel javított a tartalékos Suns. Az All Star óta kétszer is kikapott a Phoenix, ráadásul Chris Paul után most már Devin Bookert is elvesztette, aki az egészségügyi protokoll miatt hiányzik egy ideig, így két legjobb játékosa nélkül kellett nyernie az együttesnek. A kissé tapogatózós első negyed után azonban nem okozott gondot a találkozó dominálása a ligaelső számára, a visszatérő Cam Payne és a padról beszálló Aaron Holiday 17 gólpasszt osztott szét és remekül mozgatta a gárda játékát, hatan is 12 és 20 pont között dobtak, kiegyensúlyozott csapatjátékkal (50%-os mezőnymutató, 39%-os triplázás, 32 gólpassz) ütötték ki ellenfelüket. A nagyszünetben már 15 ponttal vezettek, a fordulás után hamar elkerülte a különbség a húsz egységet és mivel a Blazers részéről semmilyen ellenállás nem érkezett, így a folytatásban is csak nőtt a távolság. Ez a meccs ismét arra világított rá, hogy a jelenlegi Portland nem NBA-szint, az All Star előtt váratlan bravúrokba kezdő gárda a szünet óta a liga legrosszabb csapataként funkcionál, most is értékelhetetlen produkciót nyújtott a játék minden elemében. A Suns nem is rontotta el a helyzetet és ezzel a győzelemmel talán kicsit saját magát is visszaterelte a helyes útra, az mindenesetre biztos, hogy a GSW hullámvölgye miatt hét meccs a gárda előnye a táblázat élén.

A Suns legjobb dobói: Johnson 20/12, Ayton 18, Crowder 15/6, Bridges 15/6
A Trail Blazers legjobb dobói: B. Williams 14/3, Eubanks 13, Watford 13/6

NBA, ALAPSZAKASZ
Cleveland Cavaliers–Charlotte Hornets 98–119
Orlando Magic–Indiana Pacers 114–122, h. u.
Philadelphia 76ers–New York Knicks 123–108
Houston Rockets–Utah Jazz 127–132, h. u.
Milwaukee Bucks–Miami Heat 120–119
New Orleans Pelicans–Sacramento Kings 125–95
Denver Nuggets–Oklahoma City Thunder 107–119
Phoenix Suns–Portland Trail Blazers 120–90