Megint parádézott a Bucks, nyert a GSW, megégett a Sixers

 

Detroit Pistons–Los Angeles Clippers 101–111

Nagy hajrával nyert a Clippers. Pocsékul kezdte a meccset és 40-22-re elvesztette az első negyedet a vendégcsapat, a második játékrészben pedig már 25 ponttal is égett Doc Rivers alakulata, úgy tűnt, hogy kiütéses vereség lesz a dologból - még a harmadik játékrészben is volt közte 23, ezt követően azonban minden 180 fokos fordulatot vett. Amellett, hogy a Detroit szétesett, a Los Angeles rátalált a megfelelő ötösére és elkapta a fonalat, 89-89-nél már utol is érte ellenfelét a gárda, majd ezzel a lendülettel a maga javára el is döntötte a küzdelmet - 91-91 után jött Lou Williams nagy szériája, egymaga dobott zsinórban 16 pontot, a Pistons pedig képtelen volt válaszolni. Williams végül 39 pontig jutott, a Clippers kispadja pedig összességében 80 egységet tett hozzá, ismét nagyon mélynek bizonyult a keret és ezúttal borzasztóan nagy hátrányból felállva, 35–14-re nyert utolsó negyeddel csente el a győzelmet, amivel megerősítette a nyolcadik helyét Nyugaton.

Érthetetlen összeomlás. Az első félidőben harcos védekezéssel, kiegyensúlyozott támadójátékkal és szenzációs kinti dobóformával (11/20 tripla) döngölte földbe ellenfelét a Detroit, a kezdőötös parádésan működött és végül 80 ponttal zárta a meccset, a harmadik negyed végétől mégis atomjaira hullott a gépezet és végül rendkívül frusztráló vereséget szenvedett Dwane Casey alakulata. Hiába Blake Griffin (24 pont, 11 lepattanó, 6 gólpassz), Reggie Jackson (29 pont, 5/9 tripla, 7 gólpassz) és Reggie Bullock (19 pont, 5/5 tripla) nagyszerű teljesítménye, a harmadik negyed hajrájától kezdve már semmi sem működött sem elöl, sem hátul, úgyhogy a Detroit egyelőre nem tudja kihasználni a Miami hullámvölgyét és továbbra is két meccsre van a playofftól.

A Pistons legjobb dobói: Jackson 29/15, Griffin 24/9, Bullock 19/15
A Clippers legjobb dobói: Williams 39/6, Harrell 16, Scott 15/9

Charlotte Hornets–Chicago Bulls 125–118

Walker és a negyedik negyed döntött. Nem tudott dominálni a back-to-backet játszó Hornets, sőt, a második negyedben annyit hibázott a társaság védekezésben, hogy a nagyszünetben kilencpontos hátrányban volt, innen kellett összeszednie magát - ez sikerült, a második félidőben már sokkal pontosabb volt a gárda, a harmadik negyedben fordított, majd a záró etapban eldöntötte a mérkőzést. Itt kulcsszerepe volt az ismét nagyot játszó Kemba Walkernek, aki végül 37 ponttal, 6 lepattanóval és 10 gólpasszal zárt, a negyedik játékrészben pedig egymaga 15 pontot és 5/6 jó dobást küldött a gyűrűbe, a betöréseivel őrületbe kergette a Bulls magasait és szépen fejezte be a támadásokat - itt tört meg a Bulls, a hazaiak egy 18-4-es rohammal zárták le a küzdelmet. Az irányító mellett Malik Monk és Nic Batum is jól játszott, csapatszinten 50% felett dobtak és 40% felett tripláztak, ezzel a győzelemmel pedig újra 50%-on állnak, január 2-a óta először.

Hiába a villogó magasemberek. A Chicago sem játszott rosszul, legalábbis támadásban, mert 50% feletti mezőnymutatóval zárt az együttes, viszont a pontok nagy része magas posztokról érkezett, a hátvédsorból csak Zach LaVine jutott tíz pont fölé, talán ezért sem tudták végül tartani a lépést a Charlotte-tal. Kiemelendő viszont Lauri Markkanen (30 pont, 9 lepattanó, 8/13 mezőnyből, 13/13 büntető), valamint a padról beszálló Bobby Portis (33 pont, 9 lepattanó, 13/23 mezőnyből) teljesítménye és főleg utóbbi csinálta a show-t, mert a második negyedben egymaga 22 egységet rakott fel a táblára és ez volt az az időszak, amikor a Bulls előnybe került - a fordulás után a duplázás ellen aztán már nem tudott ennyire villogni, Markkanen eléggé egyedül maradt, így túldobta őket a Hornets.

A Hornets legjobb dobói: Walker 37/12, Monk 18/3, Batum 16/12
A Bulls legjobb dobói: Portis 33/12, Markkanen 30/3, LaVine 18/3

Orlando Magic–Brooklyn Nets 102–89

Rossz nap a Netsnél. Nagyon régen játszott olyan gyengén a Brooklyn, mint ezen az estén, a sérülésekkel sújtott gárda ezúttal nagyon nem találta a ritmust támadásban és bár az első félidőben még volt egy jobb időszaka, a második félidőt összességében 17 ponttal vesztette el, úgyhogy a mérkőzést is elbukta. Ennek oka főleg a borzasztó dekoncentráltság volt támadásban, hátul még többé-kevésbé megtették, amit kellett, de a 36%-os mezőnymutató és a 26%-os triplázás nem nagyon férhet bele náluk, főleg nem 19 eladott labdával kiegészítve - egyénileg csak D'Angelo Russell próbálta húzni a szekeret és Shabazz Napier-nek voltak villanásai, egyébként most betlizett a társaság. A zsinórban második vereség után már csak egyetlen meccs az előnyük a belendülő Charlotte-tal szemben, viszont következőleg a Milwaukee ellen nem ők számítanak majd esélyesnek...

Működött az orlandói védekezés. A Nets gyenge támadójátékához hozzátartozik, hogy hátul állított eddigi önmagán a Magic és most kiválóan védte a festéket, a Vucsevics-Isaac páros hat blokkot osztott ki és a gyűrű védését megoldották különösebb besegítések, illetve a periméter feladása nélkül, úgyhogy az üres hármasok sem érkeztek a vendégektől. Az alap mindenképpen ez volt a hazai sikerhez, aztán a második félidőre támadásban is megnyugodtak és végigjátszották a játékaikat, Vucsevics itt is vezér volt (24 pont, ebből 12 a negyedik negyedben, 12 lepattanó, 4 gólpassz), de a kezdőben mindenki eljutott legalább tíz pontig, Augustin nyolc gólpasszt, Fournier 3/4 triplát tett hozzá, sőt, a padról nagyon hasznosan szállt be Wesley Iwundu (10 pont, 6 lepattanó, 1 blokk) is - a brooklyni zóna ellen egyetlen perc alatt hét pontot dobott, kulcsfaktor volt a játéka. Ezzel a szép győzelemmel még Gordonék is harcban vannak a rájátszásért, jelenleg három meccs választja el őket a keleti nyolcadik helytől.

A Magic legjobb dobói: Vucsevics 24, Fournier 16/12, Gordon 15/9
A Nets legjobb dobói: Russell 23/9, Napier 15/9, Davis 11

Washington Wizards–Milwaukee Bucks 115–131

Nem hagyott sok kérdést a Bucks. Esélyeshez, ligaelsőhöz méltó játékkal kezdte ezt a mérkőzést a vendégcsapat, az Achillesét fájlaló és ezért pihenőt kapó Eric Bledsoe nélkül is azonnal kézbe vette az irányítást – ugyan Mike Budenholzer 0-4-nél, 45 másodperc után rögtön időt kért, de aztán egy 20–6-os rohammal állva hagyták ellenfelüket, az első negyed végén 12 pontos előnyben voltak. A második játékrészben pedig továbbra is hasonló maradt a helyzet, könyörtelenül pontosan fejezte be az akciókat a Milwaukee, a nagyszünetben 23 pont volt közte, majd a harmadik negyed elején a harmincat is elkerülte a különbség, itt döntött úgy a társaság, hogy mára elég - a folytatásban már nem nagyon szakadtak meg, így is kérdés nélkül hozták a győzelmet. Kiemelendő Giannis Antetokounmpo extrája (37 pont, 10 lepattanó, 10/20 mezőnyből, 17/17 büntető), ő alapozta meg a csapat 100%-os büntetőzését, de az ő játékát tökéletesen kiegészítették a shooterek is, mert 17/39 hármassal zárt az együttes Middletonék tovább robognak előre és már két meccsel vezetnek a Raptors előtt.

Ez más szint. Magához képest sem volt most igazán jó a Wizards, de összességében az derült ki, hogy a Bucks szintje sok ennek a csapatnak - óriási hibákat nem követtek el, nem engedték rohanni ellenfelüket (két kapott pont leindításból), a festékből is csak négy ponttal kaptak ki, a túloldalon 46%-kal dobtak mezőnyből, mégsem volt esélyük tulajdonképpen egy percig sem. Bradley Beal úgy fogalmazott, hogy a Milwaukee ezzel a meccsel üzenetet küldött nekik, hiszen jövő héten újra megmérkőznek egymással...

A Wizards legjobb dobói: Beal 24/3, Green 20/6, Porter 18/6
A Bucks legjobb dobói: Antetokounmpo 37, Lopez 21/9, Middleton 20/12

Cleveland Cavaliers–Dallas Mavericks 98–111

Doncic elit társaságban. Visszatért kisebb bokasérülése után a Mavs szlovén újonca és azonnal emlékezetessé is tette ezt az estét, ugyanis elérte az ezer dobott pontot NBA-pályafutása során – erre ebben az évszázadban csak LeBron James, Kevin Durant, Carmelo Anthony, Dwight Howard és Devin Booker volt képes tinédzserként. Doncic nem is sokáig húzta az időt, már az első negyedben egymaga felrakott a táblára 18 pontot, a nagyszünetben pedig 28-nál járt úgy, hogy a Mavs hatperces kosárcsendjét törte meg a játékrész vége előtt azzal, hogy zsinórban tíz egységet szórt - a második félidőben aztán eléggé eltűnt, de a többieknek így is nagy területet nyitott és végül 35 ponttal, 11 lepattanóval, valamint 6 gólpasszal zárt. A Dallas viszont csak a végén tudta eldönteni a meccset, a negyedik negyedben Jalen Brunsonnak volt egy 3+1-es játéka, majd jöttek Harrison Barnes triplái és igazából ők jelentették a mérleg nyelvét - az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a Porzingis-csere miatt továbbra is elég vérszegény kerettel állt ki a Mavs, az érkezők még nem álltak rendelkezésre.

Osman is megsérült. Szegény embert az ág is húzza alapon kidőlt a Cleveland kevés olyan játékosának egyike, akiben van/volt fantázia, ugyanis ezúttal Cedi Osman is megsérült - a 14 perc alatt 10 pontot és 3 gólpasszt jegyző kiscsatárnak a bokája ment ki és a játékos már nem is tért vissza a folytatásban, bővebbet egyelőre nem tudni róla. A 19 pontos Clarkson vezetésével persze próbálkoztak azért, hiszen két győzelem után a jelenlegi Dallas ellen nem voltak esélytelenek, de csapatszinten csak négy triplát tudtak bedobni, védekezésben pedig még ezt a Mavst sem tudták megfogni, úgyhogy megvan idei 42. vereségük is.

A Cavaliers legjobb dobói: Clarkson 19/3, Sexton 13/3, Nwaba 12
A Mavericks legjobb dobói: Doncic 35/12, Barnes 17/9, Brunson 15/3

Miami Heat–Indiana Pacers 88–95

Ha így, hát így. Támadásban továbbra sem találta meg igazi játékát az Indiana, de egyrészt egyénileg jöttek olyan teljesítmények, mint Bojan Bogdanovic (31 pont, 13/19 mezőnyből), vagy Darren Collison (20 pont, 8/14 mezőnyből, 6 gólpassz) estéje, másrészt a Miami még ennyit sem tudott kezdeni elöl - ebben nyilván benne volt a vendégek védekezése is, amit viszont sikerült összerakniuk erre a találkozóra. A gyengébb első negyed után ők irányították a találkozót és ha nem is magabiztos, de már „mérhető” előnybe kerültek, úgyhogy ők nem igazán bánták azt, hogy a záró etap hogyan sikerült - 11-11-re végeztek ebben a 12 percben a csapatok, szörnyű dobóteljesítményeket láthattunk. Az Indianának viszont ez teljesen mindegy volt, a lényeg az, hogy négy vereség után végre újra nyerni tudtak, Oladipo kidőlése óta először, az abszolút másodlagos, hogy hogyan - mi viszont emeljük még ki azt, hogy a 95 pontjukból 31 a Heat eladott labdáiból jött, felállt védelem ellen nem volt sok keresnivalójuk...

Megtorpant a Miami. Egy jobb időszak után mostanában nagyon nem megy a Heatnek, Erik Spoelstra csapata csak hármat nyert meg az előző tíz meccséből, egyet a Bulls, egyet a Cavs, egyet pedig a Knicks ellen és főleg támadásban nem találják magukat Richardsonék. Most is az volt a fő probléma, hogy semmi átütőerő nem volt bennük, lassan játszottak, erőlködtek és még a Pacers eladott labdáit sem tudták megbüntetni, a vendégek 14-szer szórták el a játékszert, de Wade-ék csak hét pontot tudtak ezekből szerezni – sürgősen változtatniuk kell valamin, mert egyre mélyebb gödörbe kerülnek és veszélybe került a playoff-részvételük.

A Heat legjobb dobói: Wade 21/9, Whiteside 19, Richardson 14/3, Olynyk 14/6
A Pacers legjobb dobói: Bogdanovic 31/9, Collison 20/6, Turner 14/3

San Antonio Spurs–New Orleans Pelicans 113–108

Újabb denevérszünet. A Spurs legutóbbi mérkőzésén is betévedt a pályára egy denevér és ezúttal is meg kellett szakítani a játékot ugyanilyen okból, majd kezdetét vette az izgalmas hajsza, amit egy emberként szurkolt végig az aréna - végül sikerült megoldani a feladatot, de talán nem túlzunk nagyot, ha azt írjuk, hogy ez volt a legnagyobb izgalom az összecsapáson. A San Antonio különösebb gond nélkül szállította a kötelező győzelmet a továbbra is B csapattal felálló Pelicans ellen, LaMarcus Aldridge megint villogott (25 pont, 14 lepattanó, 27 perc), összesen hatan jutottak náluk tíz pont fölé, a csapat pedig a nyitó kosár után végig vezetett, méghozzá magabiztosan - az első negyedet 11 ponttal nyerték Belinelliék és kézben tartották az ütközetet. 22 pontos különbségnél Gregg Popovich úgy döntött, hogy kiüríti a kispadot, de a New Orleans váratlanul feltámadt és egy nagy rohammal egyetlen labdára zárkózott fel a végén, itt még jutott némi izgalom, de aztán visszajöttek DeRozanék és elkerülték a blamát – 5–0-val hozták le hazai sorozatukat és továbbra is ott vannak a nyugati ötödik helyen.

Ennyit tud a mostani Pelicans. A Davis-Payton-Moore-Randle-Mirotic sor nélkül nem nagyon lehet többet várni a New Orleanstól, már az is meglepő, hogy a 20 pont feletti hátrányból szorossá tudták tenni a végeredményt a vendégek, de igazából nem nagyon volt esélyük ezen az estén. Most már Jahlil Okafor is kifulladt elöl (6 pont, 7 lepattanó, 4 gólpassz, 3 blokk) és Jrue Holidaynek sem ment (15 pont, 6/16 mezőnyből), nem volt kihez nyúlni, de a jelek szerint továbbra sem ez a legfontosabb most a klubnál – a rájátszást gyakorlatilag feladták, a nagy kérdés az, hogy mikor és hogyan cserélik el Anthony Davist.

A Spurs legjobb dobói: Aldridge 25, Gay 17/9, Belinelli 17/9
A Pelicans legjobb dobói: Jackson 25/3, Holiday 15/3, Clark 15/9

Golden State Warriors–Los Angeles Lakers 115–101

James nélkül is helytállt a Lakers. A Clippers ellen ugyan visszatért, de a meccs után komoly fájdalmai voltak, úgyhogy ezt a találkozót megint kiülte LeBron James, azonban most nélküle is jól tartotta magát a vendégcsapat - Luke Walton szerint időbe telt, mire felvették a ritmust és ráéreztek a stratégiára, így gyengébben kezdtek, de a harmadik negyedben már annyira ment a szekér, hogy tíz ponttal is vezettek. Itt viszont azért riadót fújt a GSW és a hátralévő időben fokozatosan alulmaradt a Los Angeles, a negyedik negyedre eléggé elfogyott az erő a vendégekből, ott már csak 15 pontot tudtak szerezni - igazából senki sem dobott náluk jól, hiányoztak a triplák és a biztos befejezések, úgyhogy végül nem tudtak újabb meglepetést okozni az Oracle-ben.

Nem volt az igazi a Warriors. A mérkőzést még jól nyitotta, de aztán eléggé belealudt az estébe a bajnok, Steph Currynek három és fél negyedbe telt, mire megszerezte első mezőnykosarát és nagyon akadozott a gépezet - ahogy a Lakers ezt megérezte, úgy fordult meg a meccs és a harmadik negyedben már komoly bajban voltak a hazaiak. itt viszont DeMarcus Cousins (25 perc, 18 pont, 10 lepattanó, 4 gólpassz, 2 blokk) feltüzelte az arénát néhány látványos akcióval és egy óriási zsákolással (meg egy technikaival...), amiről Steve Kerr azt mondta, hogy éppen egy ilyen jelenetre volt szükségük ahhoz, hogy belendüljenek, a cserepadról három nagyon fontos triplával és 17 ponttal tolta meg a szekeret Andre Iguodala, a betegség után visszatérő Klay Thompsonra (28 pont, 10/15 mezőnyből), illetve a szervezést magára vállaló (21 pont, 8/13 mezőnyből, 11 gólpassz) Kevin Durantre egyébként sem lehetett nagy panasz, úgyhogy végül érvényesítették a papírformát - a Denverrel holtversenyben továbbra is vezetik Nyugatot és csak a Milwaukee előzi meg őket ligaszinten.

A Warriors legjobb dobói: Thompson 28/12, Durant 21, Cousins 18/3
A Lakers legjobb dobói: Ingram 20, Kuzma 13/3, Rondo 12/3, Caldwell-Pope 12/6

Minnesota Timberwolves–Denver Nuggets 106–107

Mike Malone megdicsőülése. Két kezdőhátvédjét, Gary Harrist és Jamal Murrayt sem vethette be a Nuggets vezetőedzője, Paul Millsap 21 perce alatt nagyjából értékelhetetlennek bizonyult, ez, illetve Nikola Jokics átmeneti távolléte (egy felesleges technikai miatt faultgondokba került) miatt a szokásosnál is jobban kellett bűvészkednie csapata játékával. Sikerült megoldania, egyrészt a hiányzó hátvédek helyén Monte Morris (17 pont, 10 gólpassz) és Malik Beasley (22 pont, 9/14 mezőnyből) parádézott, másrészt a padról Trey Lyles kiváló meccset szállított. A végjátékban aztán már Jokics is a fedélzeten volt, 13 pontos, 16 pattanós, 10 gólpasszos tripla-duplát gyártott, ráadásul 104-105-ös állásnál a 10. gólpassza egy majdnem egészpályás átadás volt Beasleynek. A végén azért akadt még izgulnivaló, de kis szerencsével behúzta a Nuggets–Jokics 25. tripla-duplájával beérte Clyde Drexlert az örökranglista 13. helyén, a csapat pedig ugyanúgy áll, mint a Golden State, ami azért fontos, mert a mai állás alapján dől el, melyik vezetőedző lehet ott az All-Staron. A tiebreaker pedig a Nuggetsnak kedvez, így Malone karrierje során először dirigálhatja majd valamelyik sztárválogatottat.

Csak egy kicsi hiányzott. Alapvetően jól dolgozott a Minnesota, Jokicsot támadásban Taj Gibson, védekezésben Karl-Anthony Towns (31 pont, 12 pattanó, 7 gólpassz) limitálta, illetve ellensúlyozta, a sokadvirágzását élő irányító, Jerryd Bayless dupla-duplát gyártott, a padról Deng és Dieng és elérte a 10 pontot, míg a bokasérüléséből felépülő Derrick Rose 8 ponttal és 5 gólpasszal szállt be a játékszervezésbe. A Wolves két másik irányítója, Teague és Jones távollétében is vezetett a nagyszünetben, és végig egy-két labdás meccset csinált, ám a végjátékban egyrészt nagyon elnézték Jokics villámgyors indítását, másrészt 104-107-nél hiába zsákolt egyet Deng, majd szereztek labdát, az utolsó támadásnál Deng keze megremegett, Towns pedig már nem tudta visszatenni a lepattanót. Az újabb vereség azt jelenti, hogy a Wolves továbbra sem tud visszalépni 50 százalékra, pedig ez még csak az első lépcső lenne a playoff felé.

A Timberwolves legjobb dobói: Towns 31/6, Bayless 15/9, Deng 11/6.
A Nuggets legjobb dobói: Beasley 22/12, Barton 20/9, Lyles 19/9.

Phoenix Suns–Atlanta Hawks 112–118

Trae Young a végén megérkezett a meccsbe. Nem igazán találta a ritmust a vendégek újonc irányítója, három negyed után mindössze 10 pontnál járt, a negyedik negyedben azonban felpörgette a tempót és learatta a babérokat, 17 pontot szórt - utána azért megköszönte csapattársainak, hogy előtte tartották az Atlantát. Különösen John Collinsnak hálálkodhat, aki 35 pontot és 16 pattanót rakott ki az asztalra, de említést érdemel a center Dedmon három triplája, vagy a padról jövő rutinos trió, Bazemore, Len és Lin jó játéka is. A Hawks végül azt is elbírta, hogy 25 (!) labdát szórtak el, amiből 33 nagyon könnyű pontot ajándékoztak az ellenfélnek, a végjátékban Youngtól jöttek a nagy kosarak, a gárda pedig egy nagy futással lerázta magáról a Phoenixet, majd nagyjábból azonnal ült is repülőre, mert kedd hajnalban már Washingtonban vár rá egy fellépés.

Ayton visszatérése sem segített. Bokasérülése után dupla-duplával jelentkezett az 1/1-es, de valódi segítséget nem igazán nyújtott: csapatát nagyon megverték lepattanózásban, és az 5/15-ös mezőnymutató sem túl szívderítő egy center számára. Mégsem ezen csúszott el a Suns, hanem azon, hogy nem tudták kordában tartani a vendégek támadásait: a harmadik negyedben az ezen a meccsen nagynak számító nyolcpontos előnyt adtak le, majd 103-101 után tehetetlenül nézték, ahogy átrohan rajtuk az Atlanta. Hiába Devin Booker újabb remek meccse, vagy a másik két fiatal, Jackson és Bridges nagyszerű dobásai, a Sunsnál továbbra sincs meg az a “pánikgomb”, amit megnyomva nyerni tudnak egy szoros mérkőzést - ez azért komoly probléma, mert láthatóan már a szintén messze nem élcsapat Hawksnak is van ilyenje. Talán majd ha Warren és Melton, a sérülése előtt a kezdőben játszó spíler visszatér, újra nyernek, jelenleg ugyanis tízes bukószériában vannak.

A Suns legjobb dobói: Booker 32/12, Jackson 25/3, Bridges 20/15.

A Hawks legjobb dobói: Collins 35/6, Young 27/12, Dedmon 11/9.

Utah Jazz–Houston Rockets 98–125

Üzent az MVP. 24 órával korábban csúnyán beleszaladt a Denver késébe a Houston, és James Harden is úgy hosszabbította meg 30+ pontos szériáját, hogy az már a meccs szempontjából nem számított. Ma sem volt teljesen indokolt a 40 perces játékidő, de ettől függetlenül le a kalappal Harden előtt, aki nem csak hogy játszi könnyedséggel vert be 43 egységet, de egy blokk híján 5x5-ot csinált: 12 pattanó, 5 gólpassz, 6 szerzett labda és 4 blokk (!) került be a neve mellé, vezetésével Utahban verték tönkre a Jazzt. Rudy Gobert védőjátékát teljesen semlegesítették, Mitchelltől elvették a dobásait, elöl pedig Harden mellett parádézott a padról beszállva hét triplát bebombázó Gerald Green, a 16 pontig jutó Rivers, illetve a nagyon gyorsan tanuló Kenneth Faried is (16 pont, 12 pattanó). Összességében egy nagyon masszív csapatot szedtek ízekre, ami mindenképp előremutató, különösen úgy, hogy a back-to-back második felén pihentették Chris Pault. A Houston ezzel a sikerrel megszilárdította nyugati hatodik helyét, két győzelmet téve maga és a Jazz közé.

Ez fájdalmas pofon volt. Az elmúlt 10 meccsen ez még csak a harmadik veresége volt a rohamléptekben feljövő Utahnak, ráadásul most már Ricky Rubio is kezdett belerázódni, nincs komolyabb hiányzójuk, minden adott a menetelés folytatására - erre úgy kaptak ki otthon tükörsimán a back-to-back érkező tavalyi konferenciadöntőstől, hogy nem játszott Paul (és természetesen a center Capela sem). Mitchell most már harmadik meccse nem találja a dobásait, ezt viszont már nem tudta eltüntetni a csapatvédekezés - Rudy Gobert nem az All-Star kimaradás miatt játszott rosszul, hanem mert a small-ballozó csapatok ellen kevésbé hatékony. Ilyenkor kellene Favorsszal, Crowderrel alacsonyabb szerkezetben játszani, de ma ez sem működött, így marad a felejtés - szerencsére leghamarabb csütörtök hajnalban, a sereghajtó Suns ellen játszanak, ott lehet javítani.

A Jazz legjobb dobói: Mitchell 26/6, Ingles, Crowder 13/9-13/9.
A Rockets legjobb dobói: Harden 43/12, Green 25/21, Rivers 16/9, Faried 16.

Sacramento Kings–Philadelphia 76ers 115–108

Ennek a Kingsnek nem lehet adni egy félidőnyi előnyt. Talán JJ Redick és Wilson Chandler hiánya, talán a túra okozta fáradtság miatt, de nem érezte a ritmust a Philly az első félidőben, 62 pontot kaptak a Kingstől, és már igyekeztek kapaszkodni, az igazi átütőerő hiányzott. Pedig Jimmy Butler 29 pontot szórt 11/18-as mezőnnyel és 7 gólpasszal, Simmons 22-ig jutott szintén jó dobásokkal, és a gyengébben célzó Embiid is igyekezett hasznossá tenni magát (29 pont, 17 pattanó, 4 blokk). Itt azonban vége is szakadt a jobb teljesítményeknek, a kiegészítő emberek kollektíve rossz kinti dobóformát fogtak ki, Butler négy hármasán kívül mindössze három érkezett tőlük, ezt pedig köszönte szépen a Kings, és javarészt megoldotta a felállt védelem elleni támadásaikat. Különösebb probléma azért nincs, bár így most hármas holversenybe kerültek a keleti 3-5. helyen, pihent veteránokkal térhetnek haza egy szerdai hajnali ütközetre a Torontóval.

Buddy Hield újabb megőrülése. A többször leírt dobóhátvéd idén szárnyakat kapott a Sacramentóban, a mai meccset is nyugodtan elteheti az unokáknak: különösebb megerőltetés nélkül vert be karriercsúcsot jelentő hét hármast (annyit, mint a komplett ellenfél...), óriási szerepe volt abban, hogy újabb győzelmével a Kings továbbra is ott topog a playoff-helyek mögött. Rajta kívül azért más is hasznos volt, Cauley-Stein például 8/9-es mezőnyt hozott össze Embiid ellen, a padról az újonc Bagley dupla-duplázott, az irányító Fox pedig ugyan nem dobott jól, de kiosztott 8 gólpasszt. Összességében a hazaiak elbírták, hogy három tapasztaltabb játékosuk, Bjelica, Shumpert és az Euroligából érkezett Bogdanovic is gyenge napot fogjon ki, mennek előre – a következő ellenfél a nem sokkal előttük álló San Antonio, az is komoly tesztnek várható.

A Kings legjobb dobói: Hield 34/21, Fox 19/3, Cauley-Stein 19.
A 76ers legjobb dobói: Butler 29/12, Embiid 29, Simmons 22.

NBA
ALAPSZAKASZ
Detroit Pistons–Los Angeles Clippers 101–111
Charlotte Hornets–Chicago Bulls 125–118
Orlando Magic–Brooklyn Nets 102–89
Washington Wizards–Milwaukee Bucks 115–131
Cleveland Cavaliers–Dallas Mavericks 98–111
Miami Heat–Indiana Pacers 88–95
Golden State Warriors–Los Angeles Lakers 115–101
San Antonio Spurs–New Orleans Pelicans 113–108
Minnesota Timberwolves–Denver Nuggets 106–107
Phoenix Suns–Atlanta Hawks 112–118
Utah Jazz–Houston Rockets 98–125
Sacramento Kings–Philadelphia 76ers 115–108