Megint a Dallas vezet, három csapat is továbbjutott

Philadelphia 76ers–Washington Wizards 129–112

A második félidőben feljebb kapcsolt a Sixers. Joel Embiid nem tudta vállalni a játékot a Phillynél, Doc Rivers pedig érdekes döntést hozott és nem Dwight Howardot tette a kezdőbe, hanem Mattisse Thybulle-t, így egy magasember nélküli small-ballt rakott fel a parkettre, amelyben Tobias Harris volt a center. Ez az ötös nem feltétlenül nézett ki jól ebben a formában, az első félidőben gyakorlatilag végig a Washington vezetett, ugyan a különbség csak pár pont volt és nagyrészt egy labda körül mozgott, de a Sixers leginkább csak futott az eredmény után és a szerkezetének megfelelően rohanós, sokpontos meccsbe bonyolódott bele – a második negyed legvégén aztán sikerült fordítania, Danny Green nagy triplája miatt kétpontos előnnyel fordulhatott. A harmadik játékrész elején így már a hazaiak vezettek egy-két ponttal, de aztán fokozatosan kezdett nőni a távolság a negyed során, Thybulle, majd Harris kosarai után már hét pont volt közte, végül Howard is beszórt gyors öt egységet és meglett a közte tíz. Ettől kezdve már a Philly akarata érvényesült, az utolsó negyedre összekapták a védekezésüket is Doc Rivers játékosai és percekig megfogták a Washingtont, amely elégnek bizonyult ahhoz, hogy magabiztossá tegyék a győzelmüket – a záró etapban szétnyílt az olló, pár perccel a vége előtt pedig eldőlt a mérkőzés. Összességében Seth Curry (30 pont, 10/17 mezőnyből), Harris (28 pont, 8 lepattanó, 6 gólpassz, 3 labdaszerzés), valamint Ben Simmons (19 pont, 10 lepattanó, 11 gólpassz, 2 blokk) vezetésével 51%-kal dobtak mezőnyből, nyerték a lepattanózást, győztek a festékben és leindításból, a második félidő remek játékával pedig kiharcolták a továbbjutást – az ellenfelük az Atlanta lesz, a kérdés már csak az, hogy mikor vethetik be Embiidet.

A végére elfogyott a Wizards. Az első félidőben még végig tartotta a lépést a Washington, sőt, a harmadik negyed derekáig nagyjából rendben volt a vendégcsapat, ott viszont elkezdett elfogyni a lőszer és fokozatosan szétesett a társaság – a záró etapban volt bő öt percük, amikor egyáltalán nem dobtak mezőnykosarat, abban az időszakban elbukták a meccset. Ugyan Bradley Beal (32 pont, 7 lepattanó, 5 gólpassz) és Russell Westbrook (24 pont, 8 lepattanó, 10 gólpassz) mellett ezúttal Hacsimura Rui (21 pont, 8/13 mezőnyből) is remekelt, de az utolsó negyedben dobott 18 pont ilyen védekezéssel nem fért bele – abszolút nem tudták megállítani az Embiid nélküli Phillyt, Simmonsék simán átrohantak rajtuk, az ellenszer csak annyi volt, hogy sokáig ők is hasonló mértékben dobálták a kosarakat. Összességében nem panaszkodhatnak magára a párharcra, már a playoffba jutásuk is bravúr volt, aztán nyertek is egy meccset az első kiemelt ellen, ezen az estén pedig már Davis Bertansra sem számíthattak, így tartották magukat, amíg lehetett – a szezonjuk most véget ért, meglátjuk, hogy hogyan sikerül kozmetikázni a kereten a következő alapszakaszig.

A 76ers legjobb dobói: Curry 30/9, Harris 28/6, Simmons 19
A Wizards legjobb dobói: Beal 32/6, Westbrook 24/6, Hacsimura 21/3

A párharc végeredménye: 4–1 a 76ers javára.

New York Knicks–Atlanta Hawks 89-103

Jobb volt az Atlanta. Elég pontatlanul kezdte a meccset a Hawks, a vendégek 3/20 triplájukat süllyesztették csak el, de így is partiban voltak, sőt, nagyrészt egál volt az állás, a Knicks ezúttal sem tudta előnyre váltani a védekezését. A nagyszünet előtt aztán ötpontos fórt kapart össze az Atlanta, majd a harmadik negyedben már elkezdtek beesni a dobásai és egy 9–0-s rohammal meglépett – 62–50-nél már egyértelmű volt a különbség, az ebben a párharcban látott New York számára az jelentős hegynek számított. A vendégcsapat onnantól kézben is tartotta a dolgokat, továbbra is szigorúan védekezett, támadásban pedig Trae Young (36 pont, 9 gólpassz) vezetésével bedobták, amit be kellett, menedzselték az előnyt, égették az órát és igazából már egyszer sem voltak veszélyben – 19 pont volt a legnagyobb fórjuk, kényelmesen lehozták a záró etapot. Young mellett szinte mindenki hozzátette, amit kellett, így a 26,5%-os triplázásuk ellenére is idegenbeli győzelmet arattak, ezzel pedig lezárták a párharcot – a második negyed végétől fokozatosan elnyúlva, összességében magabiztosan nyertek zsinórban harmadszor, így ott lesznek a második körben a Sixers ellenfeleként.

Nem tudott újítani a Knicks. Semmi sem változott Tom Thibodeau csapatánál a korábbiakhoz képest, megint pocsék támadójátékkal, rossz dobóformával operáltak, Derrick Rose is eltűnt (6 pont, 3/11 mezőnyből) és bár a Burks, Bullock páros összeszedte magát és Julius Randle sem célzott már annyira borzasztóan (8/21), de így sem volt bennük elég pont – Randle nyolc eladott labdája ezen persze nem segített, összességében pedig csak 37.8%-kal dobtak, ami nem lehetett elég az üdvösséghez. Sokáig így is partiban voltak, 53–50-nél úgy tűnt, hogy egy futásra vannak attól, hogy a kezükbe vegyék a dolgokat, de ezt a futást a Hawks rakta össze, onnantól pedig nem volt bennük elég tűzerő ahhoz, hogy ledolgozzák a hátrányukat - egy hazai győzelem jutott nekik a playoffba való visszatérésük során és összességében a vártnál jóval simábban, 4–1-gyel estek ki az első körben annak ellenére, hogy náluk volt a pályaelőny.

A Knicks legjobb dobói: Randle 23/9, Barrett 17/6, Bullock 12/12, Burks 12/3
A Hawks legjobb dobói: Young 36/9, Hunter 15/3, Capela 14

A párharc végeredménye: 4–1 a Hawks javára.

Utah Jazz - Memphis Grizzlies 126-110

Ez volt a legsimább. Eddig összességében szoros párharcot produkáltak a felek, de az első meccs óta a Jazz egy kicsivel mindig jobbnak bizonyult ellenfelénél, most viszont hazai pályán sokkal egyértelműbben, méretes kiütéssel harcolta ki a továbbjutást a nyugati első kiemelt. A hazaiak brutálisan bekezdtek, az első 19 labdabirtoklásukból 16 zárult pontszerzéssel, 8/10 triplával nyitottak, Donovan Mitchell hat perc alatt 14 pontot szórt, a csapat pedig 47-tel zárta az első negyedet, amellyel új franchise-rekordot állított fel – kereken hússzal vezettek a játékrész végén, igazából nem volt miről beszélni, szétlőtték, ízekre szedték a Memphist. Mitchell végül a nagyszünet előtt eljutott 26 egységig, a Utah előnye 24 volt két negyedet követően, úgyhogy a harmadik játékrész során mindenki elfogadhatta, hogy vége van a párharcnak, majd lehetett pihenni – maga Mitchell 29 percet játszott és a többieket is próbálták azért óvni. A záró etap kihűlésével együtt is bőven 50% feletti mezőnymutatóval zártak, ezen az estén tényleg mindent jól csináltak támadásban, így igazi gálameccsel jutottak tovább a második körbe, az viszont negatívum, hogy Mike Conley megsérült: a combhajlítója fájdult meg és alig 12 perc játék után ki is vált, igaz, a nagy előny miatt abszolút indokolatlan is lett volna erőltetni. Most azért lehet kicsit pihentetni az irányítót és a többieket, hiszen a Clippers–Mavs győztesére még várni kell...

Esélytelen volt a Memphis. Eddig mindig volt keresnivalója a Grizzliesnek és nem hiányoztak nagy csodák a bravúrgyőzelmekhez, ezen az estén viszont egy másodpercig sem volt közük a Jazzhez, pár perc alatt eldőlt, hogy a Utah ma az alapszakaszban látott legjobb önmagát adja, azt a csapatot pedig nem nagyon lehet levédekezni. Az első negyed után azért próbálkozott a Memphis, becsületükre szóljon, hogy Ja Morant (27 pont, 7 lepattanó, 11 gólpassz) és Dillon Brooks (27 pont, 9/18 mezőnyből) is 40-40 percet játszott, de egyszerűen semmi sem működött, semmi sem használt, így az első mérkőzés megnyerése után zsinórban négy vereséggel ért véget a szezonjuk. Persze a két megnyert playin-meccsel már így is túlszárnyalták a tavalyi teljesítményüket, az első kiemelttel szemben pedig természetesen valami ilyesmi volt a papírforma, úgyhogy erre lehet alapozni a jövőben, de tény, hogy ezen a meccsen nem osztottak nekik lapot – jövőre megpróbálják ezeket a tapasztalatokat hasznosítani és messzebbre jutni.

A Jazz legjobb dobói: Mitchell 30/15, Clarkson 24/9, Gobert 23
A Grizzlies legjobb dobói: Brooks 27/9, Morant 27/15, Valanciunas 18/6

A párharc végeredménye: 4–1 a Jazz javára.

Los Angeles Clippers–Dallas Mavericks 100-105

Doncic varázsolt, a Mavs védekezett. Két vereség, visszaadott pályaelőny, sérüléssel küszködő vezér, elszálló momentum, taktikailag és mentálisan is feltámadó Clippers – nem túl jó előjelekkel utazott vissza Los Angelesbe a Mavericks, ennek ellenére szenzációs teljesítménnyel kiharcolta a kulcsfontosságú győzelmet. A texasiaknál Luka Doncic lerázta magáról a legutóbbi problémáját és visszatért a korábbi ellenállhatatlan formájához, végül 42 ponttal, 8 lepattanóval és 14 gólpasszal zárt úgy, hogy három negyeden keresztül döbbenetes játékkal cipelte a hátán a csapatát, majd bár a záró etapra elfáradt és főleg már csak a téglákat dobálta, de ott kisegítették a társak. A szoros, hullámzó mérkőzésen a harmadik negyed második felében tudott meglógni a Dallas, ugyanis 72–67 után egy 22–3-at (!) rohant a gárda öt perc alatt, ezzel 75–89-re alakította az állást és kényelmesnek mondható előnyt épített fel - végül igazából ez az öt perc döntötte el a küzdelmet, de a végén is kellettek a clutch megmozdulások. A Clippers sokáig nem tudott erre igazán válaszolni támadásban, viszont védekezésben igen, Doncic a pihenője után visszatérve már nem volt a korábbi félelmetes önmaga és a LAC kemény munkával 95–91-ig zárkózott. Itt aztán előbb egy már elrontott játék után Tim Hardaway Jr. bombázott be egy óriási triplát, majd a következő játékból a szörnyű meccset játszó Kristaps Porzingis is betalált kintről, ismét tíz lett közte – hogy aztán egy-két elszórt labda, elrontott játék, elnézett védekezés után hirtelen 101–100-ra jöjjön fel a Los Angeles. Itt ráadásul Doncic eladta a labdát, a vezetésért támadhatott a Clippers szűk 15 másodperccel az órán, ám a betörést elszerencsétlenkedték Nic Batumék a leindítás végén, a Mavs valahogy összeszedte a lepattanót, Hardaway Jr. pedig hidegvérrel bedobta mindkét büntetőjét. Volt még idő, de Leonard elkapkodta, álló helyből eldobott triplája még a gyűrűt sem találta el, így Josh Richardson büntetői beállították a végeredményt - minden korábbinál sokkal nagyobbat védekezve, Doncic varázslatával és némi szerencsével behúzta a meccset a Dallas, így 3–2-es előnnyel, a továbbjutás küszöbén utazhat haza.

Elrontotta a Clippers. Az előző két meccs után, otthon nyernie kellett volna ezt a derbit Tyronn Lue csapatának és a harmadik negyedben már-már kezdett is afelé menni a dolog, hogy érvényesíthetik az akaratukat, de abban az említett öt percben 1/9-et dobtak mezőnyből, eladtak három labdát, miközben a túloldalon Doncic egymaga dobott 11 pontot és kiosztott 3 gólpasszt. Támadásban ezt követően sem állt össze a gépezet, kapkodtak, erőlködtek, nem is céloztak jól, de azért csak felizmozták magukat négy pontra, aztán egy-két extrával (Morris-tripla, Jackson-tripla, Leonard 2+1) 101–100-ra, ott ismét úgy tűnt, hogy megfordíthatják a dolgot, az utolsó leindítás, Leonard homálya, illetve ezek előtt George két kulcsfontosságú eladott labdája nem fért most bele. Pedig George alapvetően remekül játszott, 23 ponttal, 10 lepattanóval, 6 gólpasszal, 3 blokkal és +17-es +/– mutatóval zárt, de Leonard például ezen a szinten, ilyen helyzetben, tőle betlinek számító teljesítménnyel rukkolt elő (7/19 mezőnyből, 5 eladott labda, –8), a kispad pedig becsődölt, Rajon Rondo például 0/6-os mezőnymutatóval zárt és vastagon benne volt a keze a harmadik negyedes szétesésben. Ezzel a vereséggel megint ők kerültek hátrányba, ráadásul többet nem hibázhatnak, mert a kiesés szélén vannak, így kell kiharcolniuk a hetedik meccset Dallasban – sokkal-sokkal koncentráltabb támadójátékra és pontosabb befejezésekre lesz ehhez szükségük.

A Clippers legjobb dobói: George 23/9, Leonard 20/3, Jackson 20/18
A Mavericks legjobb dobói: Doncic 42/18, Hardaway Jr. 20/9, Marjanovics 9

A párharc állása: 3–2 a Mavericks javára.