Stephen Curry utolsó másodperces kosarával nyert a Golden State (Fotó: Getty Images)

 

Detroit Pistons–Atlanta Hawks 95–98

Oda kell figyelni az Atlantára. Sorozatban harmadik győzelmét aratta a Hawks, ráadásul most úgy, hogy legjobb pontszerzőjét, John Collinst nélkülöznie kellett, így két klasszikus centerrel, Alex Lennel és Dewayne Dedmonnal kezdett - ez pedig nagyon bevált, ez a duó tökéletesen megfogta a Griffin-Drummond párost, Len például nyolc támadópattanót szedett le, míg Drummondnak csak kettőt engedélyezett. Összességében sokáig uralta is ezt a találkozót a vendégcsapat, az első félidőben már 17 ponttal vezetett a társaság, mert a magasok mellett Vince Carter például 14 egységet szórt a nagyszünetig – a Detroit igazán csak a záró etapban tudott közelíteni, a végén némi szerencse is kellett az Atlantának, de az egész meccset nézve megérdemelten, jobban játszva, kiválóan védekezve arattak győzelmet Bazemore-ék.

Griffin büntetői hiányoztak. Végig nagyon erőlködött Andre Drummond és Blake Griffin is ezen a találkozón, egyikük sem tudott igazán alkotni, de a negyedik negyedben mégis módot talált arra a hazai alakulat, hogy átvegye az irányítást és korábbi nagy hátrányát szinte teljesen eltüntette – olyannyira, hogy 23 másodperccel a vége előtt már csak egyetlen pont volt a lemaradása. Itt Griffin mehetett büntetőzni, nem a vonalról 1/6-ot dobó Drummond, ám a biztosabb kezű magasember is megremegett ebben a pillanatban, mindkét dobását elrontotta, az Atlanta pedig több esélyt már nem adott ellenfelének - ott volt Griffin kezében a fordítás, de nem tudott vele élni. A gyenge dobóforma, a simán elvesztett lepattanózás és az első félidőben vétett sok eladott labda sem segített Dwane Casey csapatának, amely így egy újabb komoly hazai pofont kapott és egyre rosszabb helyzetbe sodródik, megint 50% alatt van már a mérlege.

A Pistons legjobb dobói: Galloway 18/9, Jackson 16/6, Griffin 15/3
A Hawks legjobb dobói: Carter 18/9, Len 15, Bazemore 13/3

A Nemzeti Sport Online szakmai
együttműködő partnere a kezdo5.hu

Indiana Pacers–Washington Wizards 105–89

Ebben ennyi volt. Egy háromhosszabbításos maratont játszott előző este a Washington, ezek után nem lehetett elvárni, hogy másnap komoly küzdelemre késztesse Kelet egyik legjobb csapatát és ehhez képest nem is okozott csalódást a gárda – a visszatérő (és így egyedüliként friss) John Wall-lal megerősödve az első félidőben még tartották magukat, a 13 eladott labda ellenére csak hét pont volt a hátrányuk a nagyszünetben. Aztán a harmadik negyedre végleg elfáradtak annyira, hogy nem tudtak már tovább meccsben maradni, a játékrész végére meglett a közte húsz, amelynek az volt a fő oka, hogy mindössze 26 százalékkal céloztak ebben az időszakban – a záró etapra már a Pacers is kiengedett, úgyhogy a különbség végül nem lett túl nagy, de összességében nem volt érdemi esélyük a győzelemre Bealéknek. Scott Brooks egyébként túlságosan nem is erőltette a dolgot, „európai” rotációt alkalmazott és 25-27 perceket játszatta játékosait, ő is érezte, hogy mi a realitás ebben a helyzetben.

Kötelező volt. A Wizards problémái miatt kötelező volt nyernie ezt a meccset az Indianának és ha nem is brillírozott a gárda, de azért ezt nagyobb gond nélkül teljesítette is – védekezésben nem lehetett panasz Nate McMillan játékosaira, jöttek a labdaszerzések, jól védték a kettő-kettőket, elvették a Washington fő játékait, ez pedig elég is volt a sikerhez. Főleg Myles Turner (18 pont, 17 lepattanó, 2 gólpassz, 2 blokk) és Domantas Sabonis (15 pont, 10 lepattanó, 3 gólpassz, 2 blokk) teljesítményét érdemes kiemelni, de Victor Oladipo (12 pont, 6 lepattanó, 9 gólpassz, 3 labdaszerzés) is hasznos munkát végzett, heten is elérték náluk a tízpontos határt, mindenki hozzátette a magáét – McMillan viszont kiemelte, hogy a negyedik negyedben eladott kilenc labda nem fér bele, most nem számított, de ilyen hibákat nem engedhetnek meg maguknak a jövőben.

A Pacers legjobb dobói: Turner 18/3, Sabonis 15, Bogdanovic 14/9
A Wizards legjobb dobói: Morris 16/3, Bryant 11/3, Green 10/3, Randle 10/6 

Boston Celtics–Charlotte Hornets 119–103

Nem adott esélyt a Boston. Sorozatban három vereség után, nagyon élesen és éhesen lépett pályára ezúttal a Celtics, ráadásul visszatérhetett Al Horford, ott volt a kezdőben Marcus Morris, minden adott volt ahhoz, hogy lezárják negatív szériájukat. Ezt pedig kérdés nélkül meg is tették, azonnal egy 9–0-s futással nyitották a találkozót és bár az első negyed ennek ellenére szorosan alakult, a másodikban egy 14–1-es rohammal már tetemes előnybe kerültek, sőt, a harmadikban még egy 12–4-es etappal tulajdonképpen el is döntötték a küzdelmet – a nagyszünetben már 21 pont volt közte, a fordulás után pedig a harminc környékét ostromolta a különbség. A negyedik játékrészben a cseresorok csatájából ugyan a Hornets jött ki jobban, de ez már csak annyit jelentett, hogy a végeredmény szorosabb lett annál, mint amit valójában a mérkőzés képe mutatott – Horford egyébként végül 19 percet játszott és 4/4 dobást küldött a gyűrűbe, leszedett hat lepattanót, kiosztott öt gólpasszt, rögtön éreztette a hatását.

Egy negyedet bírt a Hornets. A nyitó játékrészben Kemba Walker még tartotta a lelket a vendégekben, egymaga 14 pontot szórt ebben a periódusban, a folytatásban azonban őt is felőrölte az elöl-hátul remeklő Celtics és innentől már csak hét egységet tudott ehhez hozzátenni – más pedig „természetesen” nem tudott előlépni: Batum és Zeller 5-5 pontot dobott, Parker egyetlen kosarat szerzett, a legutóbb hét triplát elsüllyesztő Williams pedig 1/9-es mezőnymutatóval zárt. Csapatszinten alig 43 százalékkal céloztak és mindössze 25 százalékkal tripláztak, Walker és James Borrego vezetőedző is úgy fogalmazott a meccs után, hogy fejben, akaratban nem voltak egy szinten a nagyon agresszív, nagyon határozott Bostonnal, emiatt nem volt esélyük sem a győzelemre.

A Celtics legjobb dobói: Irving 25/12, Tatum 17/9, Morris 12/6
A Hornets legjobb dobói: Walker 21/9, Hernangomez 19, Lamb 14/3

Brooklyn Nets–Phoenix Suns 111–103

Kihozta a maximumot a Suns. Körülbelül ennyi volt most a plafon a vendégcsapattól az előző esti brutális túlóra után, ahol többen is 50 perc körül, vagy afelett töltöttek pályán a Washington ellen – Igor Kokoskov szerint nem is beszéltek azóta a kosárlabdáról, mert úgy érezte, hogy a játékosok nem állnak rá készen, de a mérkőzést muszáj volt lejátszaniuk. Az első negyedben még eléggé tompán is mozogtak, kaptak 38 pontot, de a másodikban kicsit felszívták magukat, sőt, a fordulás után három perccel egészen két pontra megközelítették ellenfelüket – itt azonban szigorított a Nets, futott egy 13–0-t és eldöntötte a találkozót. Ahhoz már nem volt elég erő a Sunsban, hogy egy ilyen hátrányból felálljon a záró etapban, igaz, azért Devin Booker (25 pont, 10/23 mezőnyből, 9 gólpassz) és főleg a szenzációsan játszó Deandre Ayton (26 pont, 18 lepattanó, 2 labdaszerzés, 3  blokk, 13/16 mezőnyből) dicsérhető, a center parádézott a gyűrű alatt, de győzelmet ez most nem ért – elégedetlenek mindenesetre nem lehetnek, a fejlődésük egyértelmű, ezúttal viszont a körülmények nem tettek lehetővé ennél többet.

Semmi különös. Nem dobott igazán extrán, nem játszott különösebben gyorsan, nem védekezett kiemelkedően, igazából semmi olyat nem csinált a hazai csapat, amelyre rámutathatunk, hogy na, emiatt tudott nyerni – egyszerűen mindenben jobb volt egy kicsit ellenfelénél, amelyben természetesen bőven benne volt a frissesség is. Spencer Dinwiddie (24 pont, 7 gólpassz) próbált vezérré válni, mellette D'Angelo Russell, illetve az újonc Rodions Kurucs is igyekezett támadásban, a harmadik negyedben pedig elkezdtek beesni a tripláik, az említett 13–0-s roham során háromszor is betaláltak kintről - ez nagyon fontos faktor volt és még az is belefért, hogy később Ed Davist hackelje a Suns, az ő 1/7 büntetőjével sem rontották el a meccset. Kipipálhatták a kötelezőt, javítottak a Pacers elleni vereség után és az utóbbi kilenc találkozójukból a nyolcadikat nyerték meg, így már a Detroit vállát kopogtatják a playoff-vonal környékén.

A Nets legjobb dobói: Dinwiddie 24/6, Russell 18/6, Kurucs 16
A Suns legjobb dobói: Ayton 26, Booker 25/3, Jackson 11

Cleveland Cavaliers–Chicago Bulls 92–112

Győzelmi szériában van a Bulls. Jól kezdett, az első négy támadásából négyszer szerzett kosarat a Chicago, de nem tudta dűlőre vinni a dolgokat a mérkőzés hajrájáig – a harmadik negyedben még volt egy pont, ahol 67–66-ra a Cavs vezetett, onnantól viszont már nem volt pardon a vendégek részéről. Lauri Markkanen (31 pont, 5/10 tripla, 14 pont a harmadik negyedben) vezetésével elindítottak egy nagy rohamot, a finn magasember még egy négypontos játékot is összehozott és ezzel annyira megtörték a Clevelandet, illetve annyira feldobták magukat, hogy innen már nem is volt visszaút – egy 18–5-ös futással komolyabb előnybe kerültek, a hátralévő időben pedig látványos játékokkal növelték tovább a különbséget, míg a teljesen széteső Cavs már leginkább csak a végső dudaszót várta. Markkanen újabb extrája mellett Dunn (17 pont, 8 lepattanó, 7 gólpassz, 1 eladott labda, 8/11 mezőnyből) és Arcidiacono (12 pont, 4 lepattanó, 8 gólpassz, 0 eladott labda, 5/8 mezőnyből) is nagyszerűen adott ritmust a Bulls játékának, Justin Holiday 3/5 triplát és 15 pontot tett hozzá, úgyhogy összességében jó kosárlabdát bemutatva aratott 20 pontos győzelmet a gárda – ezzel pedig zsinórban másodszor nyert, vagyis győzelmi szériában van, amire még egyszer sem (!) volt példa ebben a szezonban...

Továbbra sincs vezér a Cavsben. Ismét nagyon előjött a Cleveland legnagyobb hibája, vagyis hogy egyetlen olyan játékos sincs a csapatban, aki a hátára tudná venni a többieket támadásban – amíg a védekezésük kellően stabil, addig partiban tudnak lenni, de ahogy az ellenfél ritmust vált, onnantól meg vannak lőve. Larry Drew vezetőedző is arról beszélt a mérkőzés után, hogy a harmadik negyedben, amikor a Bulls felpörgött, egyáltalán nem tudtak válaszolni, nem volt meg a kellő energia, kreativitás, egyszerűen képtelenek voltak változtatni az erőtlen, már-már unalmas és „nehezen élvezhető” játékukon – Larry Nance Jr. (20 pont, 6 lepattanó, 3 labdaszerzés) most is dicsérhető, de tőle nem lehet elvárni, hogy kreáljon, más pedig nem tudott fellépni mellé. Collin Sexton 3/16-os mezőnymutatója sokat elmond róluk, az irányító alig-alig csinált hasznos dolgot, így pedig természetesen nem nyerhettek, úgyhogy már egyedül az övék a ligautolsó pozíció.

A Cavaliers legjobb dobói: Nance Jr. 20, Osman 17/6, Clarkson 17/3
A Bulls legjobb dobói: Markkanen 31/15, Dunn 17, Holiday 15/9

Orlando Magic–Miami Heat 91–115

Spoelstra mérföldköve. NBA-pályafutása 500. győzelmét szerezte vezetőedzőként a Heat trénere, aki a 2008–2009-es szezon óta irányítja a gárdát – azóta 500–336 a mérlege két bajnoki cím mellett. Ez ráadásul zsinórban az ötödik sikere volt a Miaminak, amellyel újra elérte az 50 százalékos mutatót, úgyhogy ez az 5-ös szám körüllengte a derbit és ha már 5, akkor azt is hozzátehetjük, hogy Tyler Johnson egymaga öt triplát bombázott be a harmadik negyedben, az egyiket ráadásul faulttal együtt, ezzel döntötte el a találkozót – a hátvéd 25 ponttal és 6/9 hármassal zárt, ebből pedig 20 egységet az említett játékrészben szedett össze. A vendégek egyébként is remekül kezdtek, vezettek 37–18-ra, kontrollálták az eseményeket, majd jött egy hullámvölgyük, amikor közel öt percig nem szereztek pontot és itt leadták az előnyük nagy részét – a nagyszünetben viszont rendezték a soraikat és a harmadik negyedben szétlőtték az Orlandót. A végeredmény így sima lett, a Heat pedig már utolérte a keleti hatodik Charlotte-ot is a tabellán, ellenállhatatlan formában zárkózik felfelé.

Nincs változás. Ezúttal is maximálisan hiányzott az átütőerő a Magic játékából, gyengén dobtak a hazaiak, lassúak voltak, védekezésben is csak bizonyos időszakokra találtak megoldást, úgyhogy két-három futást láthattunk tőlük, de ezen felül tulajdonképpen semmit. Steve Clifford vezetőedző viszont nem ragozta túl a dolgokat, szerinte ők kicsit ritmust vesztettek az utóbbi időben (zsinórban harmadszor kaptak ki), míg a Heat éppen most futja idei legjobb időszakát, ez a kettő pedig erős kontrasztot adott ki ezen az összecsapáson – legyen így, de attól még hetek óta botrányos a támadójátékuk és már csak tizedikek Keleten, a Brooklyn is megelőzte őket.

A Magic legjobb dobói: Fournier 17/9, Gordon 14/6, Simmons 11/3
A Heat legjobb dobói: T. Johnson 25/18, Winslow 22/9, Richardson 15/6

Sacramento Kings–New Orleans Pelicans 122–117

Nem bírta végig a Pelicans. Óriási iramban kezdte a meccset a vendégcsapat, 32–13-as előnyt épített fel már az első negyedben és úgy tűnt, hogy átgázol ellenfelén, majd a Kings válaszára is reagálni tudott és egy hullámvölgyet követően még mindig tizenegy ponttal vezetett félidőben. A festékből 66 pontot szerző alakulat Anthony Davis (26 pont, 17 lepattanó, 4 gólpassz, 2 labdaszerzés, 4 blokk) és Jrue Holiday (27 pont, 7 lepattanó, 6 gólpassz) vezérletével tartotta is ezt az előnyét, sőt, még bő hét perccel a meccs vége előtt is vezetett 11 egységgel, itt azonban megtört valami, nem bírta végig ezt az iramot a társaság – a hajrára teljesen összeestek Randle-ék, elöl elfogyott a lendület, védekezésben pedig triplákat, könnyű kosarakat engedtek. Ez megpecsételte a sorsukat, hiába vezettek szinte végig, az utolsó percek gyenge játéka vereséget eredményezett számukra, amelyért okolhatják ismét a rövid rotációt, a fáradtságot, vagy bármi mást, a lényeg az, hogy zsinórban negyedszer, az utóbbi 17 meccsükből pedig a 12. alkalommal kaptak ki, úgyhogy egyre mélyebbre kerülnek.

Újabb fontos Kings-győzelem. A Memphis ellen is nagyot harcolt a Sacramento és most is a végén tudta kiizzadni a sikert, 94–105 után Buddy Hield (28 pont, 6 lepattanó, 6/11 tripla) bevágott két hármast, majd egy duplát és rá építve egy 14–0-s futást produkált a társaság – majd De'Aaron Fox (19 pont, 11 gólpassz, 1 eladott labda) kosara után, két perccel az órán már a Kings vezetett 113–110-re. Ezzel a lendülettel pedig már be is húzták az összecsapást, a Pelicansnél nem volt elég erő ahhoz, hogy még egyszer fordítsanak a dolgok menetén, a Sacramentónál viszont az említett remeklő hátvédpár mellett Bogdan Bogdanovic (24 pont, 4 lepattanó, 7 gólpassz), illetve Willie Cauley-Stein (22 pont, 17 lepattanó, 3 labdaszerzés) is villogott, összességében több lábon álltak és a fontos pillanatokban is volt mihez, kihez nyúlniuk, ellentétben a New Orleansszal. Ezzel az újabb értékes sikerrel tovább közeledtek az élmezőnyhöz, egyetlen meccsre vannak a nyugati negyedik helytől.

A Kings legjobb dobói: Hield 28/18, Bogdanovic 24/6, Cauley-Stein 22
A Pelicans legjobb dobói: Holiday 27/3, Davis 26/3, Randle 18

Oklahoma City Thunder–Minnesota Timberwolves 112–114

A Wolves idei legnagyobb győzelme? Nem túl biztató előjelekkel lépett pályára ezen a találkozón a Minnesota, de végül sikersztori kerekedett ki belőle: idén most először nyertek nyugati csapat ellen idegenbeli meccset, összességében is csak harmadszor győztek vendégként, ráadásul tették mindezt kiváló játékkal, 14/27 triplával a liga legjobb védekezése és a játéknap előtt még nyugati éllovasa ellen. Az első félidő nagy részében is vezetett, majd egy rövidzárlat miatt hátrányba került a gárda, de a harmadik negyedet 33–17-re nyerte Tom Thibodeau legénysége és ismét kézbe vette az ügyet – ennyire azonban nem ment egyszerűen, a végjátéknak 104–104-ről mentek neki a felek. Itt viszont végül Wiggins vezetésével ők kerekedtek felül, a kiscsatár 14 másodperccel a vége előtt egy clutch duplával juttatta előnyhöz övéit, majd Abrines kihagyott triplája után leszedte a lepattanót és egy büntetőt is elsüllyesztett – az utolsó OKC-játéknál Paul George hármasa kimaradt, ez pedig azt jelentette, hogy talán a szezon eddigi legnagyobb sikerét könyvelhette el a Minnesota úgy, hogy sem Jeff Teague, sem Derrick Rose nem tudott játszani, Tyus Jones volt a kezdő irányító.

Baki. Az előjelek alapján kötelező lett volna nyernie ezt a találkozót a Thundernek, de védekezésben nem hozta megszokott formáját a társaság, nem ért ki a tripladobókra, nem tudta felőrölni a periméteren ellenfelét úgy, ahogy általában teszi. Pedig Paul George most is jól játszott (az első negyed nagy részét faultgondok miatt kiülte, aztán a másodikban dobott 15 pontot, végül 31-gyel zárt 11 lepattanó mellett), ezúttal Russell Westbrook is megtalálta a dobásait (23 pont, 11 lepattanó, 10 gólpassz, 10/19 mezőnyből), de a hátul megszokott nyomás nélkül ez most csak egy olyan ki-ki meccsre volt elég, ahol inkább ők voltak alul – a végjátékban pedig nem tudták megcsinálni a clutch játékokat, így nem sokáig voltak nyugati listavezetők.

A Thunder legjobb dobói: George 31/9, Westbrook 23/3, Grant 14/3
A Timberwolves legjobb dobói: Wiggins 30/6, Towns 18/6, Covington 13/9

Golden State Warriors–Los Angeles Clippers 129–127

Curry nyerte meg. Rendben volt a Warriors támadójátéka az első három negyedben, 103 pontig jutottak, köszönhetően Steph Curry (42 pont, 12/22 mezőnyből, 12/13 büntető, 6 pattanó) és Kevin Durant (35 pont, 10/19 mezőnyből, 12/15 büntető) agresszív játékának: a két korábbi MVP folyamatosan támadta a Clippers védelmét, amiből a kiegészítő emberek is jól profitáltak. Hogy az utolsó pillanatig nyílt maradt a csata, az leginkább azért történt, mert Klay Thompsont nagyon szépen leszedte a Clippers, Draymond Green pedig hiába dobott 14 pontot és adott 6 gólpasszt, igazán nagy hatással nem volt a támadójátékra. A harmadik negyedben sikerült 23 ponton tartani a Los Angelest, a Curry-Durant duó 25-öt termelt a túloldalon, ekkor úgy tűnt, hogy a vendégek megroppantak, de a záró játékrészben visszaküzdötte magát az ellenfél, így az utolsó másodpercekben Currytől kellett extra – az irányító Montrezl Harrellel került szembe, kicselezte a magasembert és 0.5 másodperccel a vége előtt beszórta a győztes ziccert. A hazaiak utóbbi 10 meccsükből nyolcadszor nyertek, és már csak egy meccsre állnak a konferenciát vezető Denvertől.

A harmadik negyedben ment el. Parádésan céloztak a vendégek az első félidőben, hiszen 16 kinti kísérletükből 13 beesett, a gond ott kezdődött, hogy ezzel együtt is mindössze négy ponttal vezettek. Ez a dobóforma nem tarthatott ki végig, a harmadik negyedben elkezdtek hibázni és leszakadtak - innen sikerült visszajönniük a meccsbe, de a végén Curryvel nem tudtak mit kezdeni. A LAC-nál Harris és Gallinari igyekezett tartani a lépést a túloldal sztárjaival, szenzációsan dobták a hármasokat (11/12!), lekaptak 20 pattanót, Lou Williams a padról 25-öt tett hozzá 9 gólpassz kíséretében, a Bradley-Harrell-Beverley trió is eljutott legalább 10 pontig. Nagyszerűen játszott a gárda összességében, de ezen az estén valamelyik csapatnak ki kellett kapnia, ma nekik nem volt szerencséjük. Az eredmény miatt bosszankodhatnak, de a játékuk miatt abszolút nem kell aggódniuk. 

A Warriors legjobb dobói: Curry 42/18, Durant 35/9, Thompson 12/6.
A Clippers legjobb dobói: Harris 32/18, Gallinari 25/15, Williams 25/3.

Portland Trail Blazers–Dallas Mavericks 121–118 – hosszabbítás után

A Mavs nem tudta feltenni az i-re pontot. Zsinórban öt vereség után próbált kijönni a gödörből a Dallas, szerencsére a kisebb csípősérüléssel bajlódó Doncic is vállalta a játékot, azonban három negyeden keresztül úgy tűnt, hogy beletörik a bicskájuk a Portlandbe is. Hiába Barnes remek dobóformája (27 pont, 5/8 hármas), és Luka Doncic sokoldalúsága (23 pont, 11 pattanó, 7 gólpassz), mellettük csak Jordan (14 pont, 10 pattanó) és cseréje, Powell (14 pont), valamint az újonc Brunson nyújtott jót támadásban, a veterán Matthews-Barea-Harris trió alig talált „ hozzá kell tenni, hogy Doncic is mindössze 7/21-et „hintett”. 14 ponttal is égtek már a harmadik negyedben, a záró játékrészre azonban összeállt a védekezésük, kosárról kosárra jöttek fel, Matthews is magára talált, és a végén egylabdás meccset csináltak. Ekkor Doncic elő is kapott egy hihetetlen, sarokból elengedett buzzer egyenlítő triplát, úgy tűnt, hogy valahogy kiszenvedik a győzelmet – nem így történt, a ráadásban hamar nagy hátrányba kerültek, a hosszabbítás végén pedig Lillarddal nem tudtak mit kezdeni. 

Lillard a megmentő. Előző meccsükön hazai pályán futottak bele egy 30 pontos Jazz-pofonba a portlandiek, így kicsit a közönségük szimpátiáját is vissza akarták szerezni – ez nem párosult jó játékkal, de kőkeményen védekeztek, leginkább ebből építettek ki előnyt, illetve a kispadról jövő Seth Curry négy triplát vert be, ellensúlyozva a többiek gyenge kinti dobásait. A negyedik negyedben azonban kellett volna még valaki, aki kintről is veszélyes, mert Lillard is alig talált be, McCollum pedig a második félidőben egyszer sem, a kissé féloldalas támadójátékot pedig levédekezte a Dallas, és visszajöttek a meccsbe. A hosszabbításban aztán már nem kellettek a hármasok, a Mavs tüzéreit sikerült percekig limitálni, itt öt ponttal elléptek a hazaiak, és bár 116–115-re még feljött a vendég gárda, a végül 33 pontig jutó Lillard demoralizáló ziccere átlendítette őket a holtponton. Nem játszott jól a Portland, de győzni tudott, és ismét utolérte a két LA-beli csapatot a nyugati 4-6. helyen – karácsonykor pedig jöhet a visszavágó a Utah ellen.

A Trail Blazers legjobb dobói: Lillard 33/6, McCollum 22/3, Harkless, Leonard 13/3-13/3.
A Mavericks legjobb dobói: Barnes 27/15, Doncic 23/6, Jordan, Powell 14-14.

Los Angeles Lakers–Memphis Grizzlies 99–107

Nem bírta ki végig a nyomást a Lakers. Nem volt túl látványos meccs, hiszen a Grizzlies eleve inkább túlvédekezni szereti az ellenfeleket, a Lakersnél pedig szintén gyorsan a keményebb védekezéshez nyúlnak, ha gondok vannak a támadásokkal, márpedig ilyen gondok még mindig sűrűn előfordulnak. Most is akadtak problémák hazai oldalon, James ugyan kacérkodott egy tripla-duplával (22 pont, 14 pattanó, 7 gólpassz), és Ingram is jól célzott, nem beszélve a 8/12-vel dobó Ivica Zubacról, aki 4 blokkot is kiosztott, a többiek közül viszont senki nem tudott igazán előlépni az előrejátékban. Kyle Kuzma teljesen elveszett, nem tudta támadni a gyűrűt, szinte csak tripláról veszélyeztetett, Lonzo Ball borzalmasan dobott, a padról pedig csak Caldwell-Pope és Hart nyújtott érdemi segítséget. A legnagyobb gond mégis az volt, hogy Zubacnak nem volt cseréje (Chandler sérült, McGee influenzás), Mo Wagnert kellett volna játszatni centerben, aki erre nem annyira alkalmas, így sűrűn kellett small-ballozni, ami ma nem ment. A végjátékban látványosan össze is zuhant a Grizzlies fokozódó nyomása alatt a Los Angeles, gyakorlatilag jó helyről nézték végig, ahogy felpörög a Memphis és elviszi a győzelmet. A hazaiak utóbbi négy meccsükből harmadszor zakóztak, most pedig mennek karácsonyi meccsre a Warriorshoz – rossz főpróba után jó előadás?

Jaren Jackson Jr. és Marc Gasol elintézte. A hazaiak magasember-gondjaira szépen világított rá az említett duó: az utóbbi időben borzalmasan célzó Gasol most sokkal jobban dobott, 17 pontja mellé 9 pattanót és 8 gólpasszt jegyzett, az újonc erőcsatár pedig kihasználta, hogy nincs rá jó védő, és nagyon megszórta magát (27 pont, 9 pattanó). A vendégek most Conley csendesebb estéjét is elbírták, aki inkább a csapat mozgatását végezte Gasollal (szintén 8 gólpassz), mert Temple-ben, Seldenben és Greenben folyamatosan volt pont, a trió 8 triplát értékesített. 91–91-nél aztán szemre nagyon könnyedén váltott ritmust a Memphis, Gasol duplájára Conley két, Temple egy triplával kontrázott rá, majd a legvégén Jackson is bepörkölt egy kintit, ellentmondást nem tűrően lezárva a lényeges kérdéseket. A Memphis 5 vereség után aratott lélektanilag fontos győzelmet és mehet karácsonyozni – legközelebb csütörtök hajnalban kipihenten, jó hangulatban fogadhatják a Cavalierst, még lehet, hogy Chandler Parsons is visszatér...

A Lakers legjobb dobói: James 22/6, Ingram 20/3, Zubac 19.
A Grizzlies legjobb dobói: Jackson 27/3, Conley 17/9, Gasol 17/6.