Janisz Adetokunbo félelmetes teljesítményt tett le az asztalra (Fotó: Getty Images)

 

Atlanta Hawks–Cleveland Cavaliers 124–116


A Nemzeti Sport Online szakmai
együttműködő partnere a kezdo5.hu

Young és az Atlanta akarata érvényesült. A Cavs ebben a szezonban 23 alkalommal tartotta 100 pont alatt aktuális ellenfelét, ezen az estén viszont nem volt válasza Trae Youngra és a Hawks tempójára. Végig a hazaiak diktálták az iramot, az ő ritmusukban zajlott a játék, ebben pedig végül le is tudták birkózni a magasabban jegyzett Clevelandet – nagy különbség azért persze nem alakult ki, a nagyszünetben öt ponttal vezetett az Atlanta és a záró etapban felépített 113–104 volt a legnagyobb előnye a hazai együttesnek. Ebben az utolsó negyedben viszont már végig a McMillan-legénység járt előrébb, Youngra pedig nem volt ellenszer: az irányító 41 pontig jutott 13/22 jó dobással, ráadásul 9 gólpasszt is kiosztott, úgy szedte szét a clevelandi védekezést, ahogy akarta. Mellette a John Collins helyén kezdő Danilo Gallinari (25 pont, 3/7 tripla) is kitett magáért, de Hunter, Huerter és Bogdanovics is elérte a 10 pontos határt, csapatszinten 54%-os mezőnymutatóval és 42%-os triplázással zártak, a hajrában pedig egyszerűen a Cavs fölé nőttek – az utóbbi meccsek gyengélkedései után javítottak és Young el is mondta, hogy nagy dolog nekik a mostani Cleveland legyőzése, úgyhogy büszkék magukra.

Duplázás. December 31-e óta először fordult elő a Cavsszel, hogy egymás után kétszer is kikapott, de ezúttal egyszerűen nem működött a védekezés és támadásban nem tudták mindezt ellensúlyozni. Hiába dobtak ők is 50% felett, hiába tripláztak jól és hiába volt 30 gólpasszuk, egyrészt több labdát adtak el, másrészt 15-tel kevesebb büntetőt harcoltak ki, a Hawks játékosai folyamatosan oda tudtak állni a vonalra – bár a támadólepattanózást behúzták 14–7-re, de feleannyi pontot dobtak leindításból, mint ellenfelük, egyszerűen lassabbak voltak most az Atlantánál. Darius Garland (30 pont, 8 gólpassz), Evan Mobley (22 pont, 10 lepattanó, 4 gólpassz, 4 labdaszerzés) és Kevin Love (21 pont, 5/12 tripla) játékára nem lehetett panasz, de Rajon Rondo például pontot sem szerzett és most a friss All-Star Jarrett Allen sem váltotta meg a világot. Nem voltak rosszak, de a lassú védekezés miatt az Atlanta túldobta őket, így nem tudtak igazán élni a Sixers, Heat páros hibáival – ők ezzel lezárták az All-Star előtti időszakukat, legközelebb február 25-én lépnek majd pályára.

A Hawks legjobb dobói: Young 41/12, Gallinari 25/9, Hunter 18/6
A Cavaliers legjobb dobói: Garland 30/12, Mobley 22, Love 21/15

Miami Heat–Dallas Mavericks 99–107

A második félidő a Dallasé volt. A nagyszünetig nagyjából rendben volt a Miami, két negyedet követően nyolc ponttal vezettek a hazaiak, de aztán a fordulást követően átvette az irányítást a Mavs és onnantól a vendégek védekezése bizonyult hatékonyabbnak. A harmadik negyedben meg is fordította a rangadót Jason Kidd alakulata, akkor 11 pontot szerzett az egyébként levédekezett Luka Doncic: a szlovén zsenit szinte folyamatosan duplázta a Heat, de jó ritmusban passzolt ki ezekből és bár ő végül csak 21 ponttal és 5/19-es mezőnymutatóval zárt, de a társak előtt rengeteg könnyű helyzet adódott és ők éltek is a lehetőségekkel. Emellett főleg a harmadik-negyedik negyedben nagyon türelmes és koncentrált védekezést mutattak be, nem hagyták üresen a dobókat, nem segítettek túl, hiába „mozgatta” őket a Heat, mindenki előtt ott tudtak maradni, nem nagyon tudott igazán jó helyzeteket kialakítani a Miami. A harmadik negyed 30–19-es megnyerése után a negyedikben ennek köszönhetően fokozatosan meglógott a Mavs, 91–81-nél a meccs során először két számjegyű előnybe került és a hátralévő időben ezt már nem is rontotta el – Brunson, Kleber, Finney-Smith és a most bemutatkozó Bertans is tíz pont fölé jutott, ők négyen 50% feletti dobóteljesítményt raktak össze, a kiváló védekezéssel együtt pedig mindez nagyon értékes győzelmet hozott a csapatnak.

Támadásban kellett volna több. Hátul megtették a hazaiak, amit lehetett, az benne volt a pakliban, hogy ennyire jól dobnak majd a Dallas kiegészítői, de nem a 107 kapott pont miatt szenvedtek vereséget, sokkal inkább azért, mert ők viszont nem találtak megoldást a vendégek védekezésére. Az első félidő 59 pontja még tökéletesen rendben volt, aztán a nagyszünet után összesen 40-et tudtak ehhez hozzátenni, csapatszinten alig 42%-os mezőnymutatóval, 26%-os triplázással és 19 gólpasszal zártak, sorozatban rontották el a labdabirtoklásokat, teljesen elveszett a ritmusuk. Ez most nem fért bele, és bár a hiányzó Tyler Herro talán tudott volna ezen segíteni, de ő most nem állt rendelkezésre – öt győzelem után kaptak ki újra, ezzel ismét utolérte őket Kelet élén a Chicago, az All-Star előtt pedig még Charlotte-ba is ellátogatnak.

A Heat legjobb dobói: Butler 29, Adebayo 21, Lowry 13/6
A Mavericks legjobb dobói: Doncic 21/6, Brunson 19/9, Kleber 19/9

Philadelphia 76ers–Boston Celtics 87–135

Döbbenetes dominancia. Rangadóra számítottunk, de osztálykülönbséget mutató sétagalopp lett belőle és Jaylen Brown, a vendégek játékosa nem is tudott még egy olyan mérkőzést mondani a pályafutása során, ami ennyire „meggyőző” lett volna eddig. Már-már érthetetlen fölényben volt a Boston, Ime Udoka legénysége 10 ponttal nyerte az első negyedet, a másodikban pedig már ki is ütötte a Phillyt, a nagyszünetben 25 egység volt a Celtics előnye, Brown pedig egymaga 26 pontnál járt ekkor. A fordulás után már nagyon vállalt semmit, de természetesen megszakadniuk sem kellett, Brown (29 perc, 29 pont, 5/7 tripla) és Jayson Tatum (30 perc, 28 pont, 12 lepattanó, 6 gólpassz) játszott a legtöbbet, de szinte mindenki mást is felsorolhatnánk, mint remeklő játékost – mind a 12 nevezett kosaras pályára került és csak Luke Kornet fért be 10 játékperc alá, ő megállt kilencnél. Az 56%-os mezőnymutató mellett az 55.6%-kal elsüllyesztett 25 (!) darab triplát érdemes kiemelni, a második félidő során 51 (!) ponttal is vezettek már és a végül kialakult 48 pontos siker a Boston legnagyobb Philly elleni győzelme a két legendás klub évtizedekre visszanyúló történelme során. Itt jegyezzük meg, hogy Robert Williams III nem is játszott, Marcus Smart pedig a második negyedben megsérült, egy betörés során rálépett Joel Embiid lábára és kiment a bokája, őt nem láttuk többet. A Boston így sorozatban kilencedik győzelmével gyakorlatilag utolérte a keleti élmezőnyt és alig 3,5 meccs a hátránya az első helyhez képest – ebben a formában az All-Star után bármi elképzelhető...

Mindent rosszul csinált a Sixers. Nem volt benne a levegőben egy ilyen „offnight” a Philly számára, de a hazaiak beragadtak a rajtnál és onnantól minden rosszra fordult számukra, minden játékból rosszul jöttek ki, folyamatosan hibáztak elöl-hátul és fejben is teljesen szétestek, amit a bombaformában lévő Celtics könyörtelenül megbüntetett. A második félidőben természetesen megérkezett a menetrendszerű fújolás is a lelátóról, de ez nem is csoda, értelmezhetetlen produkciót nyújtott a gárda – a 28.7%-os mezőnymutató önmagáért beszél és Joel Embiid 31 mérkőzés óta tartó szériája is megtört, azóta először nem érte el a 25 pontos határt. A vereség után ötödikek Keleten és csak egy meccsel előzik meg a Bostont, az All-Star előtt pedig még Milwaukee-ba is el kell utazniuk James Harden nélkül, úgyhogy nincsenek könnyű helyzetben.

A 76ers legjobb dobói: Embiid 19, Maxey 11/3, Millsap 9/6, Niang 9/3
A Celtics legjobb dobói: Brown 29/15, Tatum 28/12, Nesmith 18/9

Milwaukee Bucks–Indiana Pacers 128–119

Janisz nem engedte, hogy kikapjon a Bucks. Előző este kínos hazai vereségbe futott bele a Milwaukee, de az akkor pihenő Janisz Adetokunbo most visszatért és félelmetes teljesítményt tett le az asztalra. A görög szupersztár ugyanis 17/21-et dobott mezőnyből, 2/3-at távolról és 14/18-at a büntetővonalról, így minden idők negyedik legkevesebb mezőnykísérletével és 80% feletti hatékonysággal jutott el kereken 50 pontig – emellett leszedett 14 lepattanót, kiosztott 4 gólpasszt, az elképesztő kosárparádéjának köszönhetően harcolta ki az amúgy kötelezőnek számító győzelmet a bajnok. Ez az 50 pont egyébként szezoncsúcs számára, a tavalyi szezon utolsó mérkőzésén jutott el eddig utoljára, idén már hetedszer érte el a 40-es határt, ráadásul most éppen az utolsó negyedben pörgött leginkább, csak ott 19 egységet termelt. Érdekes módon a Bucksnak minden egyes Janisz -kosárra szüksége is volt, mert 14 pont volt a legnagyobb előnye az este folyamán és az utolsó negyedet csak öt egységnyi fórral kezdte meg, egyáltalán nem tudott dominálni – végül azért a görög parádéjával valahogy kiizzadták a győzelmet a hazaiak és így újra harmadikak Keleten, de a csapatteljesítményük most sem volt túl meggyőző.

Hield vezetésével tartotta magát a Pacers.
A nemrég megszerzett Buddy Hield vitte a hátán az indianai támadójátékot, a dobógép 36 ponttal, 14/20-as mezőnymutatóval és 8/12 triplával húzta övéit, vele a pályán egyébként +1-ben is volt a Chris Duarte nélkül küzdő együttes. Mellette Tyrese Haliburton (17 pont, 8 gólpassz, 4 labdaszerzés) is kitett magáért és további négy játékos érte el a 10 pontos határt, csapatként 50% feletti mezőnymutatóval, 41% feletti triplázással és 32 gólpasszal zártak, ennek köszönhetően pedig nyomás alatt is tartották a Milwaukee-t. Ők nem nagyon vezettek az este folyamán, de folyamatosan hajtották maguk előtt ellenfelüket, támadásban nagyon működött a rendszerük, ám végül nem tudtak mit kezdeni Janisszal, úgyhogy be kellett érniük a tisztes helytállással. Sorozatban hetedszer kaptak ki, abszolút a senki földjén vannak a tabellán, nincs esélyük a playinre, de mögöttük van két sokkal rosszabb csapat is Keleten, úgyhogy részükről talán már vége is lehetne a szezonnak...

A Bucks legjobb dobói: Adetokunbo 50/6, Middleton 19/6, Holiday 14/3
A Pacers legjobb dobói: Hield 36/24, Haliburton 17/9, Bitadze 12

Minnesota Timberwolves–Charlotte Hornets 126–120 ˜– hosszabbítás után

Nagy hajrával nyert a Minnesota. A hazaiak az első félidő végén elvesztették Anthony Edwardst, aki bokasérüléssel sántikált le a pályáról és a nagyszünet után már nem tért vissza, ráadásul a negyedik negyedben 13 pontos hátrányban voltak, elég rosszul festett az estéjük. Azonban a záró etap során bő három percig egyetlen pontot sem kaptak, amellyel visszajöttek a meccsbe, majd 104–98 után egy 9–0-val fordítottak is alig másfél perccel az órán – igaz, ezt még elrontották, mert 108–104-es előnyük után kis híján mégis kikaptak, Miles Bridges kihagyott büntetője is kellett ahhoz, hogy hosszabbítás következzen. Ott viszont már nem volt ellenszer az amúgy is parádézó Karl-Anthony Townsra, aki egymaga hét pontot dobott a legfontosabb időszakban, csapata pedig egy 10–2-vel kezdett és onnan már nem rontotta el – nehéz helyzetből vágta ki magát a Minny és fontos hazai győzelmet aratott. Towns végül 39 pontig és 15 lepattanóig jutott, abszolút sztárteljesítménnyel húzta övéit, de még így is 40% alatt maradtak mezőnyből és csak 23,6%-kal tripláztak, úgyhogy nem a kiemelkedő támadójátékukkal, inkább a küzdeni akarásukkal tudták kiharcolni ezt a sikert – amellyel továbbra is tartják nyugati hetedik helyüket.

James Borrego nem volt elégedetlen. A vendégek vezetőedzője úgy értékelte a találkozót, hogy fiatal csapata van, amelynél természetesek a hullámvölgyek, most éppen rossz passzban vannak, de ezen az estén is látta a jeleit a mentális fejlődésnek, érettebben, stabilabban játszottak, mint korábban, úgyhogy nem lehet elégedetlen. Bridges (28 pont, 13 lepattanó, 7 gólpassz), LaMelo Ball (22 pont, 9 lepattanó, 6 gólpassz), Terry Rozier (25 pont, 5 gólpassz) és Mason Plumlee (14 pont, 17 lepattanó, 9 gólpassz) is dicséretet érdemel, a kispad is hozzátette a magáét, abszolút nem játszottak rosszul, a meccs nagy részében a védekezésük is egyben volt, egyszerűen pont a negyedik negyedben és a hosszabbításban vesztettek kicsit ritmust és lekardozta őket Towns, valamint a Wolves. A vereségük után kilencedikek Keleten, 50% alatt van a mérlegük, az All-Star előtt pedig még a Miamit is fogadják.

A Timberwolves legjobb dobói: Towns 39/12, Russell 18/12, McDaniels 18/3
A Hornets legjobb dobói: Bridges 28/9, Rozier 25/3, Ball 22/9

New Orleans Pelicans–Memphis Grizzlies 109–121

Morant nélkül nyert a Memphis. A vendégeknél nem léphetett pályára a kisebb sérüléssel bajlódó vezér, Ja Morant, de a támadójátékon ez sem nagyon látszott meg és ugyanazokat az erényeket csillogtatta a gárda, mint vele. Az 50%-os mezőnymutatót és a harmatos triplázást 62 festékből érkező pont egészítette ki, 49–34-re nyerték meg a lepattanózást Steven Adamsék és 18 támadópattanót szedtek össze, a palánk körül ugyanúgy az ő akaratuk érvényesült így is. Erre építve pedig végig kontrollálták is az eseményeket, az első negyedet rögtön megnyerték tíz ponttal, a nagyszünetben tizenkettővel vezettek, a fordulás után pedig ezt menedzselték – voltak már húsz egységnyi fórban is és a záró etapban már nem forgott veszélyben a sikerük. Egyénileg a Morant helyén remekelő Tyus Jonest (27 pont, 9 gólpassz) érdemes kiemelni, aki tökéletesen helyettesítette a kezdő irányítót, mellette Jaren Jackson Jr. (23 pont, 7 lepattanó 25 perc alatt) is jól dolgozott és a társaság sorozatban hatodszor tudott nyerni, amellyel már csak másfél meccs a hátránya a második Golden State-hez képest.

A triplák és a védekezés hiányzott.
A Pelicans back-to-back lépett pályára az előző esti, Toronto elleni kiütéses győzelem után, ezúttal viszont két komoly problémával szembesült: egyrészt a Morant nélküli Memphist sem sikerült levédekezni, másrészt 15%-kal dobták a triplákat a hazaiak, csapatként összesen négy távoli kísérletük esett be a gyűrűbe. Így azért elég nehéz dolguk volt, úgyhogy bár CJ McCollum (30 pont, 6 lepattanó, 7 gólpassz) egyénileg ismét teljesítette az elvárásokat, de a megérkezése óta csak 1–3-ban van a gárda, egyelőre nem tudták kiaknázni az ő képességeit. A padról azért 11/11-et dobott mezőnyből a Hayes, Hernangomez páros, csapatként is 50%-kal céloztak, voltak jó periódusaik, de összességében az említett hiányosságok miatt egy fokkal a Grizzlies mögött kullogtak most – a héten még fogadják a Dallast, szeretnének bravúrt bemutatni és playin-helyen elmenni a szünetre.

A Pelicans legjobb dobói: McCollum 30, Valanciunas 19/3, Ingram 18/3
A Grizzlies legjobb dobói: Jones 27/9, Jackson Jr. 23/9, Clarke 18

Phoenix Suns–Los Angeles Clippers 103–96

Nem tud hibázni a Suns. Az utóbbi 22 meccsből ez volt a 20. győzelem a Phoenix számára, az előző két találkozón két fontos sikert arató Clipperst is kordában tudta tartani Monty Williams alakulata és amikor kellett, akkor mindig rá tudott tenni egy lapáttal. Az elvesztett első negyed után emeltek a tempón a hazaiak, a másodikat tíz ponttal megnyerték, így hattal vezettek a nagyszünetben, majd ugyan a fordulás után átmenetileg megint kiadták a kezükből az előnyt, de egy 8–0-lal megrázták magukat és ismét magukhoz ragadták az irányítást. A felépített 13 pontos előnyüket aztán még egyszer leadták, bő hat perccel a meccs vége előtt ismét a Clippers járt előrébb, de 88–90 után újabb Suns-futás következett, Chris Paul dobott egy triplát, kiosztott három gólpasszt és egy kettest is a gyűrűbe küldött, innentől minden kosaruk hozzá kötődött és az utolsó két és fél percben már csak egy büntetőt engedtek a Los Angelesnek, semmi mást. Így összességében jó védekezéssel, fontos pillanatokban felpörgetett támadójátékkal arattak értékes győzelmet, Devin Booker 26 pontot szórt, Paul és Deandre Ayton dupla-duplázott, de Mikal Bridges is hozzátette a magáét, úgyhogy 47–10-es mérleggel, 5.5 meccs előnnyel vezetik a ligát – nyilván sok van még hátra, de innentől már óriási fordulat kellene ahhoz, hogy ne nyerjék meg az alapszakaszt.

Most is jó volt a Clippers. A back-to-back második felén, Norman Powell nélkül ismét helytállt a Los Angeles, a vendégek remek védekezéssel helyezték nyomás alá a Phoenixet, a listavezető alapjátéka nem tudott gördülékeny és automatikus lenni, de végül hiányzott némi plusz tűzerő és talán némi pluszenergia is a hajrában. Nagyon kellett volna egy érdemi dobóteljesítmény a kezdő hátvédpártól, mert a Jackson, Mann páros együtt 8/32-t szenvedett össze mezőnyből és 0/9-et a triplavonalon túlról, ezt semmilyen védekezés nem tudta teljességgel eltüntetni és bár a Batum, Morris, Kennard trió jól dobott, de a meccs túlnyomó részében így is hátrányban voltak. Ezzel együtt Phoenixben ilyen meccset játszani manapság jó teljesítménynek számít, az All-Star előtt még meg kell verniük a Houstont, aztán bizakodhatnak a folytatást illetően.

A Suns legjobb dobói: Booker 26/9, Bridges 19/3, Paul 17/3
A Clippers legjobb dobói: Morris 23/9, Batum 18/12, Jackson 14