A Dallas megállította a listavezető Jazzt

Toronto Raptors–Washington Wizards 103–101

Trent Jr. dudaszós dobásával nyert a Raptors. Egyik csapat sem játszott igazán jól ezen a mérkőzésen, de nagyobb részt a Washington diktált, ugyanis a fővárosiak 28–19-re nyerték meg az első negyedet és onnantól egészen a záró etapig vezetni tudtak – voltak 19 pontos előnyben is, közel jártak a győzelemhez. A negyedik játékrészben azonban jött a fordulat, azt már a Toronto nyerte 28–15-re, hét perccel az órán, 91–90-nél át is vették a vezetést a hazaiak, igaz, Russell Westbrook vezetésével erre még volt válasza a Wizardsnak. 98–92 után ugyanis a korábbi MVP még emelt a tempón, a vezetésével előbb kiegyenlítettek, majd 41 másodpercnél bevert egy triplát is, amellyel már ismét ők vezettek 101–100-ra. Itt ráadásul a Raptors hibázott, Siakam támadófaultja után a vendégek lezárhatták volna a küzdelmet, ám Neto közelije kimaradt, a lepattanót Gary Trent Jr. szerezte meg négy másodperccel az órán, azzal a lendülettel felrohant vele a triplavonalig (Neto lepattant róla), majd az utolsó pillanatban beleállt egy hármasba – a dobás a dudaszó pillanatában bevágódott a gyűrűbe, ezzel lett 103–101, a Toronto pedig óriási győzelmet húzott be.

Pedig a két kezdő hátvéd nem is játszott. Kyle Lowry és Fred VanVleet sem állt rendelkezésre a Raptorsnál, de helyettük játszhatott a mindössze hatodik Toronto-meccsén pályára lépő Trent Jr., aki a győztes dobással 16 pontot szórt, illetve DeAndre' Bembry, aki 17 ponttal, 7 lepattanóval és 5 gólpasszal igyekezett helytállni a kezdőben. A cserehátvéd posztot Malachi Flynn kapta meg ebben a rotációban és ő is dobott 16 pontot 6 lepattanóval, valamint 4 gólpasszal, ráadásul védekezésben is hozzátett 4 labdaszerzést, illetve 3 blokkot is – ugyan 54–45-re elbukták a lepattanózást, de mégis 64–34-re nyertek a festékben, ami döntő faktornak bizonyult. Főleg úgy, hogy a Wizards a 19 pontos előnye után sorozatban 13 (!) triplát dobott mellé, a természetesen tripla-duplázó Westbrook 23 pontjához 25 dobás kellett és addig működött a fővárosi támadójáték, amíg a Bertans-Mathews páros hármasai (9/14) beestek – a Wizards már lemondhat a playinről, a Toronto viszont egyetlen meccsre van csak a Chicagótól.

A Raptors legjobb dobói: Siakam 22, Trent Jr. 16/6, Flynn 16/6
A Wizards legjobb dobói: Westbrook 23/3, Bertans 17/15, Mathews 17/12

Brooklyn Nets–New York Knicks 114–112

Irving, Green és a Nets megoldotta. A back-to-back második felén pályára lépő Brooklynnál visszatért ugyan James Harden, de alig négy perc után ismét kivált ugyanazzal a combhajlító-sérüléssel, amivel az előző két meccset is kihagyta – ez nem túl jó hír számukra, mindenesetre nem erőltették, nélküle kellett megoldaniuk a feladatot. Ennek alapját a végig ficánkoló Kyrie Irving adta, aki kereken 40 pontot dobált össze 15/28-as mezőnymutatóval, 5/12 triplával és 7 gólpasszal, mellette az ismét kezdő Jeff Green (23 pont, 13 kiharcolt büntető), vagy Joe Harris (16 pont, 8 lepattanó) is kitett magáért, de különösen a kispadot illeti dicséret: a cseresor nagyon nehéz helyzetben tolta meg a csapat szekerét és futott egy kulcsfontosságú 10–2-t a harmadik negyedben. A Nets ugyanis Irving remeklése ellenére sem tudta kontrollálni a meccset, sőt, a második negyedes hullámvölgy után 14 pontos hátrányban is voltak már a hazaiak, innen szedték össze magukat és fordították meg a mérkőzést, a záró etapban pedig már nagyrészt ők vezettek. Green pontjaival közel kerültek a sikerhez, majd egy perccel az órán Irving is bebombázott egy nagy hármast, de a Knicks nem adta fel és 26 másodpercnél ki tudott egyenlíteni. A döntő játékra az utolsó pillanatokig kellett várni, ugyanis Harris kimaradó dobása után Luwawu-Cabarrot leszedte a támadópattanót, a labda Greenhez került, aki faultot harcolt ki és be is dobta mindkét büntetőjét nem egészen négy másodperccel a vége előtt - erre már nem érkezett válasz a Knicks részéről, így óriási csatában a Nets nyerte a rangadót.

Támadópattanók és eladott labdák. Tom Thibodeau, a vendégek vezetőedzője két faktort említett a vereség okaként a meccs után, egyrészt hogy 11–5-re elvesztették a támadópattanózást és a Nets utolsó, győztes pontjai is ebből érkeztek, másrészt hogy nagyon rossz pillanatokban veszítették el a labdát, ezekből pedig 16 pontot kaptak, ami nem fért bele. Összességében most volt fantázia a támadójátékukban, 46,5%-kal dobtak mezőnyből és 48 százalékkal tripláztak, RJ Barrett (22 pont, 4/6 tripla), Reggie Bullock (21 pont, 5/10 tripla) és a mély tripla-duplát gyártó Julius Randle (19 pont, 15 lepattanó, 12 gólpassz) is jól mozgott, de ezekkel a kulcsfontosságú hibákkal annyi plusz esélyhez juttatták a Brooklynt, ami az egyébként nem tökéletes védekezésük mellett nem fért bele. Egy jó játékra voltak a sikertől, de az ilyen végjátékokkal hadilábon állnak, következőleg Bostonban játszanak ki-ki meccset.

A Nets legjobb dobói: Irving 40/15, Green 23/6, Harris 16/6
A Knicks legjobb dobói: Barrett 22/12, Bullock 21/15, Randle 19

Dallas Mavericks–Utah Jazz 111–103

Jobb volt a Dallas. A hazaiak úgyis ráerőltették akaratukat a ligaelsőre, hogy Kristaps Porzingis csuklósérülés nem léphetett pályára, de a texasiaknál ezúttal ez sem számított, nagyon magabiztosan és agresszíven kosárlabdáztak elöl-hátul. Rick Carlisle vezetőedző a védekezésükre volt igazán büszke, ugyanis a Utah február 7-e óta nem dobott ilyen kevés pontot, ami mindenképpen biztató a Mavs számára, de a túloldalon is parádézott a gárda, hiszen 23 triplát süllyesztett el 47 százalékos hatékonysággal. Luka Doncic remeklése (31 pont, 9 lepattanó, 8 gólpassz) mellett 23 ponttal szezoncsúcsot szórt Dorian Finney-Smith, 5/5 triplát süllyesztett el Josh Richardson, a padról pedig 36 ponttal és 7/14 hármassal szólt hozzá a Brunson-Hardaway Jr. páros, úgyhogy az is belefért, hogy a kezdőben 0/9-et dobott a Melli-Kleber duó. A hazaiak már a második negyedben elkezdtek meglógni és nyolc ponttal vezettek a nagyszünetben, de igazán a harmadik játékrészben emeltek a tempón: ott 37 egységet tettek fel a táblára és 18 volt az előnyük a záró etapra fordulva. A Utah ott kozmetikázott a végeredményen, de összességében ez a Dallas meccse volt, zsinórban ötödször nyertek Doncicék és nagy lendülettel zárkóznának a Blazers-Lakers-Nuggets-Clippers sor felé.

„Csak” nyolccal kapott ki a Jazz. Donovan Mitchell szerint az sokat elárul a Utah-ról, hogy egy ennyire rosszul sikerült mérkőzést is csak nyolc ponttal veszítettek el a végén, szerinte ebbe tudnak kapaszkodni ők is. Ugyanis a két fő erényük egyaránt becsődölt, támadásban félelmetes triplafesztiválokra képesek, méghozzá rendszeresen, átlagban ők dobják be a legtöbb hármast a második legjobb hatékonysággal, de most csak 12-szer találtak be kintről alig 27 százalékkal, maga Mitchell 0/8-at hajított távolról, szintén 0/8-cal zárt O'Neale, Clarkson pedig 2/9-et tett ehhez hozzá. A másik erényük az, hogy az ellenfél tripláit viszont parádésan le szokták védeni, ellenük csak 30.5 hármaskísérletet átlagolnak és 10.4-et dobnak be ezekből, most erre jött rá a Dallas 23/49-e. Sorozatban kilenc győzelem után tehát most szinte mindent rosszul csináltak, amit az egyébként remekül játszó Mavs meg tudott büntetni, de Mitchell szerint az a lényeg, hogy ezt most ne reagálják túl, a következő mérkőzésen, a Phoenix elleni csúcsrangadón javíthatnak.

A Mavericks legjobb dobói: Doncic 31/18, Finney-Smith 23/15, Brunson 20/12
A Jazz legjobb dobói: Conley 28/18, Bogdanovic 16/3, Mitchell 16, Clarkson 16/6

Minnesota Timberwolves–Sacramento Kings 116–106

Russell visszatért, nyert a Wolves. Február nyolcadikán lépett pályára utoljára a Minnesotánál D'Angelo Russell, azóta sorozatban 26 mérkőzést hagyott ki, ezen az estén viszont ismét rendelkezésre állt és rögtön hozzá is tudott tenni: olyannyira, hogy 25 ponttal ő lett csapata legjobb dobója, pedig egyelőre csak a kispadról érkezett és 24 percet játszott. A szoros mérkőzésen azonban így is ő lett az egyik döntő faktor, három negyed után ugyanis egálra álltak a felek, nem alakultak ki nagy különbségek, majd a záró etapban Russell egymaga 13 pontot termelt, mellette Anthony Edwards is folyamatosan eljutott a gyűrűig, Karl-Anthony Towns (23 pont, 13 lepattanó, 5 gólpassz) is hozzátett, a Wolves pedig előbb egy 10–2-vel utolérte ellenfelét, majd fokozatosan le is szakította magáról. Az utolsó hét percben már végig a hazaiak vezettek, méghozzá viszonylag magabiztosan, onnantól már nem is forgott veszélyben a sikerük, úgyhogy a szép győzelemnek és Russell visszatérésének is örülhettek, ritka pozitív estét tudtak le.

Kaméleon Kings. Harrison Barnes, a vendégek játékosa úgy fogalmazta meg a Sacramento problémáját, hogy érthetetlenül alkalmazkodnak az aktuális ellenfelükhöz: minden mérkőzésen úgy játszanak, ahogy a másik csapat, ha az egy élgárda, akkor ők is felnőnek arra a szintre, ha egy alacsonyabban rangsorolt csapat, akkor ők is annak megfelelően kosárlabdáznak. Nem a saját játékukat játsszák, nem a saját dolgaikra figyelnek, hanem alkalmazkodnak az ellenfél harcmodorához, színvonalához – ez történt most is, aminek újabb vereség lett a vége. Hiába hozott 31 pontot, 6 lepattanót és 9 gólpasszt De'Aaron Fox, hiába dupla-duplázott maga Barnes, összességében pocsékul dobtak kintről, a záró etapban a védekezésük is szétesett, a kispadok csatáját pedig 60–16-ra bukták el – sorozatban negyedik buktájukkal egyre csak távolodnak a céljaiktól...

A Timberwolves legjobb dobói: Russell 25/12, Towns 23/6, Edwards 19/9
A Kings legjobb dobói: Fox 31/6, Barnes 21, Hield 18/18

Oklahoma City Thunder–Detroit Pistons 108–132

Sima detroiti siker. Némi meglepetésre nagyon könnyedén nyerte meg ezt a mérkőzést a keleti sereghajtó Pistons, a korábbi OKC-játékos Jerami Grant (21 pont, 5 lepattanó, 5 gólpassz 23 perc alatt) vezetésével magabiztosan, gördülékenyen kosárlabdáztak a vendégek. A Detroit 30-19-re nyerte meg az első negyedet, a nagyszünetig őrizte is a kétszámjegyű előnyét, majd a fordulás után tovább emelt a tempón és fokozatosan elnyúlt ellenfelétől – volt már közte 27 is, egyáltalán nem lehetett kérdés a győztes kiléte. Összességében 51.6 százalékos mezőnymutatóval, 46.4 százalékos triplázással és 32 gólpasszal zárt a társaság, szinte mindent jól csinált és bár voltak hullámvölgyei (42–19 után lett például 58–47 az állás), de nem forgott veszélyben a sikere – még mindig utolsók a konferenciában és ezen valószínűleg nem is akarnak változtatni, de egy-egy ilyen győzelem jót tesz a léleknek...

Továbbra is szörnyű az OKC. Az ismét erősen tartalékos, csak a fiatalokkal foglalkozó Thunder sorozatban harmadszor szenvedett kiütéses vereséget, bár a 48 és a 37 pontos pofonok után ez a 24 már nem is számít olyan vészesnek – ezzel együtt teljesen szétesett a gárda az utóbbi időben és bár nyilván nem is nagyon akarnak már nyerni, de óriási különbségekkel kapnak ki. Most sincs nagyon minek örülniük, ezúttal igazából az utánpótlás sem váltotta meg a világot – csapatszinten megint 20 százalék alatt tripláztak, kérdés, hogy az ilyen meccseken mennyit tudnak fejlődni a fiatalok...

A Thunder legjobb dobói: Pokusevski 19/6, Mykhailiuk 17/3, Maledon 14
A Pistons legjobb dobói: Grant 21/6, Jackson 14/6, Doumbouya 14/6

San Antonio Spurs–Cleveland Cavaliers 101–125

Megtáltosodott a Cleveland. A liga legrosszabb támadójátékával (102.7 pontos átlaggal) érkezett meg erre a mérkőzésre a Cavs, azonban most ennek a szöges ellentétét mutatta be J.B. Bickerstaff legénysége: parádés teljesítménnyel dobta szét a Spurst. A csapat vezére Darius Garland volt, aki karriercsúcsot jelentő 37 pontot szórt 14/22 jó dobással, 5/10 triplával és 7 gólpasszal, mellette Collin Sexton is eljutott 22 pontig, valamint 5 gólpasszig, Isaac Okoro 3/3 triplával segített be, a padról pedig a dupla-duplázó Hartenstein és a 14 pontos Prince emelhető ki leginkább. Csapatszinten 52 százalékkal dobtak mezőnyből, 29 gólpasszukra csak 9 eladott labda jutott és gyakorlatilag végig vezetni tudtak: a nagyszünetben tíz pont volt az előnyük, majd a harmadik negyedben 43 egységet termeltek, ott eldöntötték a küzdelmet. Ezúttal az sem számított, hogy az Allen-Nance páros nem játszhatott, így is messze felülteljesítette az elvárásokat a Cleveland, amely öt vereség után tudott ismét nyerni – következőleg az OKC ellen is erősen benne lehet a pakliban egy újabb győzelem...

Kifulladt a Spurs? Gregg Popovich, a San Antonio trénere meccsek óta fújja a riadót a gyenge védekezés miatt, ennek most újabb bizonyítékát láthattuk, hiszen a ligautolsó támadójátéktól sikerült kapniuk 125 pontot – erre jött rá a másik állandó problémájuk, vagyis a gyenge triplázás, ugyanis 5/26-tal (19.2 százalék) zártak távolról. Popovich szerint egyszerűen fáradtnak tűnik a csapata, nincs meg a kellő energia, most ráadásul két hosszabbításos vereségből érkeztek, ez sem segített – az egészen eddig playoff-helyen álló és várakozások felett szerepelő gárda 2–7-tel hozta le a kilencmeccses hazai szériáját és már csak 50 százalékon áll. Hogy tudnak-e ezen a tendencián még egyszer fordítani DeRozanék, az rejtély, mindenesetre ha nem sikerül, akkor a playinről is lemaradhatnak – a következő nyolc meccsükből ráadásul hetet is idegenben kell megvívniuk.

A Spurs legjobb dobói: DeRozan 20, Johnson 13, White 13, Gay 13/9
A Cavaliers legjobb dobói: Garland 37/15, Sexton 22/3, Hartenstein 16

Houston Rockets–Phoenix Suns 130–133

Csak amennyit kellett. Többször láttunk már „kalkulálós” meccset a Sunstól, vagyis hogy a csapat csak annyit ad ki magából, amennyire az adott estén szükség van és valami hasonló történt most is: védekezni nem nagyon akartak a vendégek, a pontokat viszont könnyen szerezték, így egy látványos, pontzáporos mérkőzésen harcolták ki a kötelező győzelmet. Többször is úgy tűnt, hogy meglóghatnak és leszakíthatják ellenfelüket, de sosem voltak elég stabilak hátul, így a Rockets mindig visszakapaszkodott és ez egészen az utolsó pillanatokig így volt – ott is a Suns kezében volt már a siker, de a hazaiak két nagy dobással izgalmassá tették a záró másodperceket is. Végül a nagyot játszó Devin Booker (36 pont, ebből 18 a negyedik negyedik negyedben, 11/20 mezőnyből, 6/8 tripla, 6 lepattanó, 6 gólpassz), a 27 ponttal szezoncsúcsot szóró Deandre Ayton (10/14 mezőnyből, 11 lepattanó), a 20 pontos, 4/6 triplás Mikal Bridges, illetve a 19 ponttal, 11 gólpasszal dupla-duplázó Chris Paul vezetésével megoldották a feladatot, továbbra is minimális döccenőkkel haladnak előre és 2.5 meccsre vannak a ligaelsőtől – Monty Williams vezetőedző nem is volt elégedetlen a szoros végjáték miatt, szerinte ez a Houston jó csapat, ők pedig nyerni tudtak idegenben, úgyhogy boldog.

Van tartása a Houstonnak. A hazaiak végig kőkeményen harcoltak ezen a mérkőzésen, a Suns minden kérdésére válaszolni tudtak és végig partiban tudtak lenni az NBA egyik legjobb csapatával. 54 százalékkal dobtak mezőnyből, 50 százalék feletti hatékonysággal vertek be 17 triplát, megnyerték a lepattanózást, győzni tudtak a festékben és volt esélyük a bravúrra, de a pálya túloldalára már nem nagyon maradt erő: 26 pontot kaptak leindításból, a védekezésüket nem sikerült elfogadható szintre hozni. Az viszont nem véletlen, hogy minden ellenfelük dicséri őket, annyira már nem rosszak, mint amit a tabella mutat – a kilenc pályára lépő játékosukból most hét is képes volt kétszámjegyű ponttermést hozni, Kevin Porter Jr. (20 pont, 9 lepattanó, 8 gólpassz) és Kelly Olynyk (21 pont, 3/3 tripla) pedig abszolút kiemelkedő produkciót nyújtott. A győzelem nem jött össze, de van mire építeniük, következőleg a Dallast próbálják majd meglepni.

A Rockets legjobb dobói: Wood 23/9, Olynyk 21/9, Porter Jr. 20/3
A Suns legjobb dobói: Booker 36/18, Ayton 27, Bridges 20/12