David Stern esküdött rá, hogy csak nagy sztárokkal adható el az NBA, itt Hakeem Olajuwonnal az 1984-es drafton

Sorsfordító év volt 1992 a kosárlabdázás históriájában. Ebben az esztendőben rendezték meg a barcelonai nyári olimpiát, amelyre – a sportág történetében először – az NBA elengedte a játékosait. Az addig többé-kevésbé egymástól függetlenül létező két univerzum, az észak-amerikai profi liga és a világ többi részét felügyelő FIBA partnerségét megalapozó megállapodást még 1990. május 9-én írta alá a két szövetség vezetője, a FIBA-főtitkár Boriszlav Sztankovics és az NBA igazgatója, David Stern.

Nem véletlen, hogy az NBA 1992. februári All Star-hétvégéjén is a közelgő ötkarikás torna volt az egyik fő téma. Minden idők legpompásabb férfi kosárlabdacsapata, a Dream Team kerete tíz tagját már az előző év szeptemberében megnevezték. Csakhogy közben Earvin „Magic” Johnson nyilvánosságra hozta, hogy HIV-fertőzött, egyúttal bejelentette a visszavonulását is. Az amerikai közvélemény értékelte az őszinte kiállást: George H. Bush elnök hősnek nevezte a Los Angeles Lakers klasszisát, a szurkolók pedig beszavazták az All Star-meccs nyugati válogatottjának kezdő ötösébe. Ez azonban nem minden játékosnak tetszett, Karl Malone például aggodalmának adott hangot, hogy megfertőződhetnek, ha Johnson netán vérző sérülést szenvedve érintkezik valamelyik pályán lévő társával. Aggályoskodtak a klubtulajdonosok, sőt az NBA üzleti partnerei is. Az átlagembereknek még nemigen voltak információi az AIDS és a HIV-fertőzés mibenlétéről, a többség a halálos ítélettel egyenértékűnek tekintette a betegséget.

Ebben a feszült helyzetben tartotta meg David Stern az All Star-hétvégén sajtótájékoztatóját. Az Orlando Arena médiatermében egyetlen négyzetcenti üres hely sem maradt. A ligaigazgató higgadtan, jogászi precizitással fejtette ki az álláspontját. Sportvezetői karrierje talán leghumánusabb, egyúttal legmegrendítőbb cselekedeteként mellszélességgel kiállt Johnson mellett, bár később bevallotta: eleinte ő maga is azt gondolta, a játékos belehal a betegségbe. Elhatárolódhatott volna a páriától önmaga és az NBA nevében is, ám épp az ellenkezőjét tette. Szó szerint és átvitt értelemben is átölelte a kosarast. Misszióként fogta fel, hogy Johnson esete apropóján segítsen csillapítani a félelmeket s megkímélni a HIV-fertőzötteket attól, hogy a társadalom leprásként tekintsen rájuk.

Amikor az Orlando Arenában megerősítette, hogy Magic pályán lesz az All Star-mérkőzésen (s az olimpiai keretnek is tagja marad), a sajtóterem megtapsolta a bejelentést. „Az a meccs megmentette az életemet, megadta az energiát, amire szükségem volt a folytatáshoz”  – emlékezett később Magic. David Stern nemcsak Johnsont hozta vissza az életbe. Ő volt az, aki a hetvenes évektől válságba kerülő, a tv-közvetítések – s ezzel összefüggésben – a bevételek tekintetében a két másik tengerentúli liga, a baseball (MLB) és az amerikai futball (NFL) mögé szoruló NBA-t újrapozícionálta.

A jogász, üzletember, sportvezető, David Joel Stern 80 éve, 1942. szeptember 22-én született New Yorkban. Szülei csemegeüzlet-tulajdonosok voltak Manhattan Chelsea kerületében. Ahhoz, hogy sikeresen működtethessék az Eight Avenue-n a boltjukat, jó kapcsolatot kellett kialakítaniuk a betérőkkel. Sternéknél járt a vevőnek a barátságos üdvözlés, a mosolygós kiszolgálás; a vásárló azt érezte, törődnek vele. A kis David, aki hétvégente kisegített, ezt az üzleti szellemiséget leste el, és ezt adaptálta később az NBA-re is. Kosármeccsekre apjával, Williammel kezdett járni a Madison Square Gardenbe. Sok sikerélménye nem volt, ezzel együtt úgy beszélt a New York-i csapatról, hogy az „én Knicksem”. Ligaigazgatóként meg is vádolták, hogy manipulálta az 1985-ös draftot annak érdekében, hogy a Knicks lecsaphasson a Georgetown Egyetemen pazar karriert befutó Patrick Ewingra. Ő húzta ki ugyanis annak a csapatnak nevét, amely a játékosbörzén elsőnek választhatott; a vád szerint a New York-iak céduláját rejtő borítékot előzetesen megjelölték...

Stern kapcsolata az NBA-vel 1966-ban kezdődött, a Proskauer, Rose, Goetz & Mendelsohn ügyvédi iroda jogászaként külsős jogtanácsként dolgozott a ligának. Közreműködője volt az Oscar Robertson-pernek, amelynek egyik eredményeként megszűnt a játékosok röghöz kötöttsége, s létrejött a szabadügynök státus. 1978-ban a liga főtanácsosa lett, 1980-ban a jogi és üzleti ügyekért felelős ügyvezető alelnökké léptették elő, 1984. február 1-jén pedig Larry O' Brien utódaként az NBA negyedik igazgatója lett.

Hivatalba lépése idejére a liga válaszúthoz érkezett. A nyolcvanas évek elején a bajnokság 23 csapatából 16 veszteségesen működött, 1979 és 1981 között a döntőket a CBS éjjel fél 12-től, csúsztatva közvetítette, s a viharos idők jeleként 1980 augusztusában a Los Angeles Times leleplező cikket jelentetett meg arról, hogy az NBA játékosainak fele-háromnegyede kokainhasználó.

Stern feltűrte az ingujját és munkához látott. Elérte, hogy első észak-amerikai profi ligaként az NBA harcot hirdessen a drogok ellen, a bajnokság üzleti stabilizálása és a kis piaci hátterű franchise-ok védelme érdekében az 1984–1985-ös bajnokságtól keresztülverte a bérplafon bevezetését (elsőre 3,66 millió dollár volt a salary cap, jelenleg pedig 123,655 millió dollár ). „Az NBA kapcsán az emberek mindenütt pénzt szimatolnak, s azt hiszik, ez örökké így volt. Amikor 1984-ben a ligába kerültem, 250 ezer dollár volt az átlagfizetés, ami most nyolc és fél millió dollár. Ez nagyrészt Stern érdeme”  – mondta a 11-szeres All Star, jelenleg a Turner Sports tévés elemzőjeként dolgozó Charles Barkley. Persze Sternt a szerencse is pártfogásába vette, hiszen Magic Johnson és Larry Bird vezérletével újjáéledt a két legrangosabb franchise, a Los Angeles Lakers és a Boston Celtics rivalizálása, majd a kilencvenes években Michael Jordan berobbanásával elkezdődött a Chicago Bulls dinasztiaépítése. Stern kihasználta a jó szelet: 30 éves hivatali idejében hét új csapattal bővült a mezőny, s a Dream Team világsikerérét meglovagolva elindította a liga globális terjeszkedését is. A bajnokság meccseit manapság a világ több mint 200 országában közvetítik, a döntő és az All Star-hétvége nemzetközi látványossággá nőtte ki magát.

Stern foggal-körömmel védte a játékosokat a méltánytalan kritikáktól. Felismerve, hogy a sportág világméretű vonzerejét a szupersztárok adják, Magic Johnsont, Larry Birdöt, Michael Jordant, Charles Barkleyt állította reflektorfénybe. Az NBA „nagyköveteiként” ők lettek az első sportolók Észak-Amerikából, akiknek neve – a futballcsillagokéhoz hasonlóan – a földkerekség legtávolabbi régióiban is ismertté vált. Ugyanakkor a klubtulajdonosok iránt elkötelezett tárgyalópartnerként nem rettent vissza attól, hogy törölje a bajnokság alapszakaszának egy részét, amikor nem sikerült egyezségre jutnia a játékos-szakszervezettel a kollektív szerződés megújításáról (az 1998–1999-es és a 2011–2012-es idényben ez volt a hírhedt lockout).

Zárt ajtók mögött híres volt indulati kitöréseiről, számos kritika érte zsarnokinak minősített stílusáért. A rasszista jelzőt is megkapta, amikor a 2005–2006-os idény során a meccsek előtti és utáni időszakra dress code-ot írt elő – a Philadelphia 76ers sztárja, Allen Iverson szavaival élve – a „hip-hop öltözködésű” kosarasoknak. Seattle-ben is átkozták, mivel a 2007–2008-as idény után engedte a SuperSonicsnak, hogy Oklahoma Citybe költözzön.

A fegyelmi tárgyalásokon szívfájdalom nélkül osztogatott keményvonalas büntetéseket: Latrell Sprewellt, aki 1997 decemberében a Golden State edzésén fojtogatni kezdte P. J. Carlesimo vezetőedzőt, egy évre száműzte. „Meg kellett védenem a ligát, ez a munkámmal járt, nem okozott extra stresszt”  – mondta a konfliktusok kezeléséről.

Napra pontosan 30 évvel a kinevezése után, 2014. február elsején egy virágzó NBA-t adott át utódjának, Adam Silvernek. Nem engedte, hogy a távozását visszavonulásként emlegessék. Járta a világot az NBA képviseletében, s közben befektetési banknak, kockázatitőke-társaságnak, technológiai és kommunikációs cégnek, sporttechnológiai start-upnak adott tanácsokat. 2019. december 12-én agyvérzéssel szállították kórházba. Megműtötték, az eszméletét azonban már nem nyerte vissza: újév napján, 77 éves korában, családtagjaival az ágya mellett hunyt el. Michael Jordan szerint „nélküle az NBA nem lenne az, ami ma”, Ted Leonsis, a Washington Wizards tulajdonosa „a sporttörténelem legjobb vezetőjének” minősítette, a Golden State vezetőedzője, Steve Kerr pedig azt mondta róla, hogy  „a játékosokon kívül mindenki másnál nagyobb hatást gyakorolt a kosárlabdázásra”.

A játékosokon túl mindenki másnál nagyobb hatással volt a kosárlabdázásra