Varga Dénes, Benedek Tibor és Varga Dániel a riói olimpia után Ferihegyen (Fotó: Szabó Miklós)


Mint arról beszámoltunk, hosszan tartó, súlyos betegség után életének 48. évében elhunyt Benedek Tibor, háromszoros olimpia bajnok, világ- és Európa-bajnok vízilabdázó. Az egykori játékostárs, majd Benedek szövetségi kapitánysága alatt a válogatott csapatkapitányává váló Varga Dénes a fradi.hu-n búcsúzott az ikonná vált pólóstól.

„Tibor hatására vált bennem komoly dologgá a vízilabda! Mert azt mindenki tudja, hogy hogyan állt a sporthoz, nem lehetett nem tisztelni. És amikor az első válogatott meccsem bemutatása lement, kezembe nyomta az ausztrál zászlót és azt mondta: »Sok sikert a pályafutásod során!«

Nem hangzik nagy dolognak, de ez tőle, akkor és ott mindent megváltoztatott bennem!

Tibor örökké úgy fog élni az emlékeimben, ahogy 2008-ban, az olimpia nyitónapján megnyilvánult.

8 mindent megélt vízilabdázót és 4 olimpiai újoncot rendelt fel az apartmanházunk tetőjére és pár perc alatt mindenkivel elhitette, hogy ennek a világversenynek márpedig mi vagyunk a győztesei!

Sok embert megtanított küzdeni és győzni! Hogy hányat? Talán még annál is többet, ahányat ismert!

Nyugodj Békében!”

A jelenleg szintén a Ferencvárosban vízilabdázó Zalánki Gergő 2015-ben épp Benedek Tibor alatt mutatkozott be a felnőttválogatottban.

„Sosem feledünk, Tibi bácsi!

Az olimpia felkészülésen megkérdezte, hogy én miért nem tegezem őt. Azt feleltem: még nem érdemeltem ki. Brazíliában egy reggelinél úgy mentem oda hozzá, Jó reggelt, Tibi! Nagy mosollyal fogadta és kérdezte a miértjét, annyit mondtam, úgy érzem, most már elég nagy vagyok és kiérdemeltem.

Rájöttem, sose leszek elég jó hozzá, nekem örökre Tibi bácsi marad és sosem fogom elfelejteni Őt.”

Szécsi Zoltán több mint egy évtizeden át volt Benedek csapattársa a válogatottban. Mindhárom olimpiai aranyérmüket (2000 – Sydney, 2004 – Athén, 2008 – Peking) együtt érték el. A korábbi remek kapus a heol.hu-nak idézte fel közös élményeiket.

„Borzasztóan érzem magam. Nagyon sokat gondolok a családra, akiknek őszinte részvétem szeretném kifejezni. Nyilván mindenkinek nehéz most, de mégiscsak ők vannak a legrosszabb helyzetben, hiszen egy apát és egy férjet veszítettek el – kezdte Szécsi. – Kizárólag szép emlékeim vannak, kezdve onnan, hogy rögtön az első egymás elleni meccsünkön hat gólt lőtt nekem. Ezután pedig rengeteg emlékezetes csatát vívtunk meg együtt, nyertünk olimpiákat és még számos fontos kupát. Ami mégis örökre megmarad bennem, az a mosolya és a nevetése. Sosem felejtem el, hogy milyen jó érzés volt, amikor meg tudtuk nevettetni. ”