Bár Keszthelyi Ritának volt választási lehetősége, kétsége soha, hogy a vízilabda az ő sportága, és nem csak azért, mert válogatott pólós édesapja, Keszthelyi Tibor személyében ott volt előtte a példa. Gyerekként, tinédzserként az élsport sok lemondással járt, de kételyeket ez sem ébresztett benne. Tizennégy évesen már a tizennyolc évesek között játszott, és sokszor megkapta, hogy csak az apja miatt van ott. Bár ezek a vélemények őt egyáltalán nem érdekelték, sőt!

„Ezek engem mindig inkább többre sarkalltak, sosem volt vele problémám mondta a magyar női vízilabda-válogatott csapatkapitánya. – Én szerettem a saját világomban élni, a vízilabdára koncentrálni, s arra, hogy jobb legyek. A többi külső körülmény, az, hogy ki mit gondol rólam, sohasem érdekelt. És a mai napig nem nagyon izgat, ha valakinek negatív véleménye van rólam. Persze rosszulesik, de nem tudok vele mit csinálni.”

Nem egyszer mondták neki, hogy miután beszélgettek vele, jobban megismerték, pozitívan csalódtak benne. Ahogy fogalmazott, mások szemében szigorúnak tűnik, és flegmaságot látnak az arcán. Édesapja is meg szokta neki jegyezni, hogy ha nyernek, akkor legalább egy mosolyt engedjen el a meccs után.

Apropó, mosoly! Férje, Nagy Péter igencsak megviccelte, amikor megkérte a kezét. Videónkból kiderül, pontosan hogyan zajlott a leánykérés.

Emellett kitér arra is, miért éppen péksütemények körében készültek róla a fotók a pénteki Nemzeti Sport Sportkrém mellékletéhez, amelyben hosszabb interjút is olvashat a világklasszis vízilabdázóval.