Az utolsó két mérkőzését elvesztette a pólóválogatott a vb-n (Fotó: Derencsényi István)

 

FINA VIZES VB, FÉRFI VÍZILABDA
A HARMADIK HELYÉRT (BRONZMÉRKŐZÉS)
HORVÁTORSZÁG–MAGYARORSZÁG 10–7 (2–1, 2–2, 2–2, 4–2)

Kvangdzsu, 1000 néző. Vezette: Alexandrescu (román), Sztavridisz (görög)
HORVÁTORSZÁG: BIJAC – Vukicevic, Fatovic, Vrlic, García Gadea, JOKOVIC 6, Buslje. Csere: Loncar 1, Benic 1, SETKA 1, Milos 1, Macan. Szövetségi kapitány: Ivica Tucak
MAGYARORSZÁG: NAGY V. – Jansik Sz., Bátori, Manhercz K. 2, HÁRAI 2, Vámos 1, Sedlmayer. Csere: Pohl, Mezei, Angyal 1, Zalánki 1, Varga Dénes. Szövetségi kapitány: Märcz Tamás
Gól – emberelőnyből: 14/7, ill. 20/6
Gól – kettős emberelőnyből: –, ill. 1/1
Gól – ötméteresből: 2/2, ill. 1/1
Kipontozódott: Macan (23. p.), Jansik Sz. (26. p.), Pohl (28. p.), Setka (28. p.), Vukicevic (29. p.), Angyal (29. p.), Buslje (31. p.), Fatovic (32. p.)

– Hogyan látta a mérkőzést?
– Kemény és jó meccset játszottunk a torna legnagyobb esélyese ellen, amellyel nem a döntőben, hanem a bronzmérkőzésen kellett összecsapnunk. Nagyon nehéz legyőzni a horvátokat, komplett, friss csapatra van szükség rá, amelynek a tagjai a legfontosabb pillanatokban a legjobb döntést hozzák. Most nem így történt. Volt esélyünk kiharcolni a harmadik helyet, ám a kritikus időszakban, a meccs közepén nyolc percen keresztül nem lőttük be a fórokat. Egyszer-egyszer kapkodtunk, máskor adódott helyzet, de nem lőttük el. Ezeket kell jól kiválasztani, a friss játékos jól dönt.

VÉLEMÉNYEK
Manhercz Krisztián, a magyar válogatott szélsője-átlövője: – Nagyon sok labda nélküli kiállítást ítéltek a játékvezetők, ez az egész tornára igaz volt. Rá van bízva a bírókra, mikor mennyire tudják kordában tartani a mérkőzést. Ami minket illet: amikor egyenlíteni tudtunk volna, becsúszott egy apróság, egy hiba, rögtön kaptunk egy gólt. Amikor az utolsó negyedben háromgólos lett az előnyük, el is dőlt a mérkőzés.
Varga Dénes, a magyar vízilabda-válogatott csapatkapitánya: – Egy sérülés sosem jön jól. Azért sajnálom, mert a Ferencvárossal nagyon jó idényt produkáltunk, nekem is remekül sikerült, és azt gondolom, hogy kifejezetten fontos tagja lehettem volna a válogatottnak a nyáron. Ám közbeszólt ez a szerencsétlenség, és kár érte, mert sok volt bennem, és nem biztos, hogy sok esemény van már előttem. 

– Nem voltak azok?
– A végjátékban egyre fáradtabbak voltunk, elfogytunk a végére. Varga Dénes beszállt, amennyire tudott, segített a többieknek. Külön köszönöm neki, hogy ilyen kondíciók mellett rendelkezésre állt. A minimum szintet teljesítettük, négybe kerültünk. Az igazi csalódottság és a nagy lehetőség az olaszok ellen volt, ha azon a meccsen győzünk, biztosan érmet nyertünk volna és extra eredményt érhettünk volna el. Valószínűleg ott is kellett volna valami pluszt beleadni, minimalizálni kellett volna a hibákat. Itt is kaptunk néhány lefordulást, ami megbosszulta magát. Hagytuk lőni azt a játékost, aki a legjobbjuk, és nem érkeztünk rá oda időben, pedig tudjuk, ha valakinek, Maro Jokovicnak nem kellene lőni. Valószínűleg a fáradtságnak tudható be, de ilyenkor fáradtságnak sem kellene szerepet játszania, oda kellene érni rá. Tanulni kell ebből a meccsből is. Nehéz volt kevesebben lejátszani a tornát, a harc, a küzdelem és a hit jellemezte a srácokat, ilyen szempontból nincs hiányérzetem. Az érem szempontjából igen.

– Megfordult a fejében, hogy gyakorlatilag modellezték az olimpiai tizenegy fős csapattal való szereplést?
– Jó lett volna, ha a másik oldalon is tizenegyen szerepelnek. Borzasztóan nehéz tizenegy emberrel szerepelni, még kétnaponta is, nekünk pluszterhelést jelentett Dumi kiesése. Bíztam benne, hogy valami plusszal sikerül áthidalni ezt a hátrányt, de többnyire érződött, hogy az utolsó pillanatokban már nem volt friss a fej, az izom. Ebből most ennyit tudtunk kihozni. Hogy ez a világ legjobb négy csapata közé jutás vagy elvesztett érem, azt mindenki eldönti.

– Önnek mi?
– Nekem most biztosan nagyon fáj az elmúlt két nap történése, hiszen úgy építettük fel a nyarat, hogy ideérjen a csapat. Mind a két meccset felemelt fejjel és nagy küzdelemben veszítettük el, ez a nemzetközi vízilabda szintje, kicsi hibák, kicsi különbségek döntenek.

– Nagy Viktor arról beszélt, valószínűleg ez volt az utolsó vébéje, Varga Dénes is megjegyezte, hogy már nem olyan sok torna van előtte.
– Két, nem huszonéves játékosról beszélünk, most pihenniük kell, amennyit tudnak. Jönnek az újabb feladatok, ki kell jutnunk az olimpiára, izzadva vagy másképpen, de most ez a feladat kell lebegjen fiatal és idős játékosok előtt. Mindenki eldönti, hogy utána mi történik, meddig akar a válogatottban lenni, hiszen az nem kötelező. Fontos láncszemei a csapatnak, szeretném, hogy segítsék addig a csapatot, ameddig bírják és kell is az ő jó teljesítményük. Azt mondtam, akkor tudunk jó eredményt elérni a kemény nemzetközi mezőnyben, ha az összes sztárjátékosunk rendelkezésre áll és jó teljesítményt is nyújt. Viktor itt volt és jól is teljesített, Dumi tette a dolgát, amennyire a körülményekhez képest tudott. Ebből a szempontból vannak tartalékaink, remélem, a következő eseményen komplettek leszünk, és gondoskodom a felkészítésről, hogy még jobbak legyünk, mint most. 

A Nemzeti Sportot az eseményről tudósítja: Roska Emese Boglárka (Kvangdzsu), Csurka Gergely (Kvangdzsu), Derencsényi István (Kvangdzsu, fotó), Kovács Erika (Budapest)