Tóth Ildikó klubszinten sok mindent megnyert, ám szerinte a válogatottal a dobogó legmagasabb fokár állni felülmúlhatatlan érzés (Fotó: Tumbász Hédi)

 

 TÓTH ILDIKÓ

Született: 1987. április 23., Budapest
Magassága/testsúlya: 176 cm/72 kg
Posztja: center
Klubjai: BVSC (2002–2005), Bp. Honvéd (2004–2009), Iraklisz (görög, 2009–2010), Szeged (2010–2011), Firenze (olasz, 2012–2013), Messina (olasz, 2013–2014), UVSE (2014–)
Nevelőedzője: Pesty Ágnes
Válogatottság: 221
Legjobb eredményei a válogatottal: Európa-bajnok (2016), vb-3. (2013), Eb-3. (2012, 2014), olimpiai 4. (2012, 2016)

– Sokat gondolkodott a visszavonuláson?
– Eredetileg a riói olimpiáig terveztem a válogatottbeli pályafutásomat, de miután kiderült, hogy utána hazai világbajnokságon szerepelhetek, módosítottam az elképzelésemen, hiszen ez pluszmotivációt adott. Közvetlenül a torna után nem akartam dönteni, nehogy az eredmény miatti csalódás befolyásoljon, így adtam magamnak időt. Azonban úgy éreztem, hogy a tokiói olimpia már nem fér bele, túl hosszú az a három év, ami addig hátravan. Addig sem szerettem volna elvenni azoktól a játékosoktól a lehetőséget, akik ott lehetnek a következő olimpián, így Bíró Attila szövetségi kapitány is tud kísérletezni. Az igazat megvallva, úgy érzem, túl vagyok már a maximumon, így pedig könnyű volt meghozni a nehéznek tűnő döntést, ami nem átmeneti, hanem végleges.

– A spanyolok elleni világliga-meccs előtt búcsúztatták el Bolonyai Flórával és Takács Orsolyával együtt. Milyen volt a medence partjáról nézni a korábbi társakat?
– Jól és lendületesen játszottak a lányok, a fiatalságnak köszönhetően nem voltak kötöttségek, nagy lehetőséget látok ebben a társaságban. A kilences sapka, azaz Vályi Vanda kívülről nagyon gyorsnak tűnt a vízben, nem tudom, hogy amíg én viseltem, volt-e ilyen mozgékony valaha. Jó volt látni a csapatot, nem fájt a szívem, és egészen biztosan követem őket és drukkolok nekik a folytatásban.

– Először Faragó Tamás hívta be a válogatottba, tizenhárom évvel ezelőtt. Gondolta volna, hogy még kétszázhúsz mérkőzés követi az elsőt?
– Tizenhét évesen örültem, hogy egyáltalán ott lehetek a csapatban, és olyan nagyságoktól tanulhatok, mint az akkor még magyar színekben pólózó Valkay Erzsi. Rengeteget jelentett, hogy belekóstolhattam a légkörbe, nem gondoltam arra, meddig juthatok el a válogatottal, csak élveztem a pillanatot. Nagy lökést adott az a meghívó, hatalmas megtiszteltetésnek fogtam fel.

– Meghívó aztán érkezett még jó néhány kapitánytól...
– Faragó Tamás után következett Szilágyi Péter, akinél a perifériára kerültem, de akkor még javában utánpótlás-világversenyeken szerepeltem, így nem volt hiányérzetem. Godova Gábor kapitányságáról kellemes emlékeket őrzök, őszintén megmondta, hogy a fiatalok azért vannak a keretben, hogy segítsék a válogatott munkáját és tapasztalatot gyűjtsenek, így nem ért csalódásként, hogy nem utazhattam a világversenyekre. Petrovics Mátyás idején lettem stabil válogatott, ez az időszak emiatt emlékezetes. Aztán jött Merész András, akit jól ismertem az utánpótlás-válogatottból. Csúfos eredménnyel kezdtünk, de a világbajnoki kilencedik helyért elvégzett munka, sőt az előző kapitányok munkája is megtérült később. Ennek is lett az eredménye egy világbajnoki és két Európa-bajnoki bronzérem, valamint egy olimpiai negyedik hely. És végül érkezett Bíró Attila, akivel a belgrádi Eb-n felértünk a csúcsra, újra negyedikek lettünk az olimpián, és a budapesti vb-n ötödikek lettünk... Te jó ég, ez hat név, mennyi kapitányt elfogyasztottam! Nálam talán csak Horváth Ákos masszőr volt régebbi bútordarab a válogatottban.

– Szerepelt négy-négy Európa- és világbajnokságon, két olimpián, nyert négy érmet világversenyen, ki lehet emelni ennyi eredmény közül egyet?
– Az első és az utolsó válogatottságom emlékezetes, miként a budapesti Európa- és világbajnokság is. Szerepeltem két olimpián, London és Rio is örök élmény. A sportoló azonban már csak olyan, hogy mindig nyerni akar, így a belgrádi Európa-bajnokság kiemelkedik az eredmények közül. Klubszinten sok mindent megnyertem, de a válogatottal a dobogó legmagasabb fokára állni felülmúlhatatlan érzés volt, egyértelműen ez a legkedvesebb emlékem. Úgy érzem, szép és kerek történet az enyém, minden úgy történt, ahogy történnie kellett.

– Most, hogy már csak az UVSE-ben szerepel, jóval több szabadideje lesz, tudja már, mivel tölti?
– Nem tervezek előre, az biztos, hogy a szezon közben több pihenőm lesz, így például eljuthatok végre színházba. Húsz év után lesz egy szabad nyaram, oda utazhatok, ahová én szeretnék, nem pedig oda, ahol éppen Európa- vagy világbajnokságot rendeznek. Újdonság lesz, hogy én oszthatom be a saját időmet, igyekszem jól kihasználni. Persze közben az UVSE-ben ugyanolyan elszántan készülök, mint eddig. A terveink nem változtak, szeretnénk mindent megnyerni, azért dolgozunk, hogy sikerüljön. A válogatottságnak ugyan búcsút mondtam, de a vízilabdában még vannak céljaim.