Amikor még Kemény Dénes a Bp. Spartacusban vízilabdázott, szombaton kora délután kiült az ember a margitszigeti Sportuszoda lelátójára, s végignézett három-négy ob I-es mérkőzést. Válogatott játékosok sorát láthatta, s még Rajki Béla szövetségi kapitány mondása volt érvényben, aki azt vallotta, hogy világversenyen a magyar együttestől a második hely kudarc.

 
Kemény Dénes: Engem alapvetően nem zavar a légiós, de…

Azóta megváltozott a világ, ám hogy a kétezres évek elején ismét eszünkbe jutott Rajki bon mot-ja, ahhoz Kemény Dénes vastagon hozzájárult azzal, hogy szövetségi kapitányként három olimpiai bajnokságot nyerve visszaállította a magyar vízilabdázás presztízsét. Hiszik vagy nem – talán némi távlat kell még hozzá –, Kemény nevét együtt emlegetjük majd Komjádi Béláéval, s ami a statisztikát illeti, abban a szövetség jelenlegi elnöke már legendás elődje előtt jár.

A sportág első embereként az egyik legfontosabb feladata, hogyan lehet „eladni” a vízilabdázást, továbbá olyan hátteret biztosítani, amely klub- és válogatott szinten kiemelkedő eredmények elérését teszi lehetővé. Persze biztosra manapság már egyetlen sportágban sem lehet menni: egyrészt az ellenfeleknél hasonló a cél, másrészt természetesen nem egy sportági elnöknek, hanem a játékosoknak saját maguknak kell a paprikát a hátsó felükbe tenni – ahogyan azt plasztikusan Kemény Dénes is megfogalmazta egy olasz futballedzőt idézve a vele készült interjúnkban.

Ha úgy tetszik, a beszélgetés „legpaprikásabb” része a Magyarországon játszó légiósokkal kapcsolatos. Pontosabban az ob I-ben magyar útlevéllel játszó pólósokkal, akik nyáron – tehát a válogatott világversenyei idején – ellenféllé válnak, konkrétan a mi kapunkra lőnek. Az elnök tökéletesen látja, kemény szavakkal illeti a jelenleg érvényben lévő szabályt, amelyen ha a közeljövőben nem változtatunk, átvitt értelemben is a saját kapunkra lövünk.

A jelenlegi gyakorlat szerint az év nagy részében honi klubcsapatokban hazai edzők magyar útlevéllel játszókat készítenek fel a magyar válogatott ellen. Ezen még akkor is változtatni kellene, ha a bajnokság színvonala ezt időlegesen megsínyli. Ez a válogatott érdeke mindkét nemnél. Márpedig ha valaki, Kemény Dénes tudja, mit jelent az a rajongás, amellyel a szurkolók a magyar vízilabda-válogatottat körülveszik.

Már csak azért is megérné változtatni, hogy ez így maradjon.