Mit tehetnek a kialakult helyzetben az utánpótlásedzők?

Nem kétséges, hatalmas és korábban nem látott feladat elé állítja az utánpótlásedzőket a koronavírus-járvány. Tapasztalt trénereket kérdeztünk meg arról, miként kezelik a felfordulás okozta nehéz helyzetet.

FELVETTÉK A KESZTYŰT

A DVSC kézilabdázóinak utánpótlásedzői stábja eredetileg kültéri edzésekkel számolt, ám a koronavírus-járvány gyors terjedése miatt hamar kiderült, erre sem lesz lehetőség. Az iskolákhoz hasonlóan nekik is a „távoktatás” maradt. A helyzetről a 116-szoros válogatott, kétszeres EHF-kupa győztes Csapó Erikát, a debreceniek utánpótlástrénerét kérdeztük.

Csapó Erika újra edzésbe állt, hogy példát mutasson tanítványainak

„Eleinte mi, edzők is meredten álltunk, hogy akkor most mi lesz. Gyorsan világossá vált, hogy tudásunk felett kell teljesítenünk, vagy legalábbis olyan feladattal állunk szemben, ami nem megszokott. De úgy gondolom, felvettük a kesztyűt, a mai online világ lehetőségeit kihasználva töltjük fel az edzésterveket a gyerekeknek. Természetesen az otthon is elvégezhető állóképesség- és erőfejlesztő feladatok szerepelnek többségben, de motivációs idézetekkel és videókkal próbáljuk színesíteni az üzeneteket. Sőt hosszú évek után én is elkezdtem újra futni, ezzel is példát szeretnék mutatni a játékosaimnak.”

A debreceni klubikon szerint a gyerekek nem fizikai, hanem lelki téren állnak nehezebb küzdelem előtt. Úgy gondolja, senkinek nem lesz könnyű feldolgozni a következő hónapokat.

„Most még jól viselik a helyzetet, sok olyan tevékenységre van idejük, amire korábban nem – könyvet olvasnak, filmeket néznek. Biztos vagyok benne, hogy idővel lesznek hullámvölgyek. Szerintem edzőként arra kell a legjobban odafigyelnünk, hogy nem csupán sportolókkal, hanem emberekkel foglalkozunk. Fenn kell tartani az érdeklődésüket, meg kell érteniük a felelősségüket, azt, hogy ha most fegyelmezettek, hosszú távon akár profitálhatnak is ebből az időszakból. Ha jól csinálják, sokat tanulhatnak belőle.”

FELTÖRHET AZ ENERGIA

A magyar úszósport évtizedek óta meghatározó klubjában, a Kőbánya SC-ben (korábban Bp. Spartacus) is nagy feladat elé állítja a szakmai stábot a járvány okozta válsághelyzet. A vezetőedző, Turi György elmondta, jelentős tapasztalatuk ellenére is egészen újszerű kihívással állnak szemben.

Turi György szerint a legfontosabb, hogy tartsák a hitet a gyerekekben és a szülőkben  •  Fotó: Szalmás Péter/MOB

„Negyvenkét éve vagyok az edzői pályán, de hasonló helyzettel sem találkoztam még, és ugyanígy igaz ez az élet többi területére, mindenütt bizonytalanság tapasztalható. Szerintem két részre kell bontani a problémát: az egyik a lelki része, amelyre úgy gondolom, nagy hangsúlyt kell fektetni. Éppen ezért az edzői csapat valamennyi tagja megpróbál minél többet érdeklődni a gyerekekről, biztatni, lelkesíteni mind a versenyzőket, mind a szülőket.”

A hazai szövetségben szakmai alelnökként dolgozó mesteredző szerint az úszás annyira speciális sportág, hogy csak általános gyakorlatokat tudnak végezni a fiatalok. Azzal, hogy lemennek futni, erősítenek, megpróbálhatják fenntartani az erőnlétüket, de úgy fogalmazott: nem lehet vasalódeszkán megtanulni a hátúszófordulót, ahogyan fürdőkádban sem a fejesugrást. Mégsem esik pánikba, úgy gondolja, idővel ezen is túl tudnak lendülni.

„A legfontosabb, hogy tartsuk bennük a hitet. Az edző, szülő, versenyző hármas kapcsolata megmaradjon, és akkor nem is fogjuk elveszteni a gyerekeket. Éppen ellenkezőleg: ha véget ér ez a szörnyű időszak, és újra megnyitják a kapukat az uszodák, sportlétesítmények, hatalmas energiák fognak a felszínre törni bennük.”

NEM ÁLLNAK MEG

Nem lehet azt mondani, hogy az Esztergomi BSE és a Budapesti Honvéd birkózói lazsálnának a koronavírus-járvány okozta helyzetben. Az esztergomi klub vezetőedzője, egyben a Honvéd trénere, Lévai Zoltán rendkívül komolyan veszi a „kényszerpihenőt”, elmondása szerint kétszer annyit dolgozik, mint korábban.

A Lévai család egy pillanatra sem áll meg

„Egyetlen pillanatra sem állunk meg. A fiaim (a többszörös korosztályos Európa-bajnok, felnőtt Eb-ezüstérmes Zoltán, a junior-kontinensbajnok Tamás és a serdülőválogatott Levente – a szerk.) két hete dolgoznak a garázsban – konditermet alakítanak ki és szőnyegeket tesznek le. Szerencsére ez utóbbi kellékből nincs hiány, az egyesület minden tagjának juttattunk belőle. Keressük a legolcsóbb megoldást arra, hogy ki, milyen felszereléseket vásárolhat magának otthonra erősítés céljából. Eszköz- és állapotfelmérő lapot töltettünk ki mindenkivel – ehhez mérten egyéni edzésterveket írtunk. Külön táblázatot készítettünk arról is, ki, mikor és hova mehet futni – ügyelünk rá, hogy még véletlenül se találkozzanak egymással edzés közben. Csak a testvérek vagy az amúgy is egy háztartásban élők lehetnek együtt.”

A nemzetközi szövetség május elejéig minden versenyét elhalasztotta, a hazai szövetség határozatlan ideig felfüggesztette a versenynaptárát. A kérdés adva van: hogyan lehet megtartani a birkózók motivációját, miközben azt sem tudják, mikor küzdhetnek legközelebb éremért?

„Számtalanszor elmondtam nekik, hogy a világ egyik legjobb egyesülete a miénk, eszerint kell viselkednünk, készülnünk. Mindenkinek a hiányosságára kell koncentrálnia, most van idő a korrigálásra. A srácok tudják, hogy a befektetett munka nem most térül meg. Ugyanakkor ők is emberből vannak, nyomon kell követnünk, betartják-e a feladatokat. Az edzések idején náluk kell, hogy legyen a telefon, a kollégákkal minden esetben videóhívásban ellenőrizzük, valóban csinálják-e a dolgukat. Reggel hattól este tízig dolgozom, folyamatosan tartjuk a kapcsolatot a versenyzőinkkel.”