Kocsmár-Tóth István – utanpotlassport.huHúszéves profi pályafutás után döntött a visszavonulás mellett Balajcza Szabolcs, a Kaposvár és az Újpest korábbi meghatározó alakja. A 39 esztendős futballista, háta mögött 357 élvonalbeli, s több mint 500 profi bajnokival a nyáron visszatért a lila-fehér színekhez és az Újpest hagyományos címerével a melegítőjén az UTE akadémiáján vállalt munkát, mint kapusedző.

A Magyar-kupa-győztes és bajnoki ezüstérmes futballista az aktív játékkal sem hagyott fel teljesen, hétvégente Somogyban, a megyei Hetes kapujában láthatja még a nagyérdemű. A kapusedzővel az átállás nehézségeiről, trendekről, a kor legjobb hálóőreiről és a Megyeri úti, nem feltétlenül áldásos állapotokról beszélgettünk.

Balajcza Szabolcs visszatért Újpestre Forrás: ujpest.hu

Balajcza Szabolcs visszatért Újpestre  •  Forrás: ujpest.hu

– Balajcza Szabolcs, az UTE utánpótlás-csapatainak kapusedzője. Számomra szokatlan kimondani még, és Önnek?
– A nyár elég hosszú volt ebből a szempontból. A konkrét okokat ma sem tudom, de el kellett jönnöm Siófokról, s bár úgy éreztem, van még bennem egy-két év a kapuban, s megkereséseim is akadtak, konkrétum végül sehol sem született. Elgondolkoztam, mit akarok 39 évesen és arra jutottam, hogy inkább abbahagyom a futballt, nem várok másra. Ekkor jött az Újpest, pontosabban az UTE megkeresése. Teljesen a labdarúgást nem tudom abbahagyni, ez szőtte át mindig is az életemet. Amatőr szinten rengeteg megkeresésem volt. Somogy-megyéből indultam, így adottnak éreztem, hogy ott is fejezzem be. De a fő csapásirány mostantól az edzőség. Újpesten eddig Koszta János felelt a kapusokért, most az akadémia fejlesztésével új divízió alakult a külföldről jó tíz-tizenöt év után hazatért Elbert András vezetésével, velük dolgozom most együtt.

– Ki keresett kit? Egyszer csak megcsörrent a telefon, vagy maga érdeklődött?
– Az élet összehozta. Siófokon volt egy erőnléti edzőm, aki szintén nyáron az UTE akadémiájára igazolt, és ő vetette fel, hogy mi lenne, ha csatlakoznék én is. Az újpesti vezetőknél is dolgozott az ügyért. A másik kapcsolódási pont, a korábbi kapusedzőm Pálinkás András személye, aki András edzője is volt a kilencvenes években. Nagyon sokat számít, hogy alapvetően ugyanazt gondoljuk a kapusposztról, bár mind más egyéniségek vagyunk. Az első beszélgetések után éreztem, hogy hasonlóan látjuk a kapuskérdést és a feladatokat, így nem volt nehéz döntés, hogy belevágjak. Sokan kérdezik, mennyire viselt meg a nyár, de igazából semennyire, mert ahogyan jött a döntés, hogy abbahagyom a profi futballt, úgy rögvest jött is a lehetőség, hogy gyerekekkel foglalkozzak.

– Lerágott csont, de kissé ön is belezavarodott az imént az újpesti utánpótlás helyzetébe. Történetesen, hogy két lila-fehér Újpest van, s a kiemelt korosztályokban mind a kettő a másodosztályban...
– Áldatlan állapot.

– Melyik a nagyobb rangadó most, a másik Újpest, vagy hagyományosan a Ferencváros elleni mérkőzések?
– Ez nem is kérdés. A Fradi a rangadó és az is marad. Az előző idény végén még nem voltam itt, de az U17-es csapataink egymás ellen játszották az osztályozót. Kilátogatott öt-hétszáz ember a mérkőzésre, igazi derbi-hangulat volt. Talán egy góllal maradtunk alul összesítésben. Azt látni kell, hogy a jelenlegi helyzetben, így, hogy az UTE-nak nincs profi kifutása, mivel az élvonalban szereplő Újpest FC-hez nem automatikusan kerülnek át a legjobbjaink, sokkal nehezebb a gyerekeket is megnyerni, vagy épp megtartani. Nincsenek olyan lehetőségeink, mint a kiemelt akadémiáknak, egy Vasasnak, Ferencvárosnak vagy Puskás Akadémiának. Nem is a tehetségek megtalálásával van baj, hanem azzal, hogy a fizikálisan erősebb, a korosztályukhoz képest láthatóan előrébb tartó gyerekeket ha ki is neveljük, hamar elcsábítják. Az idősebb korosztályokban jelenleg a másodosztályban szerepelünk és ott az élmezőnyhöz tartozunk, de lejjebb, ahol az élvonalban kell helytállni, inkább a kiesés elől menekülünk. Ha a két Újpest összeállna, egészen másként festene a helyzet. Nem akarok belemenni, miért alakult ez így, de nyilvánvalóan üzletpolitikai kérdés legalább egy személy részéről. A legfurcsább talán az, ahogy a meccs előtt a két lila-fehér csapat ugyanúgy azt kiabálja, hogy „Újpest!” Az FC elleni bajnokik egy szomorú kötelességet jelentenek, amit muszáj lejátszani, de mind reméljük, hogy aztán következő már nem lesz, mert egy csapat lesz.

Balajcza 2006 és 2017 között több mint 300 bajnokin lépett pályára az Újpest FC-ben Forrás: ujpestfc.hu

Balajcza 2006 és 2017 között több mint háromszáz bajnokin lépett pályára az Újpest FC-ben  •  Forrás: ujpestfc.hu

– El tudja képzelni, hogy az UTE hosszútávon más NB I-es klubnak neveljen játékosokat, ne az Újpestnek?
– Nem, ezért is reméljük, hogy mihamarabb megoldódik a helyzet. Csodálatos komplexumunk épült a Szilágyi úton, hat pályával. Ha a sporttelep végén lebontanák a kerítést, a túloldalán álló létesítményekkel együtt párját ritkító akadémia jöhetne létre…

– Nem feltételezem, hogy egy klubnál minden játékos feltétlen annak a szurkolója is, de hogy megfordulnak a felnőttcsapat bajnokijain, azt igen. Mit szóltak a fiatalok, amikor meghallották, hogy Balajcza Szabolcs lesz a kapusedzőjük?
– Természetesen ismertek. Nem egy közülük volt labdaszedő a meccseinken, így megvan a közös pont az életünkben. De Újpesten egyébként azt vettem észre a kapusokon, hogy mind kötődnek is a klubhoz. Úgy érzem, hogy a csapatnál eltöltött éveim miatt van egy plusz hitelem. De ezzel sosem akartam kérkedni vagy visszaélni. Nem azért lettem kapusedző, mert én vagyok a Balajcza Szabolcs, hanem mert ez a játék az életem és szeretném minél jobban kitanulni. Megtisztelő számomra, hogy velük dolgozhatok.

– S miért a szakáll? Így hatásosabb a dorgálás, ha valaki nem edz rendesen?
– Ez csak egy kis hóbort, szerintem pár hét és levágom.

– Jut is eszembe, hogyan szólítják? Szabi bácsi?
– 
Igen, Szabi bá’.

– Nem szokatlan?
– 
Rettenetesen. Főleg, amikor a 18-19 évesek is elkezdenek bácsizni, holott az elmúlt években nem egy hasonló korú csapattársam volt, akikkel sosem okozott problémát a tegeződés.

– Mi a cél?
– Olyan kapusokat szeretnénk nevelni, akik felnőttként képesek lesznek NB-s szinten játszani. Andrásékkal egyetértünk abban, hogy nem az U14-ben kell eredményesnek lenni. Persze az csak jó, ha a tornákról hozzák az okleveleket, a bajnokikról pedig a győzelmeket a kapusaink, de a cél, hogy sikeres felnőttek legyenek. Az az utánpótlás-nevelő klub, ahonnan évente-két évente egy profinak álló kapus kikerül, szerintem már jó munkát végez.

Balajcza Szabolcs és Koszta János (j) az UTE Akadémi nyári szezonnyitóján Forrás: utelabdarugas.hu

Balajcza Szabolcs és Koszta János (j) az UTE Akadémia nyári szezonnyitóján  •  Forrás: utelabdarugas.hu

– Ez mindig izgalmas kettősség. Utánpótlásban nem az eredményesség a fő szempont, de közben mégsem árt, ha jönnek az eredmények, mert csak-csak más egy győztes bajnoki után a hétfői edzés, mint a vereség utáni.
– Különleges versenyhelyzet, annyi biztos. A jó eredmény is fontos, de a legfontosabb, hogy mindenki mindent beleadjon az edzéseken. Még akkor is, ha épp nem érzi annyira jó formában magát. Ezt próbáljuk átadni a fiataloknak, hogy ez egy versenyhelyzet. Köztük is. És lehet, hogy most az adott korosztályban van három-négy tehetséges kapusunk is, de közülük aligha lesz mindenki profi. Egyikük eljut talán az élvonalig, a másik az NB II-ig, és egy vagy talán kettő is lesz, akinek másról szól majd az élete.

– Milyen maga a munka? Más sportágak képviselőitől azt hallottam, mikor felhagytak a profi karrierrel és utánpótlásedzőnek álltak, hogy meglepődtek azon, mennyire más a mai gyerekek munkához való hozzáállása, mint a saját generációjuké volt?
– Rossz tapasztalatokat én is hallottam, de eddig nem találkoztam személyesen velük – szerencsére. Ami igaz, hogy felgyorsult a világ. Mi még jobban bírtuk a monotonitást. Ma kevesebb ismétlés mellett változatosabb feladatokkal kell edzést tartani. Talán több játékosságot kell belevinni. Emellett pedig a koncentrációs készség fejlesztése is hangsúlyosabb. Olyan feladataink vannak, amelyek megosztják a figyelmet, és igyekeznek felkészíteni arra, hogy egy kapusnak nem csak a kapuban kell állnia, hanem irányítani, vezényelni is tudnia kell hátulról, miközben egyre fontosabb, hogy lábbal is jól képzett legyen. Ami más még, az a kütyük szerepe. Rengeteg mérőeszköz van, ami az intenzitást figyeli, aztán ott a videó. Az UTE-nál ma már minden edzést rögzítünk legalább egy kamerával, aztán megvágjuk, kielemezzük, elküldjük a játékosnak.

– Szóval két edzés között a vágóprogramban bűvészkedik?
– Lassan kitanulom ezt is, mert muszáj. De Elbert András az, aki ennek nagy mestere, ő tanítgat minket. Képes egy 60 perces edzést tényleg pillanatok alatt elemezhető változattá alakítani.

Jobbra a monogram, balra az UTE címere Forrás: utelabdarugas.hu

Egyik oldalon a monogram, a másikon az UTE címere  •  Forrás: utelabdarugas.hu

– Önöknek segített volna a videó anno?
– Egész más kívülről látni azt, hogyan mozog az ember. Ad egy plusz kontrollt. Ha kívülről láttam volna, hogy pocsék a mozgásom vagy a helyezkedésem, biztos, hogy hamarabb tudok korrigálni, mint amikor csak az edző szavaira hagyatkozva próbálkoztunk, még akkor is, ha teljesen megbíztunk az észrevételeiben.

– Ki most az etalon, akit videón is elemeznek akár a gyerekekkel, hogy na igen, ilyen ma a nagybetűs kapus?
Először is ünneprontó kell hogy legyek: nagyon sokszor a hibákat vesszük elő egy Bajnokok Ligája-meccsből is. Már csak az is nagyon fontos, hogy megmutassuk, a legjobbak is hibáznak néha. Ez sajnos benne van a futballban és ezzel minél hamarabb meg kell barátkoznia egy kapusnak. Most egyébként a szaklapok és az elemzések mind a David de Gea-típusú hálóőrökre mondják, hogy a legjobb. Magas, jóval 190 centi fölötti, izmos, de mégis robbanékony, nyúlánk, aki lábbal is rendkívül képzett.

– Ahhoz képest, hogy öt éve még a német Manuel Neuert emlegették mindenhol, mint a modern kapus megtestesítője, hamar múlik a világ dicsősége.
– Nagyszerű játékos ő is, de öt év rengeteg idő a labdarúgásban. Folyamatosan változnak az elvárások, mint ahogyan tíz és tizenöt évvel ezelőtt is másként képzelték el a kapusok szerepét. De ettől izgalmas. Egy folyamatos tanulási folyamat játékosként és edzőként egyaránt. A Manchester Unitedban nincs labdakihozatal, a spanyol válogatottban viszont erre építenek, amiben nagy szerep jut a kapusnak is. Nincs még egy játékos ezen a poszton, akinek ilyen gyorsan, ennyire eltérő stílusokhoz kellene alkalmazkodnia és ilyen magas szinten meg is oldaná a feladatot, mint De Gea teszi.

– Elképesztő hallgatni ahogyan beszél a kapusok szerepéről, hogy mennyire összetett, miközben egy laikus azt gondolná, egy dolguk van: elérni, hogy a labda ne kerüljön a hálóba.
– Ó, ha a szakma összejön, szerintem egy egész estét képesek elvitázni csupán azon, hogy mennyit számít, ha egy labdát az ötösön, vagy a gólvonaltól két méterre védenek és az mennyiben más és más játékhelyzetet teremt a csapat számára. Apróságnak tűnik, de valójában nem az. Persze oda kell figyelni a hangsúlyokra. Az elmúlt években mindenki meg akart felelni annak a trendnek, hogy a kapus lábbal legyen jó, de néhol szerintem túlzásba estek és már azon képességek rovására ment, amitől a kapus mégiscsak kapus.

Balajcza Szabolcs a szeptemberi búcsúmeccse után

– Osztogat relikviákat, hogy motiválja a tanítványait?
– 
A pályafutásom során összegyűjtött apróságok nagyon értékesek a számomra. A jó barátaimnak, vagy a fanatikus szurkolóknak, közülük is a gyerekeknek néha adtam, adok ajándékba ezt-azt, de nem csináltam belőle sosem rendszert. Nekem is addig értékes ez, és nekik is, amíg csak néhányat ajándékozok el.

– Az UTE mellett egy kapusiskolán is dolgozik, ez miben más és honnan jött az ötlet?
– Alapvetően abban eltérő, hogy nem csak gyerekekkel dolgozom. Illetve a kapusiskolákba főleg plusz edzésért, kiegészítő képzésért jönnek. Van hét-nyolcéves tanítványom és felnőtt, profi szinten játszó is. Izgalmas kihívás, mert minden korosztály és minden személyiség számára más és más egy jó edzés, nem lehet ugyanazokkal a feladatokkal készülni, minden edzésben van kihívás számomra is. A Hercules SE-nél volt erre egy lehetőség, ők a semmiből szerettek volna felépíteni egy kapusiskolát, nekem pedig megtetszett a feladat.

– Melyiket szereti jobban?
– Igazából most még tanulom az egész edzői szakmát, így jó lehetőségnek tartom, hogy minél több dologban kipróbálhatom magam. Nincs olyan, amelyiket jobban, vagy kevésbé szeretném. Élvezem a munkát, még ha néha úgy is érzem, hogy felaprózódom, ezért lehet, hogy hosszú távon majd választani kell, de ennek még nem jött el az ideje.

– Hol képzeli el magát öt-tíz év múlva?
– Szívesen lennék kapusedző az élvonalban, de örömmel dolgozok együtt a gyerekekkel is. Mindig is ambiciózus voltam, a lényeg, hogy minél jobban kitanuljam a szakmát, és legyen kihívás a feladatomban.

– Mit szólna hozzá, ha az Újpest következő bajnokcsapatának hálóját egy Balajcza-tanítvány védené?
– Kevés dolgot tudok elképzelni, ami nagyobb büszkeség lenne.

További korosztályos híreink LABDARÚGÁSBAN a sportági aloldalunkon.

Utánpótlássport - 62 sportág egy helyen az utanpotlassport.hu-n
További hírekért kattintson ide!

Utánpótlássport