Kosárlabda: Farkas Sándor az Alba utánpótlás-nevelési rendszeréről

Farkas Sándor útja 2015-ben a felnőtt női kosárlabda-válogatott irányítása után Székesfehérvárra vezetett, ahol az Alba Fehérvár utánpótlásának a szakmai vezetője lett.Farkas Sándor útja 2015-ben a felnőtt női kosárlabda-válogatott irányítása után Székesfehérvárra vezetett, ahol az Alba Fehérvár utánpótlásának a szakmai vezetője lett.

„A szövetség 2014-ben, szenteste köszönte meg a munkámat. Két éve vezettem a nemzeti csapatot, és a nyáron lett volna− magyar-román közös rendezésben− az Európa-bajnokság. Nem túlzok, ha azt mondom, szüleim halála után ez volt a legnagyobb csapás az életemben. Eldöntöttem, nem foglalkozom többet felnőtt kosárlabdával, elég volt. Nem sokkal később megkeresett az Alba elnöke, Balássi Imre, akinekajánlatát elfogadtam. Kérése, egyben a cél is az volt, hogy olyan nevelési rendszert dolgozzak ki, amelynek segítségével három éven belül legalább három fiatal kerül a nagycsapat szűk keretébe”− meséli Farkas.

Balról: Lukács Norbert és Takács Milán már a felnőttválogatottba is kapott meghívót • Forrás: feol.hu

A célt elérték, és mára− tehát öt éven belül− nyolc fiatal tartozik az élvonalban szereplő alakulathoz, s közülük hat még most is húsz év alatti. Munkájukat nem csupán ez igazolja: 2016 óta öt aranyérmet szereztek az utánpótlás-bajnokságokban, ráadásul két fiatal− Lukács Norbert és Takács Milán− már a felnőttválogatottba is kapott meghívót.

Úgy tűnik, zökkenőmentesen működik a fehérvári szisztéma. Ez azonban közel sem volt mindig így: 2018 augusztusában meglehetősen nagy változás történt a klub életében. Húsz év utánelvált egymástól az Alba, illetve a Dávid Kornél Kosárlabda Akadémia utánpótlása, mindkét egyesület külön utakon folytatta a munkát. A rendszer addig úgy működött, hogy a DKKA foglalkozott a 15 év alatti játékosokkal, ezután vette át őket az Alba. A szétválás következtében eltűnt ez utóbbi teljes gyerekbázisa.

„Addig a tizennégy évesnél idősebbek egyből jöttek át hozzánk. Nemcsak mi szenvedtünk a változás miatt a bajnokságban, hanem a DKKA is.Nagyon nehéz időszak volt, rengeteget dolgoztunk mindannyian. Le kellett mennünk egészen az óvodás korcsoportig, s onnan építkezni felfelé. Napjainkban már hatszázan vagyunk, és tizenhét palántacsapatunk van.”

A probléma megoldódott, így Farkasék elkezdhettek foglalkozni az új célok kitűzésével:

„Olyan életpályamodellt dolgoztunk ki, amely az óvódától az egyetemig kíséri a gyerekeket. Félreértés ne essék, mindenkiből profi kosarast szeretnénk nevelni, ez azonban nem sikerülhet. Azt viszont elérhetjük, hogy jó emberek legyenek, akik meg tudnak állni a saját lábukon, és más úton sikeressé válhatnak. Válogató bázisrendszert alakítottunk ki: hét várossal (Velencével, Agárddal, Pázmánddal, Pákozddal, Várpalotával, Dunaújvárossal és Sárbogárddal) állunk folyamatos kapcsolatban, Tatabánya lesz a következő. Folyamatosan járom a vidéket, minden pénteken edzői értekezletet tartunk, közös tornákat rendezünk, segítjük a másik munkáját.”

A mester szerint az Alba egyik legfőbb titka a bizalomban rejlik:

„Fontos, hogy mindenkivel szoros kapcsolatot ápoljunk: a gyerekkel, a szülőkkel, az iskolákkal, az igazgatókkal. Tizennégy éves korig az a feladatunk, hogy megszerettessük a játékot, és csak az alapokat tanítsuk. Ezután szűkítjük a bázist, és kiemelten foglalkozunk a legjobbakkal. Az étkezéstől kezdve a megfelelő lelki állapotig mindenre odafigyelünk. Azt hiszem, elértük a határunkat. A feladatunk az, hogy tökéletesen működtessük a szisztémát, ezzel együtt a lehető legtöbb játékost adjuk a magyar kosárlabdának és a fehérvári nagycsapatnak.”

Egyéb korosztályos hírekKOSÁRLABDÁBANa sportági aloldalunkon.