Családban marad: dr. Sós Csaba és Sós Dániel

Gy. Szabó Csilla Vitathatatlanul sok előnye lehet annak, ha a gyerek szülei sportágát választja. De legalább ugyanannyi hátránya is származhat abból, ha az apuka vagy az anyuka fontos pozíciót tölt be a közös sportágban. Bármilyen óvatosan és távolságtartón próbálják is kezelni a helyzetet, adódhatnak félreérthető szituációk. Sós Csaba mindig is vigyázott arra, hogy a lehető legmesszebbről kísérje fia úszókarrierjét, még a versenyeire sem járt ki. Daniban mégis maradt kellemetlen emlék, ami ma már kifejezetten arra ösztönzi, hogy jobb legyen, és mindenkinek megmutassa, mire képes.Gy. Szabó Csilla Vitathatatlanul sok előnye lehet annak, ha a gyerek szülei sportágát választja. De legalább ugyanannyi hátránya is származhat abból, ha az apuka vagy az anyuka fontos pozíciót tölt be a közös sportágban. Bármilyen óvatosan és távolságtartón próbálják is kezelni a helyzetet, adódhatnak félreérthető szituációk. Sós Csaba mindig is vigyázott arra, hogy a lehető legmesszebbről kísérje fia úszókarrierjét, még a versenyeire sem járt ki. Daniban mégis maradt kellemetlen emlék, ami ma már kifejezetten arra ösztönzi, hogy jobb legyen, és mindenkinek megmutassa, mire képes.

Dr. SÓS CSABA

Csaba és Dani útjai átmenetileg elválnak, mert a fiú decembertől az Egyesült Államokban tanul tovább

„A Fradiban voltam edző, amikor a fiaim elkezdtek úszni. Mindketten tornáztak is mellette, aztán egy szép napon Daninak elege lett belőle, és az uszoda mellett döntött. Eszembe sem jutott, hogy megakadályozzam ebben. Amikor a kétezerhatos Európa-bajnokság kézikönyvét kívülről megtanulta, akkor éreztem először, hogy ebből komoly történet lesz. De nem erőltettem rá magamat. Évente nagyjából kétszer beszéltünk az úszásról, de akkor hosszasan, elvonulva. Amit kérdezett, arra egyenes választ adtam. Soha nem jártam ki a versenyeire, mindig az édesanyja kísérte el. Először akkor láttam, amikor megnyerte az ifjúsági országos bajnokságot. Csodálatos érzés volt, borzasztó büszke voltam rá. Amikor a junior-világbajnokságra utazott, lett volna lehetőségem arra, hogy én is a hivatalos delegáció tagja legyek, de inkább úgy intéztem, hogy ne kelljen velük mennem. Az édesanyját befizettem az útra, így ő láthatta élőben Dani legnagyobb sikerét. Tudom, milyen nagy benne a megfelelési vágy, nem akartam további terheket rakni a vállára. Tanulni is kiválóan tanult, pedig jó gimibe járt. Most azzal lepett meg, hogy a segítségem nélkül megszervezte a továbbtanulását, decemberben az Egyesült Államokba költözik. Furcsa lesz, de ha ő ezt szeretné, én támogatom benne. Ha lesz elegendő türelme és egy kis szerencséje, szerintem nyerhet érmet valamelyik felnőtt-világversenyen.”

SÓS DÁNIEL

„Úgy öt-hatéves lehettem, amikor apu elé álltam, és közöltem vele, hogy nem akarok tovább tornázni. Ő nem kérdezett semmit, elfogadta a döntésemet. Én pedig nem akartam neki megmondani, hogy féltem az edzőtől, s attól hogy egy nap lenyom spárgába. Egyébként nagyon jól ment a torna, kifejezetten hajlékony voltam, de a félelem erősebb volt mindennél. Ma már köszönettel tartozom az akkori edzőm szigorúságáért, mert így az úszás felé terelt. Igazából egyetlen egyszer éreztem magam kellemetlenül apu miatt. Négy évvel ezelőtt kiharcoltam az EYOF-indulás jogát, csakhogy az utolsó pillanatban valaki jobb időt úszott nálam. De végül mégis én indulhattam. Azt hittem, apu miatt választottak engem. Ezek után én voltam az egyetlen magyar, aki nem került döntőbe... Nagyon rossz érzés volt. Akkor azt mondtam, soha többé nem akarok ilyen helyzetbe kerülni. Úgy leszek jobb mindenki másnál, hogy semmi kétség ne vetődhessen fel. Hatalmas elégtétel volt, amikor két évvel később a junior-világbajnokságon ezüstérmet nyertem. Azt hiszem, ő van kettőnk közül a nehezebb helyzetben, ezért én minél gyorsabban próbálok önállósodni. Ebből fakad az amerikai továbbtanulás ötlete is. Gyakorlatilag csak akkor avattam be a terveimbe, amikor már mindent leleveleztem. Körülnézni aztán már együtt mentünk ki, és amikor látta, hogy minden rendben van, nagyon meghatódott, csillogott a szeme. Tudom, hogy nehéz lesz, de ez volt a legjobb döntés, amit hozhattam. Négyéves korom óta úszom, tehát másfél évtizede. Ez nagyon hosszú idő, környezetváltozásra van szükségem ahhoz, hogy folytatni tudjam. Nem menekülök itthonról, de szerintem mindkettőnknek jobb lesz így.”