Úszás: Tényleg zseni vagyok – Milák Kristóf

Vágólapra másolva!

2020.07.29. 07:33

Címkék

Kevés úszásból és munkából, inkább pihenésből álló felkészülés után újra meglepett mindenkit a BHSE klasszisa, aki most már az olimpiát illetően is mer merészebb álmokat szőni.

– Van egy ember az úszósportban, akivel akkor is beszélget, ha máshoz hozzá sem szól, akinek a társaságában szinte mindig mosolyog, akinek a tanácsait szívesen veszi.
– Csaba bá.

„Szétcsúsztam a kétszáz pillangó után”
Milák Kristóf 51.14-et úszott 100 pillangón a Négy nemzet versenyen. Ugyan ez nem az egyéni legjobbja, de ezzel az idővel a tavalyi kvangdzsui világbajnokságon odaért volna a dobogó alsó fokára – emlékezzünk rá, ott a 200 pillangón elért káprázatos világcsúcsa és győzelme után két nappal „csak” a negyedik lett 51.26-tal. „Nem dolgoztam fel a kétszáz pillangót, aludni sem tudtam a döntő utáni napokban, elvitt az élmény, ezért rontottam el a száz pillangót. Ha felkészültebb lettem volna e téren, ez nem történik meg, és a kétszáz pillangó aranya után százon behúztam volna egy ezüstöt. De szétcsúsztam a kétszáz pillangó után, ezen nincs mit szépíteni – mondta önkritikusan Selmeci Attila tanítványa. – Ez valószínűleg megtörtént volna egy sima győzelem után is, így meg, hogy még világcsúcsot is úsztam, nagyobb volt az esély rá. Ha szeretnék a jövőben több számban is eredményes lenni, erre nagyon oda kell figyelni, ugyanakkor minden szempontból jót tesz majd nekem, hogy négy számra készülök.”

– Igen, Sós Csaba szövetségi kapitány. Mióta ismeri őt, miért éppen vele ilyen nyitott?
– Évek óta ismerem, közelebbről is. Már nagyban készültem a 2016-os hódmezővásárhelyi ifjúsági Európa-bajnokságra, amikor a fia, Dani hozzánk, vagyis Érdre igazolt. Vele nagyon jó barátok lettünk, sokat voltam náluk, és mindig nagy vendégszeretettel fogadtak – nemcsak Csaba bá, hanem a felesége is. A kapitány azóta figyel, tudja, látja, hogy mit csinálok, érti azt is, mi miért történik, ráadásul ott, Hódmezővásárhelyen még inkább kiszemelt magának, azóta pedig megmaradt mentoromnak.

– Ő volt az, aki a 2018-as országos bajnokság után azt mondta, világcsúcsot fog úszni kétszáz pillangón.
– Volt is a kijelentéséből egy kis kavarodás, mert sokan azt hitték, már abban az évben sikerül, pedig úgy fogalmazott, hogy megúszhatom a világrekordot. Nem tévedett.

– A Négy nemzet versenyen viszont még őt is meglepte. Tudtuk, hogy feldobja a téthelyzet, de hogy egy kisebb viadalon is így történik...
– Ilyen típus vagyok, szeretek versenyezni. Azért nem volt ez olyan könnyű, mint ahogy kívülről látszott, rendesen oda kellett tennem magam – mentálisan és testileg egyaránt. Jobb úgy pihenőre menni, hogy jókat úsztam, hogy ki is úsztam magam, így még jobban esik a semmittevés, édesebb lesz a tiltott gyümölcs.

Milák Kristóf és Sós Csaba (Fotó: Tumbász Hédi)

– Két éve megállapodtunk, hogy nem emlegetjük Tokiót és a lehetséges négy aranyérmet, de a teljesítményét látva muszáj újra szóba hozni.
– Most már látom is az értelmét.

– Végre! Azt tudja, hogy a mentora is valami hasonlóról beszélt a Margitszigeten?
– Az alapok megvannak, a részleteket viszont magamnak kell megoldanom. Úgy vagyok vele, mondhat, gondolhat bárki bármit, megpróbálhat elfogadtatni velem akármit, én elindulok egy általam választott úton, és azokkal a módszerekkel szeretnék dolgozni, amelyeket én jónak gondolok. Egyértelműen úgy gondolom, sőt, tudom is, hogy van bennem potenciál – másban is. Érzem.

– Képes lesz szeptembertől bedugni a fejét a vízbe és csak a munkára koncentrálni?
– Nemcsak erről van szó, a felkészülésnek több aspektusa van, egyáltalán nem mindegy, hogyan teljesítünk bennük. Én ezeket is szeretném nagyon jól megoldani, maximálisan megfelelni saját magamnak.

– Továbbra sincs könnyű helyzetben, hiszen hirtelen került nagyon magasra az úszósportban, ezt nem olyan egyszerű feldolgozni.
– Már három éve ott vagyok.

– Ez igaz, a hangsúly inkább azon van, hogy egyik pillanatról a másikra, onnantól pedig egyre-másra kapja a szebbnél szebb jelzőket – a kapitány azt mondta, nem is született tehetség, hanem olyan zseni, amilyen Egerszegi Krisztina óta nem volt a magyar úszósportban. Ez nem zavarja meg?
– Igaza van Csaba bának. Részben.

– Részben?
– Ha nem járnám a saját utamat, akkor nem jutottam volna el idáig. Szerintem. Ha nem lenne a magammal szembeni makacsságom, hogy amit akarok, azt meg is csinálom, nem tartanék itt. Ha én nem tettem volna bele azt, amit eddig beleraktam ebbe az egészbe, nem lennék zseni. Tehetséges igen, de zseni nem.