Kapás Boglárka nyugodtan várja a március végi országos bajnokságot (Fotó: Tumbász Hédi)

 

– Jó dolga van, megint mehet vissza Thaiföldre: napfény, tengerpart…
– Tagadhatatlan, jó idő van arrafelé, szép helyeken járunk egy-egy edzőtábor alkalmával, és én szeretem is, hogy világot látunk – ám szögezzük le, kevés időt töltünk ilyenkor az uszodán kívül. Persze amikor van néhány óránk, mondjuk szombat délutánonként, elmegyünk a tengerpartra vagy máshová, ilyenkor készülnek a képek, amelyeket aztán sokan látnak a közösségi médiában.

– Miért szeretik annyira ezt a thaiföldi komplexumot?
– Minden közel van, kiválóak a körülmények, tehát minden feltétel adva van, hogy elvégezzük a kemény munkát. Egy edzőtábor lényege egyébként is abban rejlik, hogy az úszás mellett csak a pihenés és a regenerálódás szerepel a napi programunkban, nincs más teendőnk – ez itthon azért másként van.

– Ilyen csodaszép helyen könnyebben vagy nehezebben veszi rá magát reggelente az úszásra?
– Könnyebben. Ráadásul én ide mindig csak edzőtáborozni járok, a helyhez nem kapcsolódik a nyaralás érzete, még akkor sem, ha abban a néhány órában, amikor eljutok a tengerpartra, tudatosan próbálok is pihenni, élvezem, ahol vagyok. De a nehéz munka közepette kell is a kikapcsolódás.

– Meg a barátkozás egy leguánnal…
– Az véletlen találkozás volt. Egy hölgynél volt az állat, én meg csak néztem, és a kikerekedett szememet észrevéve odahozta hozzám, hogy nyugodtan érintsem meg, majd rátette a vállamra.

– Jaj!
– Engem is győzködnie kellett, hogy tényleg rám tegye…

hétvégén szereztem egy új barátot

9,919 Likes, 30 Comments - Kapas Boglarka (@boglarkapas) on Instagram: "hétvégén szereztem egy új barátot"



– Bátor, ami talán a tekintetben is igaz, hogy vállalta, egyedül úszik az edzéseken, és nem csapatban készül.
– Már eléggé hozzászoktam, és azért legtöbbször Lakatos Dávid ott úszik velem a Duna Arénában. Ha néha-néha beállok egy csoportba – Milák Kristófékhoz vagy például a thaiföldi edzőtáborban a kőbányásokhoz –, érzem, hogy valamiféle pluszt hoz ki belőlem a helyzet. Erre csak egy csapat képes.

– Vagyis akik csapatban készülnek, előnyben vannak, és ha megfordítjuk: hátrányban van velük szemben?
– Fel lehet fogni így is. Igen, csapatban készülni talán kicsivel könnyebb, de jól elvagyok én egyedül is.

– Ebben szerepet játszik, hogy ennyire jó a kapcsolata az edzőjével, Virth Balázzsal?
– Valószínűleg azért élem meg jól és könnyebben ezt a helyzetet, mert olyan, mintha Balázs a csapattársam lenne. Végig mellettem van, tulajdonképpen ő is edz velem, és miközben úszom, szinte folyamatosan biztat, beszél hozzám, eltereli a figyelmemet. Sosem unatkozom, mindig megvan, mire kell koncentrálnom, így eszembe sem jut, milyen rossz is nekem, hogy egyedül vagyok a vízben. Örülök, hogy Balázs az edzőm, végtelenül hálás vagyok, hogy ennyire jó trénerrel készülhetek, ráadásul nem csak szakmailag kiváló ember.

– Azt ne mondja, hogy sohasem szoktak veszekedni vagy vitázni.
– Pedig nem, sohasem vitatkoztunk még. Nem unjuk egymást, emellett meg is ismertük a másikat. Ő azért hamarabb észreveszi, ha rossz napom van, ilyenkor pedig tudja a megoldást is: vagy elenged bizonyos feladatokat aznapra, vagy másra helyezi a hangsúlyt, a lényeg, hogy változtat.

NINCS VÉDETT HELYZET

Sós Csaba szövetségi kapitány:
„Nincs védett helyzet – sem ebben a számban, sem a többiben. Olyan kicsi a különbség a négy lány között, hogy senkinek sincs bérelt helye, látni akarjuk az országos bajnokságon, ki mire képes. Az ob után ketten védettek lesznek. Tavaly például ő és Szilágyi Lilu élvezte a védettséget, hiszen az ob-n ők harcolták ki a világbajnoki indulás jogát, és később hiába úszott jobb időt kétszáz pillangón Hosszú Katinka, nem változtattam a csapaton. Bogi vébéaranya igazolta, hogy ez így volt helyes.”

– A kétszáz pillangó regnáló világbajnokát és Európa-bajnokát Kapás Boglárkának hívják, mégis meg kell küzdenie az olimpiai tagságért a március végi országos bajnokságon. Nem tette fel magának a kérdést, vajon ilyen eredményekkel a háta mögött miért nem „védett” ezen a távon?
– Én is gondolkoztam már rajta, de nem jár védettség a két aranyért. Nem beszéltem erről a kapitánnyal, elfogadtam a válogatási elveket. A márciusi országos bajnokságon ott a lehetőség a többiek előtt, hogy jobb időt ússzanak, mint én a világbajnokságon Kvangdzsuban, vagyis ott a lehetőség, hogy kiüssenek a kvótás helyről. Ám, őszintén szólva, nem tudom elképzelni, hogy ne legyek ott az olimpián.

– Ettől ez még nehéz helyzet, hiszen négyen pályáznak a két indulási jogra, jelenleg második a rangsorban az időeredmények alapján.
– Nem félek attól, hogy nem úszom jól a magyar bajnokságon. Tudom, ha csak magamra figyelek, képes vagyok kihozni a maximumot. Voltam már sokszor és sokféle téthelyzetben, az esetek többségében helyt is álltam. Erre a két tényezőre támaszkodom, ezért vagyok nyugodt.

– Ha jobb idővel nyert volna a világbajnokságon, most még nyugodtabb lehetne.
– Ezért is mondogattam a győzelem után, hogy az időeredménnyel nem vagyok kibékülve! Nem lenne ez a helyzet, és nyugodtabban készülhetnék – már az olimpiára. Így egy országos bajnokságon kell kihozni magamból azt, amit egy vébén nem sikerült, de tudom, mire vagyok képes, így tényleg nem izgulok.

– Lehet március végén olyan jó időt úszni, mint nyáron, a csúcsforma időszakában?
– Nem egyszerű, az biztos. Magamról mégis elképzelhetőnek tartom, hiszen kétszáz pillangón még van hová fejlődnöm.

– Okoz a vetélytársak, azaz önök között bármiféle feszültséget ez a szituáció?
– Nem edzünk egy helyen, nem találkozunk nap mint nap, mégsem hiszem, hogy az ob-n egymásnak esnénk a kétszáz pillangó után.

– A mentális felkészülésének középpontjában az országos bajnokság vagy az olimpia áll?
– Nagyon fontos az országos bajnokság, de már sokat gondolok az olimpiára, mert a fejemben nincs olyan forgatókönyv, hogy nem leszek ott Tokióban.