A debreceni ob-n megközelítette az egyéni csúcsát 400-on (Fotó: Koncz György)

 

– Az országos bajnokságon megnyerte a négyszáz, a nyolcszáz és az ezerötszáz gyorsot, emellett kétszáz gyorson is indulhat a nyári világbajnokságon. Tényleg elindul mindegyik számban?
– Igen, úgy tervezzük, hogy ezek lesznek a számaim Kvangdzsuban, és ha lesz négyszer kétszázas gyorsváltó, még abban is indulunk. A világbajnokságról egyébként még nemigen beszélgettünk, az elmúlt három hónapban az volt a fontos, hogy felkészüljek az országos bajnokságra – az ősszel hosszabb pihenőm volt, januártól álltam újra munkába, ebből a három hónapból kihoztuk, amit lehetett.

– Az a hosszú kihagyás azért volt, mert még tavaly is két fronton állt helyt: a felnőttek mellett az ifjúsági korosztályban is vitézkedett – az októberi ifjúsági olimpia után szomorkodott is, hogy kiöregedett. Sikerült lélekben is elköszönni az ifjúsági évektől?
– Borzalmas volt... Az ifjúsági olimpia nagyon megérintett, amikor hazaérkeztem Buenos Airesből, rohantam azokhoz, akik korábban szerepeltek ifiolimpián, Szilágyi Liluhoz, Sebestyén Dalmához, és csak azt kérdezgettem tőlük: lányok, ez ilyen nehéz? Ők is azt felelték: sajnos, igen, de higgyem el, az idő majd segít. Csakhogy az embert nem vigasztalja ez a közhely: ültem otthon a szobámban, nem találtam a helyem, nem tudtam, hová menjek, mit csináljak, állandóan az olimpia járt a fejemben. Nagyon-nagyon nehezen engedtem el az ifjúsági időszakot.

– Kellett a hosszú kihagyás.
– Kellett. Muszáj volt felfrissülnöm.

– Tudjuk, hogy használja az agykontrollt, ezúttal is szükség volt rá?
– Valamilyen szinten tudatosan kellett elengedni ezeket az éveket, folyton azt mondogattam magamban, hogy az idő majd megold mindent. Az első hónapok nehezek voltak, hiszen akkor csak néha-néha mentem le az edzésekre, januártól viszont jobb lett minden, mert újra lett motivációm, újra lettek céljaim – valahogy ott maradt a múltban az ifjúsági időszak.

– Ha már agykontroll: mennyire használja a módszert az úszásához?
– Egyre kevesebbet, pedig többet kellene. Ezt felismerve nemrég beszéltem is az oktatómmal, tudni szerettem volna, hogyan fogunk felkészülni mentálisan az olimpiára – már van egy tervünk, ez alapján szeretnék még tudatosabban készülni Tokióra.

– A négy gyorsúszószám közül melyik a szíve csücske?
– A négyszáz.

– Vagyis ez nem változik?
– Nem, a négyszáz gyors nagyon a szívemhez nőtt. Nem véletlenül féltem Debrecenben is ettől a számtól a leginkább, ott éreztem azt, hogy „Ajna, állj oda, és csináld meg!” Azzal, hogy megközelítettem a 4:03-as egyéni csúcsomat a három hónapos felkészülés után, nagy kő esett le a szívemről.

– Mennyire nehéz folyton-folyvást csak gyorsra készülni?
– Én nagyon szeretem a gyorsúszást! Persze, edzéseken sokat úszom vegyesen is, ám azt nem annyira szeretem. Amikor jön a gyorsúszó-feladat, akkor vagyok igazán elememben, olyankor érzem: ez én vagyok! Furcsa egyébként, hiszen kiskoromban hátúszó voltam, pedig már akkor mondogatták, hogy egyszer gyorsúszó leszek – sosem hittem el, mindig csak nevettem a megjegyzéseken.

– Általában is a füléig ér a szája. Mosolyog az edzések alatt is?
– Á, dehogy! Egyébként sokan mondják, hogy a versenyeken morcos vagyok, pedig olyankor is bennem van a mosolygás iránti vágy, viszont ott a feladat is, és az a legfontosabb. Vagyis fal le, csak a feladat és én vagyok, muszáj kizárni mindent. De ilyen vagyok az edzéseken is: lehet bármi problémám, ha edzés van, kikapcsolom a külvilágot, és csak a feladatra koncentrálok.

– Tud hisztis is lenni?
– Hogyne! Nem sokszor, de előfordul, és olyankor nemcsak hisztis, hanem nagyon hisztis vagyok. Érzem is magamon, ennek ellenére megcsinálom a kiszabott feladatot. Közben persze szeretem sajnáltatni magam, hangsúlyozni, hogy nekem ez igenis fáj, de megcsinálom. Előfordult már, hogy az edzőm, Turi György azt mondta, menjek haza, nyugodjak le, ám én egyszerűen nem tudok kiszállni a vízből: ha már elkezdtem az edzést, végig is csinálom. Lehet, hogy nyafogok közben, de megcsinálom.

– Eddig az ob, mostantól a vb lesz a középpontban: hogy fut neki az év legfontosabb versenyének? Helyezésekben vagy időeredményekben gondolkozik?
– A 2017-es budapesti vb-n háromszor bejutottam a döntőbe, annál sokkal jobb eredményt és helyezést szeretnék elérni Kvangdzsuban. Konkrét időeredményről nem szoktunk beszélgetni, csak közvetlenül a futam előtt érkezik Gyuri bácsitól a kis cetli, rajta egy idővel – aztán van, hogy ezt bőven túlszárnyalom, és olyan is, hogy még a közelébe sem érek. Mindenképpen úgy szeretnék a világbajnokságra utazni, hogy minden egyes edzésen megtettem mindent a jó eredményért, és úgy hazajönni, hogy azt érezzem, az úszásaimban benne volt minden.