Hosszú Katinkát nem lehetett visszautasítani (Fotó: Tumbász Hédi)

 

A bajnoknő „önjáró” hónapjait követően Katinka felkészülésének kormányzását júliusban vállalta magára Petrov Árpád, akiről akkoriban csak annyit lehetett tudni, hogy Petrov Ivánnak, a győri úszóműhely vezetőjének, a magyar utánpótlás-válogatott szövetségi kapitányának az ikertestvére, amúgy meg az ukrán származású „úszóprofesszor”, Anatolij Petrov mesteredző egyik fia.

A „tusupi” hagyaték fénye és árnyéka vetődött arra az útra, melyen a Svájcból hazatért fiatal edző elindult. A glasgow-i Európa-bajnokságon, ahol Katinkának derekasan kihomorítva a 200 vegyest sikerült megnyernie, még csupán tapasztalatokat gyűjtő kísérőnek számított, nem úgy a világkupa során, amely teljes egészében már a közös munkáról és a hozzáadott értékről szólt.

KIHÍVÁS ÉS A KOCKÁZAT

„Soha nem bocsájtottam volna meg magamnak, ha meghátrálok a kihívás elől és nem hiszek abban, hogy venni tudom az ismert és ismeretlen akadályokat – kezdte az SzPress Hírszolgálatnak adott nyilatkozatát Petrov Árpád. – Ha tétovázok vagy passzolok, az olyan lett volna, mintha egy fociedző visszautasítaná az éppen a csúcson járó Barcelona vagy a Real Madrid ajánlatát. Tagadhatatlan, hogy egy esetleges bukás veszélyének eshetősége is a fejemben motoszkált, amivel persze a nálam tapasztaltabb edzőknek is számolniuk kell, ha valamiért elakad a szekér. Harmincöt esztendősen, két évvel a tokiói olimpia előtt csak és kizárólag arra fókuszálhattam, hogy ebben a projektben részt venni eleve megtisztelő feladat, a kitűzött célokról nem is beszélve.”

GYORSABB NEHEZEN LEHET, DE SZÍVÓSABB MÉG IGEN

Petrov Árpád határozatlan időre szóló szerződést írt alá. Négy hónap telt el azóta, és a céltudatos sztárúszó új segítőtársa eddig egyszer sem érezte úgy, hogy veszélyzónába tévedt volna.

„Hetente 35-36 órát töltünk együtt az uszodában és a tornateremben, a munka Katinkához hasonlóan az én oldalamon is a teljes odaadásról szól. A világkupa mind a hét állomására elkísérhettem. Ezeknek a versenyeknek ugyan mindig volt önálló céljuk, de azok csupán a részét képezték annak a folyamatnak, amelynek minden egyes eleme a jövő évi világbajnokságról szól – folytatta Petrov Árpád, utalva arra is, hogy a filozófia nem változott, Katinka továbbra is a folyamatos és nagy terhelésű versenyzés híve. – Az úszóteljesítmény sok-sok tényezőből adódik össze, ezek egy részét még a medence mellett álló edző is nehezen tudja nyomon követni, a tévénéző pedig csak az időeredménnyel meg a helyezéssel szembesül, azokból von le következtetéseket.

A világkupaversenyeken elsősorban a sebesség, a víz alatti delfinezés és a fordulók kivesézése került napirendre, és nagyon hasznos visszajelzéseket kaptunk. Be kell látni, hogy Katinka gyorsasága a harmadik ikszhez közelítve már nem igazán fokozható, az állóképességi mutatókon viszont még mindig lehet jó irányban változtatni. Folyamatos feladatot jelent az edzésterhelések maximalizálása, hogy minél erősebb ingerek érjék Katinka szervezetét.”

NEM KELL MINDENNEK HARMONIZÁLNIA

A szakember úgy gondolja, hogy összecsiszolódtak, ennek ellenére nem mindig ugyanaz a véleményük. Az is előfordult már, hogy Petrov majdnem túllőtt a célon.

„A nagy igyekezetben előfordul, hogy az edző túl magasra állítja a mércét, de az is, hogy vissza kell vennie az erélyéből, vagy más hangot választania. Ez velem is megtörtént már, konfliktushelyzet viszont egyszer sem alakult ki. Meggyőződésem, hogy nem kell mindennek és mindig harmonizálnia, olykor éppen az ellentétek feloldása érleli ki a legjobb megoldást. A cél meghatározásában mindig egyetértünk, az eszköz kiválasztásában kell bölcsen megegyeznünk. Szerencsénk, hogy nagyon erős orvosi háttérrel rendelkezünk, a terhelhetőség és a regeneráció izgalmas kérdéseinek megoldásához dr. Merkely Béla professzor úrtól és a munkatársaitól kapunk hasznos tanácsokat, akikre eddigi tapasztalatunk szerint szinte a nap minden órájában számíthatunk” – mondta befejezésül Petrov Árpád, aki tisztában van azzal, hogy a puding próbája a 2019-es világbajnokság, és az azt követő olimpia lesz.