Amikor már nagyjából egyértelművé vált, hogy 2014, 2015 és 2016 után Hosszú Katinka negyedszer is elnyeri az év legjobb úszónőjének járó FINA-trófeát, elég pikáns szituáció kezdett formálódni. Elvégre annak a világbajnokságnak a végén rendezték meg a nagyszabású díjátadó gálát, amelyet a többek között Hosszú nevével fémjelzett, FINA ellen indított per vezetett fel, virtuális lőporszagot árasztva.

A FINA nagyurai gyaníthatóan feszengve ültek, amikor az estély vége felé, fénypont gyanánt sorra kerültek az úszók – vajon Katinka mit fog mondani? Nos, ezúttal is tökéleteset nyújtott, akárcsak 200 vegyesen: amikor a kínai műsorvezető felkérte, hogy szóljon néhány szót a díj átvételét követően, ő odalépett a mikrofonhoz, és...

„Thank you.”

Aztán szépen lejött a színpadról. Egyértelműen kódolt üzenet volt: tiszteletben tartotta, hogy ez mégiscsak egy ünnep, azaz nem akart sportpolitikát belekavarni az egészbe, viszont jelen helyzetben a smúzolás is furán festett volna, úgyhogy maradt a „Köszönöm” – lásd még: örüljetek, hogy csak ennyit mondtam.

Amúgy a díjátadót követően megjegyezte: „Nézzetek körül: hány sportolót láttok? Most ért véget a világbajnokság, itt van egy sor klasszis Hangcsouban, miért nem lehetett mondjuk a világbajnokság érmeseit meghívni? Ötszázan ülnek a teremben, ebből van a tizenkét díjazott sportoló a hat sportágból, és ezzel nagyjából fel is soroltuk mindet. Tényleg ennyit érünk? Tényleg ez az értékrend?”

Nehéz vitatkozni vele. Ám hogy a díj kapcsán is idézzünk valamit Katinkától: „Jó érzés, hogy ismét az élen végeztem, de pontosan tudom, milyen kemény felkészülés vár még ránk jövőre. Egyelőre csak elkezdtük a munkát, egyáltalán nem vagyok százszázalékos állapotban, sőt kifejezetten remélem, hogy ez még alacsony felkészültségi fok, azaz rengeteg lehetőség van a további fejlődésre.”