A GALÉRIA MEGNYITÁSÁHOZ KATTINTSON A KÉPRE! (Fotók: Koncz György)

Látszólag a megszokott edzéshez készülődtek a fiatalok a BVSC uszodájában szerda délután, már mindannyian túl voltak a bemelegítésen, és miközben az éppen aktuális feladatot hallgatták edzőiktől, fél szemmel állandóan a bejáratot lesték. Már aki tudta, mert ha ugrani kell a vízbe, akkor ugrani kell...

„Jön, jön!”

Akár koreográfusnak is elmehetnének a vasutasklub trénerei, hiszen éppen úgy vezényelték a feladatokat, hogy amikor Ranomi Kromowidjojo feltűnt az uszodához vezető folyosón, minden gyerek a parton volt – a hollandok olimpiai, világ- és Európa-bajnok sprintere mosolyogva üdvözölte a rá várókat, a gyerekek meg alig várták, hogy végre egy ekkora klasszistól tanuljanak valamit.

„Azért egyelőre maradok az úszásnál és a vízben, de jó móka lesz rövid időre tanárrá, edzővé válni” – jegyezte meg Kromowidjojo, majd a következő pillanatban már az edzőkkel osztotta meg, mit is tervezett erre az órára.

„Minden feladatot először Ranomi mutat be, aztán lehet őt követni. Félkaros gyorsúszással kezdünk!” – hangzott az utasítás, ezzel párhuzamosan pedig a holland kiválóság már bele is csobbant a medencébe, a fiatalok pedig hatalmas lelkesedéssel indultak utána. 

Kromodwidjojo végtelen türelemmel javítgatta a gyerekek mozdulatait, előfordult, hogy megismételtetett egy-egy feladatot, ha úgy látta jónak: „Erőteljesebben! Még egyszer!”

Egyre jobban belelendültek a szereplők: az edzővé avanzsáló holland olimpiai bajnok és a vízben tempózó gyerekek is. És már nem is lepődtek meg, amikor Ranomi és az edzők újabb diskurzusa után felcsendült a mondat: „Levegő nincsen, csak a feladat végén!”

Míg a fiatal úszókat figyelte a hollandok klasszisa, azt is megtudtuk tőle, hogy szerda délelőtt már edzett egyet a Duna Arénában, és ugyanígy lesz csütörtökön is – a BVSC uszodájába sem csak edzősködni érkezett, hiszen az „oktatás” után kicsit komolyabban is tesztelte a medencét.

Mielőtt azonban a saját felkészülésére figyelt volna, mutatott a fiataloknak jó néhány remek rajtot, gondosan elmagyarázva előtte, hogyan is kell tartani ilyenkor a karokat, hogyan kell „rágörbíteni” az elöl lévő láb nagylábujját a rajtkőre, hogyan kell megfeszíteni a lábakat, hová kell helyezni a súlypontot és hogyan kell elrugaszkodni. Abban nem vagyunk biztosak, hogy ilyen rövid idő alatt ez a tudás rögzült is a fiatalokban, azt viszont saját szemünkkel láttuk, hogy Kromowidjojo minden egyes rajtot tüzetesen végignézett, s mindenkit ellátott tanácsokkal.

Aztán meg persze autogramokkal.

Bár hozott magával előre aláírt kártyákat, a gyerekek természetesen ennél többet akartak, előbb csak a deszka került elő, no meg egy alkoholos filc, aztán viszont egyre-másra bukkantak ki a vállak és hátak a köntösök alól – néhány napig a BVSC uszodájában jó sokan „Ranomi” felirattal a lapockájukon és vállukon róják majd a hosszokat.

És persze az élménnyel, hogy egy világklasszistól tanulhattak egy órán keresztül.