A magyar címerhez méltó versenyzést ígér (Fotó: Derencsényi István)

– Ki értesítette a Nemzetközi Olimpiai Bizottság kedvező döntéséről?
– Az edzőm, Petrov Iván csütörtök hajnalban elküldte nekem Kulcsár Krisztiánnak, a Magyar Olimpiai Bizottság elnökének és Gyurta Dánielnek az üzeneteit, aztán észleltem, hogy a világhálón már szerda késő este fent volt a hír.

– Mi volt az első gondolata, amikor elolvasta edzője üzenetét?
– Eszembe jutott, hogy amikor Rákosfalvy Zoltánnal, a győri egyesület elnökségi tagjával és Petrov Ivánnal először beszéltünk az országváltásról, a magyar állampolgárság megszerzéséről, mindketten azt mondták, úgy számoljak, hogy jövőre indulhatok a budapesti Európa-bajnokságon, ám a tokiói olimpia kimarad a pályafutásomból.

VÁRATLANUL ÉRTE ŐKET
Az első pillanatban Petrov Iván edző sem értette, nem is igen fogta fel Kulcsár Krisztián MOB-elnök csütörtök hajnali üzenetét – aztán persze kapcsolt, és már örült, hiszen nehéz, ám szerencsére viszonylag rövid időszakot zárhatott így le ő is.
„Az első fázis az volt, amikor Szebasztián eldöntötte, hogy magyar színekben kíván versenyezni, hiszen innentől megkapott minden támogatást, Győr városától és az egyesülettől – mondta Petrov Iván. – A márciusi országos bajnokság után minden iratot benyújtottunk a nemzetközi szövetségnek, s bár Szebasztián megfelelt a feltételeknek, a FINA sem szokott ennyire hamar dönteni; Gyárfás Tamás, lassan örökös FINA-tag és Wladár Sándor, a MÚSZ elnöke rendkívül sokat segített. Innentől a Nemzetközi Olimpiai Bizottság következett. Még sohasem született ilyen gyors döntés országváltás kapcsán, nem is biztattak sokan – aztán Szijjártó Péter külügyminiszter úr színre lépése meggyorsította a folyamatot, de igen agilisan dolgozott az ügyünkért Gyurta Dániel és persze a Magyar Olimpiai Bizottság is Kulcsár Krisztiánnal az élen. Nem nagyon számoltunk Tokióval, eleve ötéves periódusban gondolkoztunk. És bár ez a döntés megszületésével sem változott, annak természetesen örülünk, hogy Szebasztián ott lehet a 2020-as olimpián.”

– Kit hívott fel először a jó hírrel?
– Természetesen a szüleimmel osztottam meg először a NOB döntését.

– Ritka, mi több, korábban még nem fordult elő, hogy a NOB ilyen hamar engedélyezze egy sportoló országváltását. Ön szerint kinek vagy éppen minek köszönhető, hogy az ön esetében minden ilyen gyorsan történt?
– Magam sem tudom, ez a világ legnagyobb csodája, ám az edzőm minden részletet ismer, ő talán választ tud adni erre a kérdésre.

– Hoz-e bármiféle változást az életé­ben ez a döntés?
– Érzelmileg leírhatatlan ez az egész… Nem is igen tudom szavakba önteni. És persze van a döntésnek egy racionális oldala is, hiszen a szezon ciklustábláját két változatban írta meg az edzőm: az elsőben a budapesti kontinensviadal szerepelt az év fő versenyeként, a másodikban a tokiói olimpia. Értelemszerűen innentől a második verziót kell előtérbe helyezni.

– Amikor eldőlt, hogy ott lehet a kvangdzsui világbajnokságon, azt mondta, ha kell, vár még egy olimpiai ciklust – a szívére hallgatva döntött, hogy magyar színekben kíván versenyezni, és ez a legfontosabb. Azért titokban reménykedett abban, hogy mégiscsak indulhat Tokióban?
– A győri egyesület vezetői végig hangsúlyozták, ne számoljak se a világbajnoksággal, se az olimpiával, csak arra koncentráljak, ami rajtam múlik, vagyis a napi feladatokra, az edzésekre, a felkészülésre. Így is tettem. Hogy reménykedtem-e mégis? Az ember azért vesz lottószelvényt, mert titokban bízik abban, hogy öttalálatosa lesz – körülbelül ennyire reméltem, hogy ott lehetek a tokiói játékokon.

– Két távon, száz gyorson és száz pillangón van már A-szintes ideje. Ezeken kell még javítania, hogy biztosan indulhasson az olimpián?
– Mindenképpen! Nagyon erős itthon a konkurencia, száz pillangón Milák Kristóf és Cseh László, száz gyorson Németh Nándor és Kozma Dominik a vetélytársam. Olyan erős a magyar úszósport, hogy senki sem mehet biztosra. Na jó, Hosszú Katinka és Milák Kristóf igen…

– Más érzésekkel ugrott csütörtök reggel medencébe?
– Nem.

– Azért péntektől vasárnapig talán mégiscsak más lesz minden. Szerencsés helyzetben van, hiszen egy ilyen fontos döntés után rögtön magyar közönség előtt versenyezhet a budapesti világkupa-viadalon. Kiváló időeredményeket nyilván nem ilyenkor szoktak úszni a versenyzők, és nem is ilyenkor kell, de mi lesz most a fókuszban? Mi lesz önnek fontos a Duna Arénában?
– Minden magyar úszó szerencsés e tekintetben, hiszen sok alkalmuk van megtapasztalni a hazai közönség szeretetét – nekem ez most adatik meg először. Abban biztos vagyok, hogy hatalmas élmény lesz. A felkészülési időszak kellős közepén vagyunk, ráadásul tavaly ilyenkor rövid pályán úsztunk, és az azért egy kicsit könnyebb… Leginkább azokra a taktikai elemekre szeretnék koncentrálni, amelyeket majd a tavasszal és a nyáron a versenyeken meg kell valósítanom. Egyet biztosan megígérhetek a hazai közönségnek: a magyar címerhez méltón fogok versenyezni.