Cseh László tudja, van még feladata, meg kell mutatnia, hogy 200 pillangón még helye van a válogatottban (Fotó: Szabó Miklós)

 

– Milyen évet zárt Cseh László?
– A nyári budapesti világbajnokság fantasztikus volt – csodálatos élmény. Az mindenért kárpótol – válaszolta a vizes vb-n 200 pillangón ezüstérmet szerző, 32 éves Cseh László. – Hogy a decemberi koppenhágai rövid pályás Európa-bajnokság nem úgy sikerült, ahogyan szerettem volna, nem szabad, hogy a kedvemet szegje és letörjön. Emberek vagyunk, előfordul az ilyen, nem sikerülhet minden. És a világ sem dőlt össze. Semmi gond nincs, januártól újra bele kell magunkat vetnünk a munkába, valamivel több motivációt ad, hogy ez az Eb élénkebben él bennem.

– Koppenhágában ötven méter pillangón országos csúcsot úszott, százon és kétszázon viszont a dinamikát hiányolta az úszásából – ezt elmagyarázná nekünk?
– Én sem értem teljesen… Az ötven pillangó után kezdtem azt gondolni, hogy minden rendben van, csak százon, amelyet először úsztam, valami nem jött össze. Aztán az Eb végén a kétszáz pillangó rávilágított, hogy ugyanúgy nem működik a dolog, mint százon… Ötven méterig jó volt a technikám, rendben volt a haladási sebességem is, ám utána elromlott a mozgásom.

– Szétesett?
– Igen. Úgy érzem, a testem nincs olyan állapotban, mint kellene. És nem a felkészültségre értem, inkább az évek és sok egyéb miatt nem sikerült százszázalékos állapotba hozni az Európa-bajnokságra. Az ötven pillangó még éppen olyan rövid, hogy ez ne jelentsen gondot.

Emlék 2017-ből

„Az a hangorkán, amely fogadott minket, az a sok ezer ember, aki nekünk drukkolt – már az felemelő és semmihez sem hasonlítható érzés volt, amikor kivonultunk a medencetérbe, a Duna Aréna közönsége elé a júliusi budapesti világbajnokságon. Fiatalabb koromban nem gondoltam volna, hogy ez megadatik nekem, ám ahogy egyre több nagyobb versenyt rendeztünk, ahogy jöttek sorban a hazai Európa-bajnokságok, már sejtetettem, hogy a pályafutásom során mégiscsak átélhetem azt, milyen is magyar közönség előtt versenyezni egy világbajnokságon. Fantasztikus, csodálatos, leírhatatlan!”

– Egy-egy versenyt rendszerint hosszabb-rövidebb pihenő követ. Ezek után mindig újra és újra össze kell rakni a mozgását?
– Nem teljesen, és ezúttal nem is ez volt a gond. Egész évben voltak problémáim, nem ment minden úgy, ahogyan kellett volna, örültem, hogy a budapesti világbajnokságra összeállt. Visszatekintve azt látom, hogy éppen azok a kritikus szakaszok nem sikerültek, amelyek a versenyeken sem mentek. Ez ideg-izom gondokra utal – ezzel lehet mit kezdeni, csak még nem értünk a gyógyulási folyamat végére.

– Szóba sem került a budapesti világbajnokság után, hogy hosszabban pihenjen, és mondjuk kihagyja a koppenhágai rövid pályás kontinensviadalt?
– Pihentem én, de mert tudtam, hogy az olimpia után többet hagytam ki, és onnan nehéz volt visszatérni, nem akartam ismét ugyanazt a hibát elkövetni. Ráadásul ismerem magam: ha nem készülök valamilyen versenyre, nem biztos, hogy képes vagyok ugyanolyan keményen edzeni. Persze utólag már könnyű azt mondani, lehet, hogy jobb lett volna, ha nem indulok Koppenhágában, ám az ötven pillangón elért magyar rekord jót tett nekem. A másik két szám pedig azért volt jó, mert újra gondolkodásra késztetett minket. Kicsit kezdem is érteni, hogy év közben miért nem ment úgy a versenyzés, ahogyan kellett volna…

– Beavat minket?
– Nem akarok belemenni a részletekbe, és azt sem szeretném, ha panaszkodásnak tűnne mindaz, amit mondok. Már tudom, már tudjuk, mi volt a baj, és tudjuk, mire kell odafigyelni, januártól ennek szellemében kezdjük el a munkát.

– Mi lesz jövőre? Miben és meddig gondolkozik?
– Egyelőre a nyári Európa-bajnokságra kezdjük el a felkészülést. Van feladatom, meg kell mutatnom, hogy kétszáz pillangón azért még helyem van a válogatottban!

– Nem lesz könnyű feladat. És nem a tudása miatt, sokkal inkább azért, mert az Európa-bajnokságra négy úszót nevezhet számonként egy-egy ország, ám az előfutamokból csak két versenyző juthat tovább – délelőtt ismét nagy harc vár a magyarokra, mint Koppenhágában is.
– Hihetetlenül erős lett itthon a férfi kétszáz pillangó mezőnye, de ezt a férfi négyszáz vegyesről is el lehet mondani, ott is elég nagy a tülekedés. Nem feltétlenül tartom szerencsésnek, hogy a délelőtti előfutamokban esik egymásnak a négy magyar, és amíg mások gyakorlatilag „befürdik" magukat a középdöntőbe, mi olyan időt úszunk, amellyel minden bizonnyal nyerni is lehet. Szerintem jobb lenne a két induló személyéről korábban dönteni – ezt annak ellenére mondom, hogy nem biztos, nekem kedvez, ha egy évben többször is jó formában kell lennem.