„Megutáltatták velem a hátúszást” – Darnyi Tamás már nem álmodik az uszodáról

– Szoktál-e még álmodni világbajnoki versenyekről?
– Határozottan tudom mondani, hogy nem – válaszolta Darnyi Tamás. – Nem is emlékszem, mikor álmodtam legutóbb uszodáról, úszóversenyről, szerintem hosszú évek óta nem.

– Ha sorra veszed a négy világbajnoki címedet, melyik volt az, amelyik a „legnyögvenyelősebb” volt?
– Vissza kell emlékeznem, 1986-ban Madridban a kétszáz vegyesen csak kevéssel nyertem, egy másodpercen belüli idő volt a különbség a második helyezetthez képest – már nem emlékszem, ki volt –, az nagyon szoros volt.

– Mintha az archívum szalagjai is tudták volna, sajnos ez a felvétel eltűnt…
– A többi vébécímemet viszonylag nagyobb előnnyel nyertem meg, igen, Madridban a kétszáz vegyes volt a szoros.

– Ha sorrendet kellene felállítani, akkor az olimpiai bajnoki címek, a világbajnoki címek vagy az Európa-bajnoki címek hozták a legnagyobb dicsőséget?
– Természetesen az olimpia, nem hiszem, hogy ezzel furcsát mondanék. De azt azért hozzá kell tenni, hogy amikor 1986-ban és 1991-ben nyertem, akkor négyévente volt világbajnokság. Akkor nagyobb volt a presztízse meg a szakmai értéke is, hiszen négyévente jött össze a világ úszósportja, a szakma legjobbjai. Akkor abban az évben az az egy világverseny volt, arra nagyon készült mindenki, és közelebb volt az olimpiához is. Most kétévente van világbajnokság, egyre több a világverseny.

– Hogyan lettél vegyes úszó? A 200 és 400 méteres vegyesúszó-számban pályafutásod során nem kaptál ki.
– Frappáns a válasz, annyira megutáltatták velem a hátúszást, hogy inkább elkezdtem olyan úszásnemeket választani, amelyekben kevesebbet kell egy edzésen ugyanabból az úszásnemből teljesítenem. Így lett a vegyes. Kiskoromban, tizenévesen hátúszó voltam, de mellette vegyesen is nyertem a bajnokságokat, és ahogy az Öreghez (Széchy Tamás – a szerk.) kerültem tizenkét évesen, illetve az Öreg edzőjéhez a Komjádiba, ott is a hátat nyomatták velem. Az ifjúsági Eb-n is a hátúszás volt még a fő számom tizenöt évesen. Ellenben a vegyest tízméteres előnnyel megnyertem, valahogy utána fordult meg a tendencia, annyira utáltam a hátúszást. Ezt látta rajtam az Öreg, és akkor engedte, hogy vegyes úszó legyek. Utána a hátat már hanyagoltuk is, nem is indultam ebben az úszásnemben versenyeken.

– Kikerülhetetlen személy az Öreg, Széchy Tamás. Láttam rólatok fényképeket, mosolyogva, teljes egyetértésben. A kép csal, vagy tényleg teljes volt az egyetértés?
– Mutasd meg azt a képet, én nem ilyenekre emlékszem. Teljes egyetértés? Mosolyogva? Ebből volt a legkevesebb, a mosolyból és az egyetértésből. Az Öreg kemény volt. Ezt mindenki elmondja, aki nála úszott. Azt kellett csinálni, amit ő mondott, más módszerei voltak, mint a mostani edzőknek. Ez valami verseny utáni pillanat lehetett. Bár a versenyek után is inkább rögtön a kritikát mondta, még akkor is, ha nyertem, hogy mi volt a rossz, mit kellett volna máshogy csinálni.

– Olvastam újságcikket, ami egy teljes napodat ölelte fel. A vége az volt, hogy napi hét, hét és fél órát edzettél, és már este kilenckor lefeküdtél…
– Ez nagyjából igaz. Reggel volt három óra úszás, délután kettő és fél, majd utána volt még egy másfél órás torna. Ez a tiszta edzésidő. Nyolc órát összességében az uszodában töltöttünk. Így este kilenc-fél tízkor aludtam.

– Melyik a kedvenc világbajnoki győzelmed? Lehet-e egyáltalán kedvenc?
– A kedvencem mindenképpen Perthben a négyszáz vegyes, mert akkor úsztam olyan időt, ami nagyjából még ma is megállja a helyét (4:12), pedig már huszonhat évvel ezelőtt volt. Meg akkor voltam a legjobb formában. A négyszázat szerettem, az volt a fő számom, az volt életem legjobb négyszáz vegyese egy világbajnokságon, az volt a csúcs.

– És az olimpiai versenyeket tekintve a négy olimpiai címed közül van-e kedvenced?
– Talán az első, azt mondanám, de különösebben nincs ilyen. Olimpián leginkább a győzelem vagy a helyezés számít. Volt, amikor nem is úsztam annyira jól. Például Barcelonában már nem úsztam meg a legjobb időmet, amikor nyertem, ott csak nyernem kellett. Szöulban még világcsúccsal tudtam győzni.

– Az úszás mélyen befolyásolja az életedet a mai napig, hiszen a magánéleted is gyakorlatilag az úszás, a gyermekek oktatása.
– Az úszástól nem szakadtam el, ahogy befejeztem az utolsó levezető versenyeket meg edzéseket, másnap már elkezdtem az úszóiskolát, amit azóta is csinálok. Vannak nagyon jó versenyzők a szakosztályban, az utánpótlás-korosztályban is, az ifi Eb-n is lesz kint versenyzőnk és az EYOF-on is. Egészen jó versenyzőink vannak. Megy az úszásoktatás, mindennap az uszodában vagyok, a Komjádiban vagy a Szigeten, amikor épp nyitva van, most még sajnos be vannak zárva. Ezt fogom folytatni a világbajnokság után is.

– Kérdezhetek a családról? Gyerekek, feleség?
– Van két lányom, a nyár végén lesznek tizenhárom és tizenöt évesek. Úszni nem úsznak, ha ez lenne a következő kérdés, de azért megtanultak. Nem szeretnek úszni, így versenyzők sem lettek, de mást csinálnak, balettoznak, zongoráznak.

– Visszatérve a világbajnokságra, a kétszáz és négyszáz vegyesre. Magyar esélyek?
– A lányoknál nem kérdés. A fiúknál Dávidnak drukkolok (Verrasztó Dávid – a szerk.), hogy még tovább, feljebb tudjon lépni. Amennyire követem a számot, a japánok nagyon jók és jó időket érnek el. Szóval Dávidnak drukkolok, figyelem a pályafutását, elvégre ő is a Komjádiban nőtt fel, és jóban is vagyunk. Mindenképpen érmet szeretne nyerni, és érmet is fog, az, hogy milyen színű lesz, jó kérdés.

– Ugyanolyan slank, szálkás vagy, mint versenyzőkorodban. Naponta sportolsz, mozogsz?
– Nem, előnyös ruhákat veszek fel, vagy a szemeddel van valami probléma – ez a két lehetőség van. Valamennyit sportolok, de ebben az évben kevesebb időm volt, az uszodaátépítések, -bezárások miatt kevesebbet tudtam mozogni. Azért szoktam „úszogatni”, a legkényelmesebben, gyorson ellapátolgatunk nagyobb tenyérlappal. Néhány volt úszóval, Deutsch Tamással, Szabó Joe-val két-három alkalommal szoktunk úszni, aztán futok, biciklizek.