Hosszú Katinka 200 vegyesen tartó veretlenségi szériája immár 61 hivatalos, a FINA vagy a LEN égisze alatt rendezett versenyt számlál (Fotó: Derencsényi István)

Hosszú Katinka lett az első női versenyző, aki ugyanazt a számot megnyerte négy egymást követő világbajnokságon (2013, 2015, 2017, 2019). Szintén ő az első nő, aki 10 éves különbséggel képes volt vb-aranyat szerezni – még emlékszünk, az elsőt 2009-ben hozta Rómából. (Csak jelezzük, hogy a férfiaknál is csupán egyvalaki volt erre képes, történetesen Cseh László, 2005–2015-ben.)

És emellett ott van egy őrült számsor, amely talán a leghűebben, egyszersmind a legdöbbenetesebben szemlélteti, milyen fantasztikus versenyző Katinka. Kétszáz vegyesen ugyanis 2012. december 15-én veszített utoljára. Történetesen Je Si-ven ellen, aki anno nagy mumusnak számított – a londoni olimpián duplázott, télen pedig az isztambuli rövid pályás vb-n előzte meg Hosszút. A kínai egy ideje újra feltűnt a színen, ám eddig nem zavart sok vizet, most azonban némi meglepetésre ezüstérmes lett – na, nem mintha esélye lett volna arra, hogy hat és fél év után esetleg újra elkapja magyar riválisát.

Úgyhogy Katinka megint győzött, és ezzel a 200 vegyesen tartó veretlenségi szériája immár 61 hivatalos, a FINA vagy a LEN égisze alatt rendezett versenyt számlál. Nyert 14 nagy viadalon (1 olimpia, 4 vb, 3 Eb, 3-3 rövid pályás vb és Eb), 44 világkupafutamon és 3 úszó Bajnokok sorozata viadalon.
Ízlelgessük: 61/61.

Hatvanegy verseny, hatvanegy bemelegítés, hatvanegy rajt, 61x200 méter (12 200), 61 célba érkezés – mindig elsőként. (És ebben nincsenek benne magyar bajnokságok és más felkészülési versenyek.)

Éppen ez teszi olyan magától értetődővé az egészet: ha kétszáz vegyes, akkor az pipa.

Legfeljebb a világcsúcs a kérdés. Ja és hogy hát ötvennél még csak negyediknek fordult, fél távnál meg másodiknak. Mintha ez bármit is számítana, amikor a második százon úgy ment el a többiektől, mintha ott sem lettek volna.

„Megszorongattak... Ez volt a kérdés, érti? Hogy engem megszorongattak ezen a versenyen! Hirtelen nem is tudtam, mit válaszoljak, aztán csak visszakérdeztem: miért, megszorongattak?”

Katinka kissé dohog, miután felelt az összes normális és kevésbé normális kérdésre. (Sertepertélő kínai újságírók: „Mit üzenne Je Si-vennek?” „Gratulálok.” „Hogy tudná Je Si-ven vagy más ázsiai önt utolérni?” „Csak nem gondolja, hogy tippeket adok?”)

Ilyen nyerési széria mellett persze nehéz valami egyedi aspektust találni egy újabb győzelem bemutatására. Hiszen csupán az történt, ami hat és fél éve mindig. Holott akár az embert is fel lehetne fedezni ezen sikertörténet központjában. Nem véletlenül mondta már vasárnap este, hogy innen üzeni: azért ne gondolja senki egy könnyed futamnak ezt az egészet – egy nap kétszer 2:07-re leúszni a kétszáz vegyest az igenis fáj, mégpedig nagyon. (Hétfőn leúszta harmadszor is.)

„Én tudom, hogy az első napi úszások után most mindenki a világcsúcsot várta, de egy világbajnoki döntőben mégiscsak az arany a fontos. Itt a verseny a lényeg, hogy azt nyerd meg. Igen, kicsit lassabb volt az eleje, mert mindenki óvatos, hogy ne kezdje nagyon el, nehogy elfogyjon a végére. Jöttek azzal, hogy ez volt a leglassabb a három közül. És? Látott már valaki úszót, aki három 2:07-es idővel hozta a kétszáz vegyest? A 2:07 bármi, csak nem lassú. Semmilyen formában nem az” – folytatja.

Nem mondja ki, de kicsit azt érezni rajta: vágyna rá, hogy ne csupán valamiféle nyerő automatának tekintsék.

Volt abban része más kiadásban éveken át – most egy picit az ember, a versenyző nő szeretne előtérbe kerülni. Ha már az egészet egy nagyságrendekkel harmonikusabb miliőben csinálhatja.

„Tudja, mi a legjobb az egészben? Hogy sokkal könnyebben megy. Sokkal. Nem tudom elmondani, miért, de egyértelműen így érzem.”

Persze, tudja ő, miért is van ez, a kérdésünkre: „Nem lehet, hogy ez attól van, hogy kiszabadult a nyomás alól? Abból, hogy minden lépését felügyeljék?”, őszintén felel is:

„Lehet ebben valami. Mert az egyértelmű, hogy most végre élvezhetem az úszást. Hogy most az jelenti a legnagyobb örömöt, amikor sikerül jó ritmusban, könnyedén megcsinálni egy számot. Korábban ez nagyon nem volt így.”

Azt hiszem, tudjuk, mire, kire vonatkozik ez, miközben lassan bandukolunk a melegítőmedence felé, mint Róma óta oly sokszor a tíz év alatt. A Dave Salo által összerakott húszéves lányból egy mérhetetlenül rutinos, tökéletes fizikumú versenyzőnő lett Katinka. Ugyanakkor a szervezet mégiscsak kőkemény terhelés alatt van. Az életkor relatív, de a biológiai óra csak ketyeg. És persze azért hét éve nyomja keményen, az „elhasználódás” jelei akár mutatkozhatnának is.

„Nincs ilyen jel – jelenti ki. – Ez azért szerintem leginkább annak köszönhető, hogy az a hét év inkább hat plusz egy. Hogy a tavalyi év a terhelés szempontjából olyan volt, amilyen, igazából annak köszönhetem, hogy most így vagyok itt. Ha az elmúlt év első fele nem marad ki, akkor én mostanra megszűntem volna létezni. A megelőző idények őrületesen kemények voltak, bár mind közül a 2017-es volt kiemelten durva.”

Gondolná az ember, hogy az olimpiai álmok beteljesülése után nem marad más, csak a szárnyalás.

„Ugyan már – dörren. – Nem tudja elképzelni, milyen iszonyú volt. Kétezertizenhat végén volt a windsori rövid pályás világbajnokság hét aranya, ma már nem is tudnám megmondani, miért csináltam azt. Hogy ilyen mértékben halmoztam a számokat. Most úgy vagyok vele, hogy jobban beosztom az erőmet. Nem azért, mintha félteném magam, sőt. Azért csinálom teljes erőbedobással, mert a testemnek szüksége van erre a jóleső fájdalomra. Az a tökéletes visszajelzés. Mégis, kétezertizenhét túlment minden határon, amit akkor kellett elviselnem, többek között a vébéőrület miatt, az rettenetes volt. Ezért jött végül jókor a következő fél év kvázi pihenése.”

Más kérdés, hogy a kihagyás után azért akadt kérdőjel bőven: képes lesz-e újra felérni a csúcsra, és így tovább.

„Tavaly nem gondoltam volna, hogy ezen a nyáron itt fogok tartani. Hogy 2:07-eket úszom simán, háromszor egymás után. Ez egy állomás Tokió felé, de nagyon jó a visszaigazolás eddig” – kérdőjel is egyre kevesebb van.

Itt tartunk, amikor kézbe kerül a telefon. Katinka beletemetkezik, először üzeneteket gyárt.

„Beraktam az érmedet a táskádba” – mondja Bihari Zoli, a gyúró, miközben a bajnok rendületlenül küldözgeti az sms-eket és whatsappüzeneteket. Aztán egyszer csak elkezd kutatni a gyúrópadon a cuccok között.

„Hol az érmem?” – néz rá a masszőrre.

Zoli mosolyog: „Mondtam, hogy a táskádba raktam.”

„Tudod, hogyha a telefon a kezemben van, teljesen megsüketülök.”

Érem elő, selfie, küldés. Majd átöltözés, irány a jégkád. Időközben előkerül az edző, Petrov Árpád is.

„Akkor beszéljük meg a kétszáz gyorsot” – és elvonulnak a jeges vízhez. Katinka beleül, újból a telefoné a főszerep. Öt perc után kikászálódik: „Három-négy-öt éve sokkal nagyobb kínnak tekintettem ezt. Most meg simán elrepült a jégben töltött idő. És ez nem csak a telefon miatt van, higgye el. Hanem az, hogy valóban mindent sokkal könnyedébben tudok csinálni.”

Miután Katkát kijelölték doppingvizsgálatra, egy dél-koreai kísérő folyamatosan a horizonton tanyázik.

Elmúlt fél tizenegy, amikor az ifjú hölgy nem kis megkönnyebbülésére Hosszú elindul a mintavételi helyiség felé. Ahogy ballagunk arrafelé, belebotlunk a japán Tv Aszahi-stábjába. Épp a szokásos őrületüket rögzítik, a korábbi híres profi teniszező, Suzo Macuoka egy életnagyságú, papírból készített Adam Peaty és Hosszú Katinka alak között áll, s próbálja mondani a felkonfot (Macuoka teljes transzban képes átélni az úszóviadalokat, Hadzsino Koszuke 400 vegyese alatt gyakorlatilag élő egyenesben, a szárazföldön végigúszta a távot, mind a négy úszásnemet vad kapálózásokkal imitálva). Katinka eleinte csak le akarná fotózni magát, ám aztán meggyőzzük edzőjével, trollkodja csak szét az épp készülő felvételt. Úgyhogy Katinka hátulról odalopózik, aztán egyszer csak megjelenik a saját papírmása mellett. „Hossú, Hossú” sikítják a stábtagok, „Hossú, Hossú!” vált át a szövegéből ordibálva Macuoka, hogy aztán hatalmas nevetés törjön ki a japcsikon, bár érződik, még emésztgetik, hogy valami műsoron kívüli történt a forgatásuk közepén.

Korábban garantáltan elsétált volna mellettük. Mert el kellett volna sétálnia, mese nem volt.

Ehelyett kacagás van, felszabadult, szívből jövő.

Így, és csak így tudott hétfő este Katinka történelmet írni.

A Nemzeti Sportot az eseményről tudósítja: Roska Emese Boglárka (Kvangdzsu), Csurka Gergely (Kvangdzsu), Derencsényi István (Kvangdzsu, fotó), Kovács Erika (Budapest)