Íme, Shane Tusup köszönőbeszéde változtatás nélkül:

„Bocsánat!

Nem erre számítottak, igaz?

Sokan nehezen mondjuk ki ezt a szót. Nekem a legnehezebb. Főleg magyarul.

De most bocsánatot kérek azoktól, akik kiálltak mellettem, amikor egy vasárnapi ebéden arról vitatkozott a család, hogy Shane egy amerikai bunkó vagy sem.

Akik hittek bennem, de csalódniuk kellett.

Hibáztam.

Sokakat megbántottam viselkedésemmel, tőlük is elnézést kérek.

Azt hittem, Rio után a múlt év könnyebb lesz, de sokkal nehezebb lett. Dolgoztunk tovább, mert abban vagyunk a legjobbak – mert abban a LEGJOBBAK vagyunk.

Elfáradtam. Kimerültem. Sokat hibáztam.

A világbajnokság nagyobb csoda volt, mint az olimpia, de eljutni is nehezebb volt addig.

Nem tudom még, mi jut majd eszembe, ha 20 év múlva ránézek erre a díjra. Az biztosan, hogy Katka milyen fantasztikusan úszott Budapesten, hogy ezek életünk legjobb hetei voltak.

Köszönöm Neked, hogy akkor is bíztál bennem, amikor még senki más. Mindig azért dolgoztam, hogy rászolgáljak a bizalmadra.

Köszönöm édesanyámnak, Cherylnek, hogy mindig mellettem van, és büszke vagyok rá, hogy ott van velem.

Köszönöm, Apa, hogy mindig emlékeztetsz, mi a fontos az életben és mi nem.

Végül köszönöm azoknak, akik szerint negyedszer is megérdemlem ezt a díjat. Gondolom, inkább szakmai érvek szóltak mellettem, mint szimpátia.

De idén azon fogok dolgozni, hogy ez megváltozzon.

Köszönöm, Magyarország!”