Az évente 30 hetet utazó Sávolt Attila munkája sok áldozattal és lemondással jár – enélkül viszont nincs siker (Fotók: Tumbász Hédi)

 

 
Halálzónában – Klein Ron jegyzete

Fucsovics Márton egy évvel ezelőtt azt mondta, ön gyakorlatilag hónapról hónapra megjósolta, mikor hol tart a világranglistán. Az idei szezon elején hitte volna, hogy tanítványa november közepén a 37. helyen állhat?
– Célunk a top százban maradás volt, a vágyunk pedig a legjobb ötven. De az, hogy két hét múlva a 36. helyen jegyzik a világranglistán, és így kezdi a 2019-es idényt, minden várakozásunkat felülmúlta, az enyémet is – felelte a Nemzeti Sportnak Sávolt Attila, a jelenlegi legjobb magyar teniszező, Fucsovics Márton edzője.

MUNKAKEZDÉSKOR CSAK FOGTA A FEJÉT

Kijelenthető, hogy Fucsovics már nemcsak a tehetségét, hanem a tudását tekintve is top negyvenes teniszező?
– A tehetség szóval én mindig szeretek óvatosan bánni, sokféleképpen lehet valaki tehetséges. Marcinak rengeteget kellett változnia, tanulnia, fejlődnie az elmúlt években, olyan dolgokban is, amelyekben mondjuk tehetségét, adottságait nézve sokan úgy vélekedtek, hogy már előrébb kellett volna tartania huszonnégy évesen. Amikor elkezdtük a közös munkát, és azt hallottam, hogy Marcinak már rég a top százban vagy ötvenben lenne a helye, csak fogtam a fejem – kétszázharmincadik volt a világranglistán, és azt mondtam, úgy is játszik, mint egy kétszázharmincadik játékos. Mindig reálisan kell nézni a helyzetet, de most valóban kijelenthetjük, hogy Marci – tudását tekintve – megérdemelten top negyvenes játékos, itt a helye.

– Miben fejlődött a legtöbbet az idén?
– Kiegyensúlyozottságban mindenképpen. Persze becsúsznak rosszabb meccsek, gyengébb hetek, de az sokat mutat, hogy gyakorlatilag az év minden szakaszában ért el számottevő eredményt, így a ranglistapontjai is egészségesen oszlanak el. A legtöbbet egyértelműen gondolkodásban fejlődött: a nyugalom, a higgadtság, a tudatosság, amit a pályán sugároz magából, rengeteget elárul.

Mi volt az év csúcspontja?
– Ez számomra nem kérdés, a genfi tornagyőzelem. Dédelgetett vágyunk volt, de nem gondoltam volna, hogy már az idén sikerülhet. Az első tornagyőzelem minden játékos életében meghatározó, kevesen büszkélkedhetnek ezzel.

Melyik volt a legfájóbb meccs?
– Voltak fájó vereségek is, de mivel a bécsi tornán a kazah Mihail Kukuskin elleni kudarc van időben a legközelebb, ennek a rossz emléke él még bennem a legerősebben. Főleg úgy, hogy néhány héttel korábban egy hasonlóan kiélezett mérkőzést veszített el Marci Sanghajban.

CSÚNYA ÉS PISZKOS JÁTSZMA

Interjúnk fő témája nem a US Open óta tartó botrány volt, ám természetesen megkérdeztük Sávolt Attilát a Magyar Teniszszövetséggel kapcsolatos vitás ügyekről is.

„A szövetségi helyzet már rég nem Fucsovics Marci, Babos Timi vagy azon néhány ember ügye, akik elmondták a véleményüket. Mi minden tőlünk telhetőt megtettünk, de olyan dolgok kerülnek napvilágra, amelyek már meghaladják a mi kompetenciánkat” – felelte a 42 éves edző. Szerinte az lett volna a helyes lépés, amikor Fucsovics először írt csalódott közleményt a Facebook-oldalán a problémamegoldás és a párbeszéd teljes hiánya miatt, hogy a szövetség vezetősége azt mondja: sajnálja az ügyet, az éljátékosok véleménye kiemelten fontos neki, és addig nem áll fel az asztal mellől, amíg nem rendezi a konfliktust.

„Amikor a szakmai, működési és gazdasági problémák is előkerültek, úgy kellett volna reagálniuk, hogy azonnal alávetik magukat egy független, teljes átvilágításnak, bizonyítva, hogy minden tisztességesen működik a szövetségben. Innentől kezdve minden más mellébeszélés, csúnya játszma, amelyben senkire és semmire nincsenek tekintettel, még a magyar tenisz legnagyobb alakjaira sem – folytatta Sávolt, aki úgy véli, Szűcs Lajos elnöknek lett volna lehetősége a helyzet rendezésére, de nem mutatott kompromisszumkészséget az államtitkársági találkozó alkalmával sem. – Sajnos még a múlt héten is azt hallottuk, hogy az elnök úr arról beszél, nincs botrány a teniszben, minden a legnagyobb rendben van.”

Sávolt biztos benne, hogy ha Fucsovics és Babos kijelentette, hogy ezzel a szövetségi vezetőséggel semmilyen szinten nem működik együtt a jövőben, akkor ezt komolyan is gondolja.

„Ez nem pénzkérdés – jelentette ki. – A mi prioritásunk a teniszpálya. A sport olyan terület, amelyen a teljesítmény számít, ha pedig valaki piszkos játszmát próbált űzni, annak voltak következményei. Szeretném hinni, hogy ezek az íratlan szabályok a sportpályán kívülre is érvényesek, és hogy akik felelősek a kialakult helyzetért, hamarosan számonkérik rajtuk.”

HÉT-NYOLC ÉV A LEGJOBB 50-BEN

Játékosának volt gondja a combjával és a vállával is. Ez a túlzott terhelés következménye, mert korábban sohasem szerepelt ennyi nagy versenyen, vagy csak szerencsétlenül alakult az éve ebből a szempontból?
– Lekopogom, de ezek azért szerencsére semmiképpen sem tekinthetőek súlyos sérülésnek, az év vége felé a fáradtság és a hosszú, kemény szezon következményeként jelentkeztek. Remélem, Marcit a jövőben is elkerülik az ennél nagyobb sérülések, ennyi viszont ennek a terhelésnek szinte természetes velejárója.

Mennyire kell tartani a jövő évtől? Rengeteg megvédendő pontja van Fucsovicsnak, talán kevésbé tud teher nélkül pályára lépni.
– Miért kellene félnie bármitől? Az idén is sok megvédendő pontja volt, hiszen tavaly ugyancsak élete legjobb ranglistahelyezésével zárta az idényt, mégis szinte megduplázta a pontjai számát ebben az évben. Dolgozni kell ugyanilyen, sőt, még keményebb és elszántabb elhatározással, nem kiesni ebből az edzés- és versenyritmusból, s akkor Marcinak minden további nélkül lehet még hét-nyolc éve a top százban, ötvenben. Lesznek jobb és rosszabb évek, egyik szezonban lehet akár a top húszban is, máskor meg mondjuk hetvenedik, de a feladat mindig ugyanaz marad.

A top negyven mekkora sikerélmény Sávolt Attila karrierjében? Nyilván ebben a bravúrban megkérdőjelezhetetlen az ön szerepe.
– Természetesen az edzői pályafutásom eddigi legnagyobb sikere, hogy valakit a kétszázötvenedik helyről a top negyvenbe vittem, pláne úgy, hogy nem fiatal játékosról beszélünk. Ez kevés edzőnek sikerül.

Tanítványa eredményeit látva nem keresték meg más játékosok? Elgondolkozott azon, hogy valamelyik külföldi élteniszező mellett folytassa?
– Már Marci előtt is voltak külföldi ajánlataim. Ez azért viszonylag zárt kör, az edzők sokszor az egyik játékostól vándorolnak a másikhoz, aki a körben benne volt akár játékosként, akár edzőként, ott mindenki ismer mindenkit. Marci fejlődése az edzői munkámnak köszönhetően az én ázsiómat is felvitte ebben a körben. Folyamatosan érdeklődnek, viszont azt gondolom, különleges, hogy egy magyar játékos úgy ért oda a top ötvenbe, hogy egy szintén magyar, volt éljátékos segítette ebben edzőként. Ritka, hogy ugyanabból az országból legyen a játékos és az edző is – ez mindenképpen pozitív üzenete a közös munkánknak, érdemes megbecsülnünk.

NÉGY KLASSZIS A KALAPBAN

Legutóbb szóba került egy új stábtag szerződtetése. Történt fejlemény az ügyben, beszélhetünk konkrét nevekről?
– Négy edző nevét dobtam be a kalapba, akikről azt gondolom, jók lehetnek Marci játékának fejlesztéséhez. Elkezdtem velük a tárgyalásokat, de ezek még nagyon kezdeti stádiumban tartanak, emiatt neveket nem említenék. Annyit elárulhatok, hogy mind a négy szakember top tízes játékos volt. Mivel a top húszat jelöltük meg hosszú távú célként, Marcinak érdemes tennie egy ilyen irányú lépést, mert az én filozófiám mindig is az volt, hogy keresni kell az állandó fejlődés lehetőségét. Természetesen nincs garancia rá, hogy egy ilyen kaliberű edző feltétlenül olyasmit tud hozzátenni a munkánkhoz, ami eredményekben is megmutatkozna, de van rá esély, ezért megéri megpróbálni.

Hogyan alakul a téli felkészülésük?
– November tizennyolcadikán elkezdtük a felkészülést. Öt hét áll rendelkezésünkre az alapozó edzéseken, amelyeket a Budai Tenisz Centrumban dolgozunk végig, de közben Marci csapatbajnokságot is játszik Franciaországban. December harmincegyedikén kezdődik a szezon, ám a jövő évi programról és tervekről december elején beszélünk a nyilvánosság előtt.

Ön is rengeteget volt 2018-ban úton, pályán, lelátón. Elfáradt?
– El. Fizikailag és szellemileg is megterhelő ez a hivatás. Az elmúlt három szezonban átlagosan harminc hetet utaztam Marcival évente, ez sok áldozattal és lemondással jár az én részemről is. De szerintem az nem profi edző, aki ezt nem vállalja. Enélkül nem megy.