Knoch Viktor és a csapat hegyek és völgyek után Pjongcsangban a csúcs közelébe került (Fotó: AFP)

 

– Egy negyedik olimpiáján induló, tapasztalt versenyző is izgul egy váltóelődöntő előtt?
– Azt nem mondom, hogy izgultam, inkább csak egy egészséges versenydrukk volt bennem, pláne, hogy ez egy olimpia, azt meg elég ritkán rendezik... – mondta Knoch Viktor a Nemzeti Sportnak Pjongcsangban. – A hetedik sorozatnál viszont azt éreztem, biztonságban vagyunk. Képes lettem volna továbbra is ugyanúgy menni, mint addig, ha nagyon muszáj lett volna, de nem volt rá szükség, így már csak arra kellett figyelnünk, hogy stabilan, biztonságban célba érjünk.

– Most kezdődik el valójában ez az olimpia?
– Igen. Eddig mindenkiben ott volt a szorongás, mindannyian tudtuk, hogy jön a váltó, oda kell figyelni, de nem szabad stresszelni. Ki sem mertünk menni a városba: szoba, edzés és néha masszás, mindössze ez volt a mozgásterünk, mostantól viszont talán kicsit az olimpia légkörébe is beleszagolhatunk. Van időnk, a következő versenynapon, szombaton közülünk csak Sanyi (Liu Shaolin Sándor) versenyez majd. Amiért jöttünk, azt elértük, már nem tudunk rossz szájízzel, elégedetlenül hazamenni.

– Pedig milyen mélyről kapaszkodtak fel...!
– Négy év kemény munkája van benne ebben az eredményben, gyakorlatilag ugyanolyan felállásban brusztoltuk végig az elmúlt időszakot: jártunk hegyeken és völgyekben egyaránt, voltak csúnya mélypontjaink, ráadásul éppen ebben a szezonban, de összeszedtük magunkat, és úgy álltunk oda a rajtvonalra, mintha nem lett volna mögöttünk a balszerencsés kvalifikációs világkupa-sorozat. Szépen megoldottuk a feladatot, megérdemeltük a döntőbe jutást. Amikor én felnőttem, és figyeltem a versenyeket, Kanada, Dél-Korea és Kína szinte mindig döntőt futott, a negyedik rendszerint az Egyesült Államok volt – ezúttal mi leszünk azok. Hihetetlen... Előre nyilván nem írjuk alá a negyedik helyet, de nekünk már nincs veszítenivalónk.