„Röviden azt kell mondanunk: csaltak” – magyarok a téli olimpián

Ha annak idején Árpád vezér egy kicsivel nyugatabbra telepszik le az ősmagyarokkal, a modern kori téli sportokban most talán nem az osztrákok, hanem hazánk lenne az egyik nagyhatalom.

Persze nem lehet mindent a körülményekre fogni, de kétségtelen, a földrajzi adottságok alapvetően meghatározták a magyarok helyét a téli sportokban.

AZ ELSŐ ÉREM – NEM SEMMI, AHOGY MEGSZEREZTÉK!

Nem kellett sokat várni az első magyar éremre. Az amerikai Lake Placidben 1932-ben megrendezett játékokon Rotter Emília és Szollás László a harmadik helyen végzett a műkorcsolyázó párosok versenyében. Tulajdonképpen nem az érem, hanem megszerzésének módja az igazán elismerésre méltó. A játékok esztendejében még javában tartott a gazdasági világválság, gyakorlatilag semmire sem volt pénz. Főleg tengerentúli utakra nem. Így aztán Rotterék hiába szereztek egy évvel korábban világbajnoki címet, a kiutazás költségeit nekik kellett előteremteniük. Az adományokból és bemutatókból nagy nehezen összeszedett pénzzel elindulhattak, és szorgalmuknak köszönhetően bronzérmet vehettek át a verseny végén.

A költségek később is sok fejfájást okoztak, ennek ellenére az 1936-os olimpián Garmisch-Partenkirchenben immár négyszeres világbajnokként ismételték meg korábbi produkciójukat, újra harmadikként végeztek.

A FELHÁBORÍTÓ EZÜST – „RÖVIDEN AZT KELL MONDANUNK, CSALTAK”

A helyszín St. Moritz, 1948 februárja. Mindössze három évvel vagyunk a második világháború után. Magyarországon a politikai helyzet igen feszült, az emberek éhesek a sikerre. Ezt mindenképpen fontos tudni a következő történet megértéséhez.

A Kékessy Andrea, Király Ede műkorcsolyázó páros abszolút aranyesélyesként érkezett a svájci városba – legalábbis az akkori magyar újságok szerint. Igaz, külföldön is elismerően szóltak a magyarokról. Még Karl Schäfer, az osztrákok kétszeres olimpiai bajnok műkorcsolyázója is. „Én láttam az idén a belga és az amerikai párt is, merem állítani, hogy Kékessyéknek kell megnyerniük a bajnokságot.”

Azonban baj történt.

A magyar páros a második helyre szorult a belga Micheline Lannoy, Pierre Baugniet duó mögé. A különbség nem volt nagy, alig több mint egy tízed, de az akkori Népsport szokatlanul élesen reagált.

,A magyar Kékessy, Király páros élete legjobb szabadkorcsolyázását futotta, a szakértők szerint is sokkal jobbak voltak a mezőny valamennyi párjánál. Mégis, a jól működő műbíráló blokk csak a második helyre értékelte őket. Így is nagy siker a magyar pár helyezése. Ha a nyugati blokk nem alkalmazta volna a Marshall-tervet a műkorcsolyára is, kitűnő párosunk olimpiai bajnokságot nyert volna. Ha finomkodás nélkül, magyarán akarjuk kifejezni a pontozók ténykedését, röviden azt kell mondanunk: csaltak.”

A díjkiosztón figyelmetlenségből a bronzot kaptuk meg az eredetileg harmadik kanadaiak meg az ezüstöt. Sűrű bocsánatkérések közepette orvosolták a hibát, viszont a Nemzetközi Olimpiai Bizottság svéd elnöke, Sigfried Edström elfelejtett kezet fogni a mieinkkel. Utólag – ismét elnézést
kérve – ezt is pótolta.

Az ötvenes években a Nagy Marianna, Nagy László testvérpár időszaka következett. Oslóban (1952) és Cortina d’Ampezzóban (1956) is bronzot szereztek a már hagyománnyá váló páros műkorcsolyázásban.

AZ ELVETT ARANY – MINDENKIT FELHÁBORÍTOTT, DE REGŐCZYÉK SIKERKÉNT ÉLTÉK MEG

Ezután nagyobb szünet következett, egészen 1980-ig. A Regőczy Krisztina, Sallay András jégtánc kettős már négy évvel korábban elért ötödik helyével is jelezte, nagy dobásra készül.

Lake Placidbe éremesélyesként érkeztek, ám végül a szovjetek, Natalja Linyicsuk és Gennagyij Karponoszov kapták az aranyat. Az itthoni közvélemény a szovjet pontozóbíró elfogultságáról beszélt, ám a mieink nem voltak elkeseredve.

„Nem gondoltam volna, hogy ilyen kis különbséggel végzünk a második helyen – nyilatkozta akkor a Népsportnak Sallay András. – Egyáltalán nem vagyunk elkeseredve, csodálatos dolog, hogy az olimpiai dobogón állhattunk.”

A kilenc bíró 5:4 arányban hozta ki nyertesnek a szovjeteket. Pontszámban ez 0.96-os, vagyis nagyon kicsi különbséget jelentett Akkoriban a pontozóbírók szentek és sérthetetlenek voltak, így az újságokban hiába jelentek meg sportszerű nyilatkozatok, legbelül mindenki tudta, hogy
az ítészek túlságosan is részrehajlóak voltak. Mindenesetre jelzésértékű, hogy az olimpiai jégtáncverseny döntnökét a játékok után örökre eltiltották a bíráskodástól.

Sallay András és Regőczy Krisztina az olimpián

Az azóta eltelt időszakban már nem születtek ilyen szintű magyar sikerek, még „bosszantóak” sem. A 2006-os torinói téli olimpián a gyorskorcsolyázók közül Huszár Erika a szenzációs negyedik helyet szerezte meg, Knoch Viktor ötödik lett. És mennyire furcsa! Négy évvel ezelőtt is még csak álmodtunk az újabb dobogóról, ám azóta nagyot változott a közvélemény. Elsősorban a Liu testvérek megjelenésével mostanra gyakorlatilag elvárás lett az érem Pjongcsangban. Ugye, vége a böjtnek?