TOP 10: CROSBY LEGSZEBB GÓLJAI A TSN.CA SZERINT
 

Kis túlzással az egész ország egyetlen ügyben vitatkozik Kanadában: a csapatfőnök Steven Yzerman vezetésével összeválogatott kereten. Hol vannak a veteránok? Miért nincs ott Mike Green, a Washington ponterős védője? És az NHL-pontlistán hatodik center, Brad Richards? Ki áll majd a kapuban a három, a mostani idényben helyenként hullámzó teljesítményt nyújtó szuperkapus, Martin Brodeur, Roberto Luongo és Marc-Andre Fleury közül? Kérdés kérdés hátán, miközben az elvárások egyértelműek a válogatottal szemben.

A legjobban egy kanadai újságcikk kapta el a közhangulatot. „Ezek a mi fiaink, ez a mi sportágunk. És most az NHL-ben megszokott, kisebb pályán játszanak, nem úgy, mint Torinóban. Úgyhogy a ki nem mondott közmegegyezés az: ez lesz életük hokitornája, itt, a saját hazájukban. Ha jót akarnak maguknak, meg is nyerik."

Hát ez vár a kanadai válogatottra, amelynek talán legfontosabb játékosa, de mindenképp legnagyobb egyénisége egy még mindig csak 22 esztendős kölyök – Sidney Crosby.

Aki szűk öt év alatt szinte egymaga feltámasztott egy csapatot, néhányadmagával feltámasztotta az egész NHL-t, és most társaival a nemzeti együttest is el kell vezetnie a csúcsra.

Sidney Crosbyt az Úristen küldte Pittsburghbe és az NHL-be.

Az ezredforduló után a tengerentúli jégkorongliga nézettsége mélypontra jutott, a csapatok háromnegyede masszívan veszteséges volt, a csarnokok kongtak az ürességtől. A liga a visszavonult majd visszatérő legenda, Mario Lemieux sérülései után valódi, az átlagamerikai számára is eladható szupersztár nélkül maradt, a „legjegesebb" sportág bajnokságát pedig a napfényes Florida egyik csapata, a Tampa Bay Lightning nyerte meg. A 2004–2005-ös szezon bérvita miatt elmaradt, de olyan veszettül nem is hiányzott senkinek.

De egyre többet beszéltek egy mosolygós tinédzserről, aki Quebec tartomány juniorligájában, a Rimouski Océanic csapatában úgy játszik, ahogyan előtte utoljára Mario Lemieux és Wayne Gretzky. De ekkor még leginkább arról volt nevezetes, hogy egy reptéri csomagszállító ellopta a mezét a 2005-ös junior-vb után, meg hogy egy évvel korábban, a junior vb-n 16 esztendősen ő lett minden idők legfiatalabb kanadai gólszerzője. De amikor – még mindig csak 17 évesen, juniorként – sokmillió dolláros reklámszerződést írt alá a Reebok sportszergyártóval, arra már mindenki felkapta a fejét.

Aztán eljött a 2005-ös játékosbörze, amelyen elsőként választotta ki a Pittsburgh Penguins, ő pedig fél kézzel feltámasztotta a haldokló franchise-t. (Már az is a gondviselés csodája, hogy Crosby játékjoga a tisztességes jégcsarnok, nézők és eredmények nélkül tengődő, a megszűnés szélére sodródott Penguins ölébe hullott: az elmaradt szezon után ugyanis nem a szokásoknak megfelelően az előző évad eredményei alapján rendezték a draftot, hiszen ilyenek nem voltak. Ehelyett sorsoltak – a szerencse pedig a Pittsburghnek kedvezett.)

Bár az első évben a csapat még nem ért el semmit, Crosby (aki a csapattulajdonos, Mario Lemieux házának egyik üres szobájába költözött be, hogy mégse lakjon egyedül) gyűjtögette az újoncrekordokat, játéka visszacsábította a nézőket, és az addig messze elkerült Penguins is célpontja lett a szabadon igazolható játékosoknak Szergej Goncsartól Zigmund Palffyig. Sikerült megállapodni egy új csarnok építéséről, azaz a csapat Pittsburghben maradhatott, és miután egy év késéssel a másik csodagyerek, az orosz Jevgenyij Malkin is befutott, a Pens elindult a csúcs felé. Előbb a playoffba jutott be, majd a nagydöntőbe, a 2008–2009-es kiírásban pedig el is hódította a Stanley-kupát – Crosby 21 évesen, minden idők legfiatalabb csapatkapitányaként lett nagybajnok, úgy, hogy közben még egy ilyenkor szokásos, tisztességes playoff-szakállat sem bírt növeszteni. Mivel 1987. augusztus 7-én született, 87-es a mezszáma, és ha már így alakult, 2007-ben évi 8.7 millió dollárért hosszabbította meg szerződését.

Közben pedig az NHL-t is fenekestül felforgatta rivalizálása Alekszandr Ovecskinnel, a Washington orosz zsenijével, aki vele együtt robbant be a ligába – azóta is vadul kergetőznek minden létező pontlista élcsoportjában. A liga mostanság – hála a fiataloknak – ismét egyre népszerűbb, az ESPN tévécsatorna pedig, amely néhány éve nem volt hajlandó sugározni a meccseket, azt fontolgatja, versenybe száll a közvetítésekért – nem kis részben Crosby és Ovecskin párharca miatt. Ők pedig ugyanígy fognak harcolni a téli olimpián is – immár orosz és kanadai színekben.

Crosby kétéves korában már tönkretette a család centrifugáját a pincében, miután kis hokiütőjével folyton oda lövöldözött egy teniszlabdát, úgyhogy a papája inkább felvonalazta az egész alagsort hokipályának. A kis Sid háromévesen húzott korcsolyát, hétesztendősen adta első interjúját, tizenhárom évesen pedig már a tizenhét évesek között játszott volna, ha engedik. Tizennégy évesen a tévében szerepelt, ificsapatában első meccsén nyolc pontot szerzett, és még nem volt tizenhét, amikor visszautasított egy hét és fél millió dolláros profi szerződésajánlatot.

A kanadai válogatottal juniorvébét nyert, a 2006-os felnőtt-világbajnokságon pedig 9 meccsen 16 ponttal lett a legeredményesebb játékos. Azóta pedig csak még jobb lett: úgy lát a pályán, ahogy szinte senki, tökéletesen bánik a koronggal, remekül lő, és nem riad vissza egy kis keménységtől sem. Más kérdés, hogy miután rengeteget reklamál, és látványos műesésekre is képes, sokan primadonnának tartják – veszett ő már össze emiatt többek között Ovecskinnel és a másik orosz gólzsákkal, Ilja Kovalcsukkal is. Bár alapjáraton szolid, elegáns sportoló, néha hajlamos némi nagyképűségre is – az olimpia idején azonban ez a tulajdonsága aligha fog egyetlen kanadai drukkert is zavarni.

EGY ARANY, EGY LEBŐGÉS

A kanadai hokiválogatott egy csodálatos és egy szörnyű emléket tud felmutatni az elmúlt két olimpiáról. 2002-ben, Salt Lake Cityben az akkori csapatfőnök, Wayne Gretzky lelkesítő beszéde is kellett ahhoz, hogy a szupersztárokból álló alakulat ne roppanjon össze az elvárás terhe alatt. „Próbáltak már egy üllőt cipelni a hátukon tíz napig?" – kérdezett vissza a legendás hátvéd, Al MacInnis a teher súlyáról érdeklődőknek, de a fináléban a házigazda amerikaiakat legyőzve a kanadai csapat elhódította az olimpiai bajnoki címet – ötven esztendő után az elsőt. Négy évvel később, Torinóban Kanada heatleystül, prongerestül, sakicostul csak a hetedik helyen végzett – Sidney Crosbyra akkor nem volt szükség...

A KANADAI KERET
Kapusok: Martin Brodeur (New Jersey Devils), Marc-André Fleury (Pittsburgh Penguins), Roberto Luongo (Vancouver Canucks)
Hátvédek: Dan Boyle (San Jose Sharks), Drew Dougherty (LA Kings), Duncan Keith (Chicago Blackhawks), Scott Niedermayer (Anaheim Ducks), Chris Pronger (Philadelphia Flyers), Brent Seabrook (Chicago Blackhawks), Shea Weber (Nashville Predators)
Csatárok: Patrice Bergeron (Boston Bruins), Sidney Crosby (Pittsburgh Penguins), Ryan Getzlaf (Anaheim Ducks), Dany Heatley (San Jose Sharks), Jarome Iginla (Calgary Flames), Patrick Marleau (San Jose Sharks), Brenden Morrow (Dallas Stars), Rick Nash (Columbus Blue Jackets), Corey Perry (Anaheim Ducks), Michael Richards (Philadelphia Flyers), Eric Staal (Carolina Hurricanes), Joe Thornton (San Jose Sharks), Jonathan Toews (Chicago Blackhawks)
CSILLAGNÉZŐBEN
Hannu Manninen (északi összetett)
Manninen egyéniben is érmet szeretne  
Ole Einar Björndalen (sílövészet)
Ole Einar Björndalen újra történelmet írhat
Armin Zöggeler (szánkó)
Az olasz Kannibál Kanadában is enni akar
André Lange (bob)
André Lange a negyedik aranyára hajt
Lindsey Vonn (alpesi sí)
Lindsey Vonn, a sebesség démona
Bode Miller (alpesi sí)
Miller az olimpiai aranyért tért vissza
Jevgenyij Pljuscsenko (műkorcsolya)
A műkorcsolya nagy bajnoka
Anni Friesinger (német)Szuper szexi Anni, a villámgyors lakberendező