Kanadai és szovjet vaskéztől a legnagyobb amerikai pillanatig

BÁLINT MÁTYÁSBÁLINT MÁTYÁS
Vágólapra másolva!
2010.02.10. 21:36
null
Kanada most is az egyik esélyes (Fotó: Reuters)
Magyar idő szerint február 13-án hajnali három órakor fellobban a láng, a kanadai Vancouverben elkezdődnek a XXI. téli olimpiai játékok. Sorozatunkban az egyes sportágakat, szakágakat, illetve ezek egy-egy meghatározó alakját vesszük górcső alá, azokat a sportolókat, akik a havas-jeges játékok sztárjai lehetnek. A mai részben a jégkoronggal foglalkozunk. A téli olimpia rajtjáig a Nemzeti Sport Online mindennap jelentkezik anyagokkal, a játékok teljes programja is megtalálható a honlapunkon, és szerkesztőségünk tagjai meglepetésekkel is készülnek a téli sportok iránt érdeklődők számára.

Az olimpiai jégkorongtornák történetét tömören össze lehet foglalni három szakaszban: előbb a kanadaiak voltak hellyel-közzel egyeduralkodók, utána jöttek a szovjetek, az elmúlt több mint 15 évben pedig a hat nagyhatalom már nyílt küzdelmet vívott.

I: 1920–1952: kanadai sikerek

Indulásként (1920-tól 1952-ig) az amatőrcsapatokat a játékokra küldő Kanada nyert meg szinte mindent. Az első (még nyári) hokiolimpián, Antwerpenben csak a (négy kanadai születésű hokissal felálló) amerikaiak szorították meg őket. Az észak-amerikai fölényről csak annyit, voltak 15–0-s és 29–0-s meccsek is, a negyedik helyezett svédek (akik a bronzmeccsen csak 1–0-ra kaptak ki Csehszlovákiától) válogatottja átképzett jéglabdásokból állt.

A kanadaiak csak 1936-ban, Garmisch-Partenkirchenben szorultak le a dobogó tetejéről, köszönhetően némi botránynak. A későbbi győztes brit válogatott játékosainak nagy része ugyanis Kanadában tanult hokizni és ott is játszott, ketten közülük pedig engedély nélkül tértek vissza Nagy-Britanniába, és bár a nemzetközi szövetség szabályai szerint így nem indulhattak volna a játékokon, a britek bojkottal fenyegetőztek, így Kanada visszavonta vonatkozó beadványát. Cserébe a juharlevelesek megpróbálták elintézni a helyi szervezőknél, hogy a britek elleni csoportkörbeli vereségüket ne vigyék tovább a körmérkőzéses döntőbe, hanem játsszanak újra, de a közfelháborodás elsöpörte őket, így be kellett érniük az ezüsttel. 1948-ban Kanada már csak több lőtt góljával előzte meg Csehszlovákiát, és bár 1952-ben még nyert, utána jöttek a szovjetek.


Fetyisov és a legendás edző, Viktor Tyihonov (Fotó: Action Images)
Fetyisov és a legendás edző, Viktor Tyihonov (Fotó: Action Images)
NŐI HOKI
 

A női jégkorong 1998 óta szerepel a játékok műsorán, bár ehhez az is kellett, hogy a naganói olimpia szervezői hosszas győzködés után beleegyezzenek a torna megrendezésébe – új jégcsarnokot viszont ezért nem voltak hajlandóak építeni, így csak hat válogatott indulhatott tizenkét éve.


1997-ig minden világbajnokságot Kanada nyert, de az amerikaiak a legjobbkor érték utol szomszédaikat: az első arany az övék lett, de Kanada négy év múlva (amikor már nyolc csapat indult) visszavágott.


2006-ra csökkent a tengerentúli fölény, bár először komoly nyilatkozatháború alakult ki amiatt, hogy a kanadaiak az első három torinói meccset 36–1-es gólkülönbséggel hozták le (merthogy így az egész ötkarikás versengésnek nem sok értelme van). Aztán az elődöntőben az Egyesült Államok csapata kikapott Svédországtól (ez volt az első olyan nemzetközi meccs a sportágban, amelyen az egyik észak-amerikai csapat nem a másiktól kapott ki), és a svédek a fináléban is szépen helytálltak (azóta pedig már Kanadát is legyőzték), így az egész vita okafogyottá vált.


Vancouverben ettől még a házigazdák számítanak az első számú esélyesnek, de az amerikaiak (akiknél Mark Johnson, az 1980-as olimpiai bajnok amerikai férficsapat tagja a szövetségi kapitány) és a svédek is megszorongathatják őket.

II. 1956–1992: szovjet fölény

Az első szovjet arany 1956-ban született, és az 1960-as amerikai olimpiai siker után húsz évig semmilyen hokitornát, ahol a szbornaja elindult, nem nyerhetett meg más. A szovjet uralkodáshoz persze az is kellett, hogy míg ott a legnagyobb játékosok is amatőrként kergették a pakkot, miközben Kanadában (amely emiatt 1970-től néhány évig bojkottálta a nemzetközi hokieseményeket), az Egyesült Államokban (amely egyetemistákkal és amatőrökkel indult a versenyeken, és 1971-ben a vb B-csoportjába is kihullott) vagy épp Svédországban (amely ugyancsak nem indult 1976-ban) profizmus uralkodott – profik viszont nem mehettek az olimpiára.

Azaz 1980-ban is amatőrök verték meg a szovjeteket: a nagyrészt egyetemistákból álló amerikai válogatott Lake Placidben 4–3-ra legyőzte az addigra bemutató meccseken számos NHL-csapatot és All Star-válogatottat is leiskolázó szbornaját, ami a hidegháború közepén különösképpen nagyhatású esemény volt: később a huszadik század legnagyobb amerikai sportpillanatának választották. Az amerikaiak végül megszerezték az aranyérmet is, de 1984 és 1988 ismét szovjet diadalt hozott. 1989-ben aztán a szovjet hokisokat is kiengedték nyugatra, főképp az NHL-be, felbomlott a Szovjetunió is, de 1992-ben Oroszország és másik hat volt tagállam Egyesített Csapatként még megnyerte az aranyérmet. A legendás edző, Viktor Tyihonov meg is tartotta az egyik medáliát: miután a szövetségi kapitányoknak nem jár ilyesmi, a szigorú szakember az egy percet sem védő Nyikolaj Habibulin aranyát vágta zsebre, és a kapus csak 2002-ben kapta meg a maga érmét Salt Lake Cityben egy külön ceremónián.

III. 1994–: Bármi megtörténhet

Az 1994-es lillehammeri játékok fináléjában Svédország még legyőzte az NHL-es perememberekből és fiatalokból álló kanadaiakat, ám 1995-ben megszületett az egyezség, amely lehetővé tette, hogy az NHL szüneteljen a játékok ideje alatt, így Naganóban már a legjobbak is ott lehettek. Hiába lépett azonban jégre maga Wayne Gretzky a kanadaiaknál, az aranyérmet a Dominik Hásek vezette csehek szerezték meg, az elődöntőben épp a kanadaiakat szétlövésben legyőzve. Mivel Kanada a bronzmeccset is elvesztette, Gretzky olimpiai érem nélkül vonult vissza – legalábbis játékosként.

Négy év múlva viszont részt vállalt egy aranyéremben, méghozzá a válogatott menedzsereként. A csoportkörben ugyan egyetlen árva meccset nyertek a kanadaiak (azt is egy góllal a németek ellen), de többek közt egy lelkesítő Gretzky-beszédnek hála meg sem álltak a döntőig. (Az elődöntőben azokat a fehéroroszokat verték meg, akik előtte Svédországot búcsúztatták óriási meglepetésre egy emlékezetes félpályás góllal. A fináléban a Phil Housley, Chris Chelios, Brian Leetch-féle veteránokból álló, már a döntőbe jutással is önmagát felülmúló Egyesült Államok sem bírt Kanadával, így ha már Gretzkynek nem sikerült, a másik legenda, Mario Lemieux átvehette a maga aranyérmét.

Mats Sundin és Peter Forsberg sokat tett a svédek 2006-os sikeréért (Fotó: Action Images)
Mats Sundin és Peter Forsberg sokat tett a svédek 2006-os sikeréért (Fotó: Action Images)

Miután 1998-ban orosz–cseh, 2002-ben kanadai–amerikai döntőt rendeztek, szinte törvényszerű volt, hogy 2006-ban a„maradék" két rivális hokinagyhatalom, Finnország és Svédország vívja a finálét. A torinói torna az észak-amerikai válogatottak nagy lebőgését hozta, legerősebb csapatukkal a kanadaiak a hetedik, az amerikaiak a nyolcadik helyen zártak. A fináléban a svédek legyőzték a finneket, és mivel három hónapra rá a világbajnokságon is diadalmaskodtak, övék lett a hokitörténelem első duplázó csapata.

A TORINÓI OLIMPIA ÉRMESEI
 

1. Svédország (Christian Bäckman, Niclas Hävelid, Kenny Jönsson, Niklas Kronwall, Nicklas Lidström, Mattias Öhlund, Ronnie Sundin, Daniel Tjärnqvist, Daniel Alfredsson, Per Johan Axelsson, Peter Forsberg, Mika Hannula, Tomas Holmström, Jörgen Jönsson, Fredrik Modin, Samuel Pählsson, Mikael Samuelsson, Daniel Sedin, Henrik Sedin, Mats Sundin, Henrik Zetterberg, Stefan Liv, Henrik Lundqvist, Mikael Tellqvist)

2. Finnország (Aki Berg, Lasse Kukkonen, Toni Lydman, Antti-Jussi Niemi, Petteri Nummelin, Teppo Numminen, Sami Salo, Kimmo Timonen, Niklas Hagman, Jukka Hentunen, Olli Jokinen, Jussi Jokinen, Niko Kapanen, Saku Koivu, Mikko Koivu, Antti Laaksonen, Jere Lehtinen, Ville Nieminen, Ville Peltonen, Jarkko Ruutu, Teemu Selänne, Niklas Bäckström, Antero Niittymäki, Fredrik Norrena)

3. Csehország (Frantisek Kaberle, Tomás Kaberle, Filip Kuba, Pavel Kubina, Marek Malík, Jaroslav Spacek, Marek Zidlicky, Jan Bulis, Petr Cajánek, Patrik Eliás, Martin Erat, Milan Hejduk, Ales Hemsky, Jaromír Jágr, Ales Kotalík, Robert Lang, Rostislav Olesz, Václav Prospal, Martin Rucínsky, Martin Straka, David Vyborny, Dominik Hásek, Milan Hnilicka, Dusan Salficky, Tomás Vokoun)


VANCOUVER 2010, A JÉGKORONGTORNA PROGRAMJA
(magyar idő szerint)
FÉRFIAK
Csoportkör
A-csoport (Kanada, Egyesült Államok, Norvégia, Svájc)
Február 16., 21.00: Egyesült Államok–Svájc
Február 17., 1.30: Kanada–Norvégia
Február 18., 21.00: Egyesült Államok–Norvégia
Február 19., 1.30: Kanada–Svájc
Február 20., 21.00: Norvégia–Svájc
Február 21., 1.45: Kanada–Egyesült Államok
   
B-csoport (Csehország, Lettország, Oroszország, Szlovákia)
Február 17., 6.00: Oroszország–Lettország
Február 18., 6.00: Csehország–Szlovákia
Február 19., 6.00: Szlovákia–Oroszország
Február 20., 1.30: Csehország–Lettország
Február 21., 1.30: Lettország–Szlovákia
Február 21., 21.00: Oroszország–Csehország
   
C-csoport (Fehéroroszország, Finnország, Németország, Svédország)
Február 17., 21.00: Finnország–Fehéroroszország
Február 18., 1.30: Svédország–Németország
Február 19., 21.00: Fehéroroszország–Svédország
Február 20., 6.00: Finnország–Németország
Február 21., 6.00: Németország–Fehéroroszország
Február 22., 6.00: Svédország–Finnország
   
Rájátszás  
A három csoportelső és a legjobb második helyezett egyenes ágon jut a negyeddöntőbe. A másik négy helyért a maradék nyolc csapat küzd meg: a csoportkör után erősorrendet állítanak fel közöttük, s a legjobb a leggyengébbel játszik, a második legjobb a második leggyengébbel, s így tovább. A csonka nyolcaddöntő négy párjából (a mérkőzéseket február 23-án 21 órakor, illetve február 24-én 1.30, 4.00 és 6.00 órakor játsszák) a győztes a negyeddöntőbe (február 24., 21 óra, illetve február 25., 1.30, 4.00 és 6.00) jut. Innen egyenes ágon kerülnek a csapatok az elődöntőbe (február 26., 21 óra és február 27., 3.30). A bronzmeccset február 28-án 4 órakor, a döntőt február 28-án 21.15 órakor játsszák.
   
NŐK
Csoportkör (február 13–19.)
A-csoport: Kanada, Svájc, Svédország, Szlovákia
B-csoport: Egyesült Államok, Finnország, Kína, Oroszország
   
Rájátszás
Az első két helyezett az elődöntőbe (február 22., 21 óra és február 23., 2 óra) jut, a győztesek értelemszerűen a döntőt (február 26., 0.30) vívják, a vesztesek pedig a bronzéremért csapnak össze (február 25., 20 óra). A csoportok harmadik és negyedik helyezettjei keresztbe játszanak az ötödik helyért vívandó meccsen való részvétel jogáért, a győztesek az ötödik, a vesztesek a hetedik helyért mérkőznek meg.

 

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik