ALAPVONAL. Délutánra aztán felragyogott a mindenség. Szoboszlai és Dibusz brillírozása, a többiek magabiztossága és önfeláldozása újra felébresztette bennem-bennünk a „nagyhatalmi” érzést, a csodát, amelyre csak a sport képes. És ami többségünknek úgy kell, mint a falat kenyér, vagy hogy alkalomhoz illőbben fogalmazzak, mint az öröklét bizonyossága.

ALAPVONAL. Comaneci az októberi antwerpeni világbajnokság alkalmával a belga Le Soir című lapnak adott interjúban a napjaink sztárjával, az amerikai Simone Bilesszal való összehasonlítást elegánsan hárította. „Hozzá hasonló tornász talán fél évszázadonként születik – mondta –, akrobatikus képességei leírhatatlanul egyedülállóak. A mai tornában csak a művészi vonal ellaposodását fájlalom. Időnként azért eljátszom a gondolattal, mi mindent lehetett volna csinálni felemás korláton, ha az én időmben is a maihoz hasonló szer lett volna.”

ALAPVONAL. Aki ilyen pályán is képes megszelídíteni a labdát, annak a zöld gyepen gyerekjáték lesz. De sokan vallották azt is, hogy ekkor lehet igazán megtanulni a jó ütemű becsúszást. Ment a dagonyázás, a játékosokban pedig gyűlt a különleges körülmények közepette felhalmozódó tapasztalat. Feltéve, hogy megúszták sérülés nélkül.

ALAPVONAL. Bőven él még a köztudatban a tézis, mely szerint a sportban a tudománynál könnyebben, de főleg gyorsabban, no meg kevesebb erőkifejtéssel lehet a csúcs közelébe jutni. Olimpiai bajnokaink természetesen tételesen meg tudnák cáfolni e képzet tévességét.

ALAPVONAL. Az angolok például az egyik világbajnokságon odáig mentek a tradicionális maori harci tánc, a haka »tompító célzatú megelőzésében«, hogy nyitott V-alakban sorakoztak fel – mintegy elnyelendő a fekete mezeseket –, vállalva a több ezer font sterlinges bírságot is, amelyet a félpálya átlépéséért rótt ki rájuk a nemzetközi szövetség.

ALAPVONAL. A sport és megítélése azonban más világ, néha ilyen, néha olyan irányban. Az európai hivatalos futballfórumokon most épp hatalmas feketepontként kezelik a bukaresti megnyilvánulást, és borítékolható volt, hogy a szókimondó – és a román hivatalos politika szerint jogszerű – állásfoglalás sokba kerül a román labdarúgásnak.

ALAPVONAL. Halep nagy valószínűséggel már akkor is történelem, ha a CAS esetleg felezi az eredeti büntetést. Pogba esetében sem neki dolgozik az idő. Hogy aztán ki melyik polcra helyezi majd őket emlékei tárházában, igencsak szubjektív kérdés.

ALAPVONAL. A Nemzeti Atlétikai Központban varázslatos kilenc napot élhettünk át, és ez a kivételesen jó érzés a többnyire ígéretes teljesítményeket nyújtó, szélesen mosolygó, a vb-t életük nagy élményeként megélő, szép, őszintének és hitelesnek ható mondatokat megfogalmazó magyar atlétáknak is köszönhető.

ALAPVONAL. Több világverseny helyszíni tapasztalatával a birtokomban mindig is hirdettem, hogy az atlétika mennyire más világ, más miliő, mint a sportágak többsége, a budapesti azonban új szintre emelte az atléták produkciója iránti tiszteletet. Talán azért, mert valamelyik ágát szinte mindannyian kipróbáltuk legalább egyszer, lévén szó az emberi mozgás alapvető elemeiről, lásd futás, ugrás, dobás.

ALAPVONAL. Magyarország történetének legnagyobb sporteseményén mától minden idők legnépesebb magyar vb-csapatának szurkolhatunk, egy olyan eseményen, amelyen például a futószámokban a középdöntőbe jutás is óriási eredménynek számít. Ennél már csak a győzelem, az éremszerzés érne még többet, és ezt az örök hazai szurkolói várakozást tükrözi az egyes versenynapok iránti érdeklődés is.

ALAPVONAL. Légiósaink reménybeli sikere a többiek számára is kaput nyithat, egy jó szellemű futballista véleményére ugyanis odafigyelnek az értelmes klubvezetők. Felelősségük tehát dupla, de elég, ha megbecsülik magukat, a többi, mondhatni, egy futballkultúra nagyköveti munkájának bónuszaként következhet.

ALAPVONAL. Most viszont olyan világban találjuk magunkat, amelyben egy versenyen, mérkőzésen sokszor hiánycikk a sportszerűség, az ellenfél megbecsülése, a feléje nyújtott elismerő vagy elnézést kérő kéz. És ez a folyamat óhatatlanul túlzásokba, önkényeskedésekbe torkollhat, hiszen sok esetben fogalmunk sem lehet a szemben álló fél emberi elképzeléseiről.

ALAPVONAL. Aki mindezt azzal intézi el, hogy az úszás, a vívás, a vízilabda (sport)kultúránk része, azaz inkább az számítana kivételnek, ha a dolgok nem így működnének, nos, az ilyen kétségtelenül otthonosan mozog a sporttörténelemben, a jelenben viszont meglehetősen tétován.

ALAPVONAL. Aki netán máris fárasztónak érzi e kérdések töménységét, készülhet a sporttémájú filmekkel, a közelmúlt és a jelen magyar sportsztárjaival, edzőegyéniségeivel találkozásokra. Valamint arra, hogy a Tusványoson olyan rövidnadrágos emberek sétálnak majd szembe velük, akiket többnyire csak munka közben, a pálya szélén gesztikulálva, »meghalva és feltámadva« szoktak látni.

A marosvásárhelyi rádió munkatársát Nívódíjjal ismert el a Magyar Sportújságírók Szövetsége.

ALAPVONAL.A legújabb fejlesztésű Mondo futópálya máris »megvillantotta adottságait«. Mert miközben a formahegyezés a vb-re nem a rajt előtti negyvenedik napot célozza, több számban néhány egészen ígéretes időeredmény is született. A dobóatléták is csupa felsőfokban nyilatkoztak a dobókörök minőségéről, és akiben esetleg felvetődött annak a gyanúja, hogy nem volt szabad nekik rosszat mondaniuk, arról nyugodtan kijelenthető, hogy fogalma sincs ezen mellékkörülmények jelentőségéről.

ALAPVONAL. Mi már régen az »elégetett pénz« játékainak nevezzük az eseményt, rengeteg pénzt költöttek rá, ami nem térül meg soha. Sok fiaskónak bizonyuló esemény zajlott itt, ráadásul a sportban nemcsak az eredmény számít, hanem a látogatottság, a tömeg, a szurkolók lelkesedése is. Itt viszont nincsenek szurkolók, nincs lelkesedés.

ALAPVONAL. Különös a női kosárlabdázás. A pörgő ritmus, a sok pont, a gyakran másodpercekbe sűrűsödő drámaiság még a sok pontatlanság ellenére is az élvezhetőség olyan elegyét kínálja, amire több országban megtelnek a lelátók.

ALAPVONAL. A korosztályos világversenyeken ezzel együtt születhetnek nagy meglepetések is, egy-egy szerencsés generáció összeérése, a ritka alkalom által meglökött adrenalinszint olyan válogatottak egy nyáron át táncolását is hozhatja, amelyek amúgy nem tartoznak a futballnagyhatalmak közé.

Mi, magyarok ezúttal csak éremközelbe jutottunk, igaz, több számban is.