Angol kupafölény – de nem korszakváltás

Annyiban biztosan egy korszak vége lehetne, hogy megdőlt a „nagy négyes” egyeduralma: az elmúlt 11 BL-döntőben mindig ott volt a Real Madrid, Barcelona, Bayern München, Manchester United kvartettből legalább egy, és ebből a 11-ből csak 2 olyan alkalom volt, amikor nem ők nyertek (2010 és 2012, vagyis a legutóbbinak is már hét éve). Ez a négy csapat azért kiemelkedő, mert gazdaságilag is ők viszik a prímet: ugyanebben a 2008 óta tartó 11 évben csupán egyetlen alkalommal fordult elő, hogy nem ők négyen álltak a Deloitte által hagyományosan közzétett éves bevételi lista első négy helyén, egyébként stabilan az övék a legnagyobb pénzügyi forgalom. Ez egyben viszonylag jól példázza azt is, hogy az anyagi lehetőségek és a pályán elért eredmények között milyen összefüggés van, ha ezt még bárkinek magyarázni kéne.

A Liverpool tehát egy évtizedes sorozatot tört meg: azért elsősorban ők, mert a négyesből kettőt is ők győztek le, a Bayernt és a Barcelonát. A némi meglepetésre ideig-óráig újra versenyképessé vált Unitedet a Barcelona intézte el, a Ronaldo és Zidane – átmeneti – távozását feldolgozni képtelen Realt meg kis túlzással az első szembejövő épkézláb csapat. (Ami cseppet sem von le az Ajax érdemeiből, hiszen később bőven bizonyították, hogy a madridi siker nem a véletlen műve volt; de az az érzésem, hogy ez a Real az Ajax nélkül sem jutott volna messzire.)

Az meg már egyenesen ijesztő, hogy egy kis statisztikai ügyeskedéssel nem is kellene semmilyen korszakot lezárnunk. Ha ugyanis a fenti nagy négyesből a Liverpool hozzácsapásával „nagy ötöst” csinálunk, akkor elmondhatjuk, hogy 2005 óta, vagyis immár a 15. szezonban is még mindig él az a sorozat, hogy ebből az öt csapatból valamelyik mindig ott van a BL-döntőben, és az eddigi 14 esetből csupán 3 olyan volt, amikor nem ők nyertek! (2010-hez és 2012-höz így 2007 csatlakozik, a 15. szezont pedig majd szombat este meglátjuk.)

A Liverpool hozzáadása a négyeshez persze önkényes, hiszen ebben a periódusban a bevételi adatok alapján az Arsenal és a Chelsea is rendszeresen megelőzte a vörösöket, de csak ők. (A Manchester City és a Paris Saint-Germain a korszak elején még nem volt a mostani szinten – ma már ők toporognak a nagy négyes mögött.) Tehát ha tovább ügyeskedünk, és úgy módosítjuk a kitételt, hogy a Real Madrid, Barcelona, Bayern München hármas mellett bármely angol csapatot figyelembe vesszük, akkor ez egyrészt a pénzügyi adatok alapján teljesen indokolt, hiszen ez a kör képezi a futballgazdaság csúcsát, másrészt még ijesztőbb a dominancia: a 2005 óta eltelt 15 szezonból már csupán 2 maradt, ahol más tudott győzni. (A két milánói csapat egyszer-egyszer, míg a Chelsea győzelme így már a belső körhöz tartozik.)

Tudom, most úgy tűnik, hogy ez csak egyfajta játék a számokkal, és a statisztikák „kreatív” felhasználásának egy példája, de a lényeget ez tényleg megmutatja: a Bajnokok Ligája már eddig is egy szűk kör terepe volt, és bár a Real, Barca, Bayern hármas most kiszorult a fináléból, a helyzet alapvetően most sem változott.

Írtam már korábban minden évben arról, kik törhetnék meg a hegemóniát (ilyen volt tavaly aLiverpool, előtte pedig aJuventus, azAtlético Madridvagy éppen aPSG), de most, hogy ez megtörtént, azt kell megállapítanunk, hogy ez mégsem valódi áttörés.

Mert bár a Liverpool is tekinthető új szereplőnek ebben a mezőnyben, hiszen a tavalyi döntő előtt régóta nem voltak ilyen magasságokban, a Tottenham meg még egyenesen soha, de a legfrissebb,idén januári Deloitte-listánmégiscsak ez a két csapat foglalja el a 7. és a 10. helyet – vagyis nincs igazán miről beszélni. Ami eddig a főhercegek hitbizománya volt, ahhoz most a hercegek és a legnagyobb grófok is odafértek – de a köznemesek, kisnemesek, és főleg a (kelet-európai) pórnép számára mindez természetesen továbbra is elérhetetlen maradt.

Az Ajax, mint a fenti felsorolásból egy kisebb gróf, véghezvitt persze egy kisebbfajta csodát, hiszen az 1999–2000-es szezon óta, vagyis amióta a legerősebb bajnokságok négy csapatot is küldhetnek a BL-be (legalább a selejtezőkbe), az Ajax csupán a harmadik topligán kívüli klub, amelyik eljutott az elődöntőig – a Tottenham elleni visszavágó utolsó másodpercei így nem váratlan sorscsapást jelentettek, hanem csak a „kiscsapatok” végzetének beteljesedését.

Abban pedig semmi meglepő nincsen, hogy miért éppen az angol együttesek uralják a finálét, ráadásul a BL mellett az Európa-ligáét is: ez egyértelműen következik az angol csapatok gazdasági fölényéből, ahogyan azt az elődöntők óta már sokan, sokszor elmondták. Nem az a meglepő, hogy most négyből négy csapat angol a kupadöntőkben, hanem az, hogy ez nem fordult elő még korábban az elmúlt években.

Mindez a kis korszakáttekintés pedig azért érdekes, mert alapvető változások előtt áll a Bajnokok Ligája. Már most nyártól változik a selejtezők menete, pár év múlva pedig várhatóanmég drasztikusabb változásokjönnek. Ha eddig egy mély szakadék választotta el Európa elitjét a többiektől a BL-ben, akkor ezután kontinensnyi kanyonok lesznek közöttük.

Érdemes hát megbecsülnünk azt, ami most van – hogy legalább 11 év után nem ugyanaz a 4 csapat sürög-forog a BL-trófea körül.