Barrichellót ünnepli a Ferrari-csapat (Fotó: Action Images, archív)

A Ferrari 1999-ben vissza tudta venni a konstruktőri trónt a McLarentől, majd 2000-ben hosszú böjt után az egyéni világbajnokságot is megnyerte. A következő esztendőben már kifejezetten nyomasztó lett Michael Schumacherék fölénye, és 2002-ben csak „fokozódott" a helyzet... Az idény 17 futamából mindössze kettőt engedett át másnak a maranellói csapat, amely azonban „jó dolgában" igyekezett felülről megkoreografálni a nagydíjak végeredményét, s emiatt sokszor kényszerült magyarázkodásra.

A szezon kilencedik állomását jelentő nürburgringi helyszínről azt lehetett előzetesen tudni, hogy a pálya nagyon feküdt a Williams-BMW-knek, inkább ők jelenthettek veszélyt az éllovas Ferrarira, mint a fejlődőben lévő McLaren-Mercedesek, amelyek karakterisztikájához kevésbé passzolt a német ring. Pedig előtte Coulthard Monacóban győzött, majd Kanadában a két Ferrari közé beékelődve második lett... Ami meg a rivális Williamset illeti, Ralf Schumi az elején megnyerte a Malajziai GP-t, utána azonban rendre jobban teljesített nála csapattársa, Montoya, aki az előző két viadalt műszaki hiba miatt nem fejezhette be.

A második F1-es évadját teljesítő kolumbiai aztán igazolta a grove-i team kilátásait kedvezőnek beállító latolgatásokat, és a futball-vb aktuális meccsközvetítése miatt a szokásosnál háromnegyed órával hamarabb kezdődő időmérőn sorozatban harmadszor is megszerezte a pole pozíciót – mindössze kilenc ezreddel megelőzve házon belüli vetélytársát, Ralfot. A második rajtsor teljesen vörössé vált a Ferrariktól, a harmadik a McLareneké lett, majd hogy a szabályosság ne törjön meg, a két Renault (Trulli és Button) következett.

A vasárnap reggeli bemelegítő edzésen alaposan visszabillentek az erőviszonyok a megszokott helyükre, ám a többiek számára még annak tudatában is ijesztő volt a ferrarisok brutális fölénye, hogy sejteni lehetett, velük szemben ők kétkiállásos boxtaktikát fognak alkalmazni a versenyen.

És élesben sem alakult másképp. A rajt után Barrichellónak egy teljes kör sem kellett, hogy megelőzze az első sorból egyébként jól rajtoló Williamseket (Ralf Schumacher az első kanyarban el tudott menni a pole-ból startoló, jobb oldalra kihúzódó Montoya mellett), és a kolumbiait szintén hamar lehagyó nagy Schumi is csak további másfél körön át időzött öccse mögött. Ezután pedig beindultak, körönként két másodpercet vertek az eggyel kevesebb kiállást kalkuláló, azaz teletankolt kék-fehér autókra, s eltűntek a messzeségben. Roppant könnyedén rótták a köröket, autóikat tökéletesen beállították a pálya adottságaira.

Másfél hónappal korábban Ausztriában már azok számára is egyértelműen kiderült, hogy Maranellóban előre leosztják a kártyákat, akik még hittek abban, hogy a futamot az a pilóta nyeri, aki a leggyorsabban tudja teljesíteni a versenytávot (Spielbergben a vezető Barrichello félrehúzódott a másik vörös géppel száguldó Michael elől, átengedve neki az első helyet). A Ferrarinál az utóbbi pontelőnyének tudatában az volt a filozófia, hogy a német védje meg a címét olyan korán, ahogy csak lehet, utána jöhetett csupán a brazil, akinek ebben az évben – egy pozíciót javítva – már a második helyen kellett végeznie a pilóták között. A taktikázásra pedig az Európai GP-hez hasonló versenyeken adódott mód, amikor mások bele sem szólhattak a győzelem sorsába.

Schumacher a verseny folyamán végig két-három másodperccel Barrichello mögött haladt. Egyszer hibázott, de a Ferrari előnyére jellemző volt, hogy bár a 23. körben megpördülve tíz másodpercet veszített, rövidesen kiállt a boxba, és még így is öccse elé tudott visszajönni – belefért a baki. A legvégén a vezető kollágájára is fel tudott zárkózni, és a hajrában hatalmas izgalmat okozott a csapat. Nem láthattunk agresszív kifékezéseket vagy merész előzési kísérleteket, mégis feszült volt a légkör: el kell engedni Schumit, vagy sem?

A FUTAM ÖSSZEFOGLALÓJA

 


Azok nyertek, akik a nemre szavaztak, Barrichello három tizedmásodperces előnnyel hasította át a célvonalat. Nem lett volna okos cselekedet másképp dönteni, a Nemzetközi Automobil-szövetség (FIA) ugyanis három napra rá hallgatta meg az Osztrák Nagydíjon történtek "felelőseit", és az ítélethozatal előtt ostobaságnak tűnt tovább feszíteni a húrt. Ugyanakkor ez ellentmondott Luca di Montezemolo azon nyilatkozatának, amely szerint amíg nem biztosítja be matematikailag is a világbajnoki címét Schumacher, addig Barrichellónak el kell őt engednie. Most mégsem az elnök elve dominált, és feltehetően nem is lett mérges emiatt – a határtalanul boldog Barrichello látványa ugyanis mindenért kárpótolta a csapatot.

A harmadik helyet a mclarenes Räikkönen szerezte meg, aki a boxutcában került Ralf elé, és a williamsesnek esélye sem volt, hogy visszaszerezze pozícióját a dobogón, ahová a másodéves finn tehetség másodszor állhatott fel pályafutása során.

Montoya egyéként ugyanúgy szenvedett az autójával, mint német csapattársa, ha nem jobban. A 28. körben már alig tudta tartani a megelőző időszakban bombaformát mutató Coulthard nyomását: a skót a remek McLaren-Mercedesszel a célegyenesben mellé vágott, és külső íven próbált befordulni a jobbos hajtűkanyarba, hogy így a következő balosba már belül érkezzen, és végrehajtsa az előzést. Ám erre nem kerülhetett sor, Montoya ugyanis megpördült, bal hátsó kereke eltalálta DC jobb elsőjét, és mindkét autó felfüggesztése használhatatlanná vált – az utóbb bocsánatot kérő dél-amerikai versenyző sorozatban harmadszor esett ki, pedig mindannyiszor az élről indulhatott...

A negyedik helyen kikötő Ralf mögött Button hosszú idő után először szerzett pontot (mindjárt kettőt), míg a hatodik a már lekörözött az évi újonc, Massa lett a Sauberjével (miután egy évvel előtte a Formula–3000-es Eb keretében is nyert ott).

A különböző fórumok, hovatartozásuktól függően, más-más módon tálalták az eseményeket. Az Il Messaggero ujjongott: „A Ferrari a mi világbajnokunk! A vörös csapat megédesíti a futball-vb miatti csalódásunkat!". A La Gazzetta dello Sport kommentált is: „Két legyet egy csapásra – a brazilok boldogok, a német pedig növelte az előnyét a pontversenyben. Schumacher lerótta tartozását Barrichellónak." Az angol The Times szarkasztikus volt: „A Ferrari engedélyezett Barrichellónak egypercnyi dicsőséget." Na és mit mondtak a főszereplők?

„Fantasztikus, hogy ilyen eredményt tudtam elérni, köszönöm a csapatnak a szenzációs autót és a hatalmas támogatást. Nem gondolok az Osztrák Nagydíjra, az már a múlt. Akkor Michaelnek kedvezett a taktika, most nekem – ez megmutatja, milyen erős a csapat. Élvezni akarom a diadalt, itt van a feleségem és a kisfiam is" – így Barrichello.

„Rubens kiváló volt, megérdemli a győzelmet, mint ahogy én is rászolgáltam a második helyre. Az A1-Ringen azért volt más, mert akkor még azt hittük, nem lesz ilyen könnyű megnyerni a világbajnokságot" – fogalmazott Schumi, míg a csapatfőnök Jean Todt ekképp tálalta a történeteket: „A második boxkiállásukig engedtük nekik, hogy versenyezzenek egymás ellen, utána viszont már tartaniuk kellett a sorrendet."

A vb az Európai Nagydíjjal túljutott az idény felén, és a Williamset már 43 ponttal megelőző Ferrari átlépte a százas határt, amelyhez vezérpilótája, a zsinórban tizenegyedszer dobogóra álló Michael Schumacher is rohamosan közeledett. Az ötödik vb-címére hajtó kerpeni előnye 46 pont volt legközelebbi üldözője, Ralf előtt, és kiszámolták: ha így folytatja, akár két futam múlva, a Francia GP-n ismét világbajnok lehet – hat versennyel az idény vége előtt. Ehhez nyernie kellett Silverstone-ban és Magny-Cours-ban, miközben riválisai meghatározott pontszámnál (hat-nyolcnál) nem szerezhettek többet.

És így is lett – amivel a nagy Schumi egy rakás rekordot állított fel: A leggyorsabban őt koronázták meg; 11-szer nyert egy idényen belül; 67 ponttal előzte meg a második helyezettet; tarolása révén (kizárólag Malajziában nem végzett az első két hely valamelyikén, ugyanis „csak" harmadik lett...) a Ferrari egyedül több pontot gyűjtött, mint az összes rivális konstruktőr együtt... 

Azóta már tudjuk, hogy nem állt meg a csúcshalmozásban, de azt is, hogy a teljesen egyoldalúvá (s emiatt unalmassá, azaz eladhatatlanná) vált száguldó cirkuszban a tendencia miatt szabályváltoztatásokat is életbe léptettek a következő szezontól – a legfontosabb a pontozási rendszer megújítása volt (attól fogva már az első nyolcat díjazták, és immár nem volt annyira kiugró szerepe az első helynek). Részben emiatt, de 2003-ban mind Schumi (Räikkönen előtt), mind csapata (a Williams-McLaren duóval szemben) alig tudta megvédeni elsőségét a szoros küzdelem végén.

Mi azonban egy másik fontos újdonságra térnénk ki végezetül. A Ferrari csapautasításai akkora (negatív) visszhangot keltettek a 2002-es idény folyamán (elsősorban Ausztria után, de később érdekesen alakult az indianapolisi befutó is), hogy törvényszerű volt az ügy napirendre vétele. A fentebb taglalt nürburgringi versenyt követően pár nappal került terítékre a márciusi eset, és az FIA egymillió dollár befizetésére kötelezte az olasz istállót, amiért Schumi az Osztrák Nagydíj után Barrichellót tolta a dobogó középső fokára, annak ellenére, hogy ő nyerte meg a futamot. A maranellóiak csupán a büntetés felét voltak kötelesek azonnal kifizetni, a további ötszázezret csak abban az esetben kellett leróniuk, ha 12 hónapon belül megismétlődik az eset.

"Az összes csapat kötelessége, hogy a vele szerződésben álló pilóták az eredményhirdetésen megjelenjenek és az előírások szerint viselkedjenek, ne tegyenek olyat, amivel csalódást okoznak a szervező országnak" – áll a Nemzetközi Automobil-szövetség hivatalos kiadványában.

Az FIA csak a dobogón történtek miatt vonhatta felelősségre a Scuderiát, abba nem köthetett bele, hogy Barrichello az A1-Ringen rendezett verseny utolsó méterein átadta az első helyet csapattársának. „Az FIA sajnálatosnak tartja, hogy csapatutasítások döntötték el az Osztrák GP végeredményét, de nem alkalmazhat szankciót a pilóták ellen. Ők csak a szerződésükben leírtak szerint cselekedtek. A Formula–1-es csapatoknak mindig is volt joguk arra, hogy meghatározzák a versenyzőik közötti célba érkezési sorrendet, ha úgy vélik, ezzel közelebb kerülnek a világbajnoki címhez" – tudatta a szervezet, amely hozzátette, némi vonakodás után döntött úgy, hogy csak a díjátadó ceremónián történtek miatt büntet. Arról ekkor még nem határoztak, hogy szabályozzák-e a csapatutasításokat, de nem zárták ki ennek lehetőségét.

2003-tól aztán betiltották ezeket, de jók tudjuk, hogy kevésbé direkt formában („ráutaló rádiós üzenetekkel") máig előfordulnak ilyenek. De legalább annyira direkten nem, mint nyolc éve!


1952-ben e napon a Népsport érdekes úszóeseményről adott hírt, amelyet Sztálinvárosban (napjaink Dunaújvárosában) hasonló körülmények között rendeztek meg, mint egykor 1896-ban az első olimpia úszóversenyeinek legrövidebbik számát. Az indulók a folyó öblében egy kifeszített kötéltől startoltak, és a cél is két bója között kifeszítve egy kötél volt (persze az athéni tengervíz alacsonyabb hőfokát és hullámzását nem lehetett ugyanúgy rekonstruálni, viszont a magyar sikert hozó eredeti távokat – 100 méter, 1200 méter – megtartották). A viadalon megjelent az ekkor már 74 éves első (egyúttal második) ötkarikás aranyérmesünk, Hajós Alfréd, aki a résztvevők üdvözlésén túl mesélt is nekik az egykori élményeiről.

1962-ben e napon rendezték Bergamóban a labdarúgó KK elődöntőjének egyik odavágóját, amelyen a házigazda Atalanta 25 ezer néző előtt 1:0-ra legyőzte a Vasast (a 63. percben Szentmihályi kapus kiejtette a labdát a dán Christensen erős lövése után, és a berobbanó Magistrelli az üres hálóba gurított). Illovszky Rudolf szakvezető úgy vélte, hogy a hátrány kiegyenlítése reális elvárás, és valóban, a népstadionbeli visszavágón majd az angyalföldiek – többek között Farkas János két góljával – 3:1-re felülmúlták az olaszokat. Hasonló volt később az összkép a Bologna elleni fináléban is: itthon kiütés (5:1), Itáliában szűk vereség (1:2). A Vasas ekkor végzett harmadszor az élen a Közép-európa-kupában!

1972-ben e napon a Népsport átfogó körképet adott az előző napokban véget érő európai futballbajnokságokról. Az élen Olaszország szerepelt, ahol a viszonylag fiatal átlagéletkorú Juventus megszerezte a 14. elsőségét is, de csak nagyon szűken a Milan és a tavasz legjobbja, a Torino előtt, miután az idény felénél kidőlt a legfőbb gólvágója, az ifjú Bettega. A Lazio ekkor jutott vissza az élvonalba. Spanyolországban a Real Madrid 1969-et követően hódította újra el az aranyérmet, amihez a Valencia, Barcelona, Atlético hármast kellett megelőznie. A Sevillla 27 esztendő után kiesett, viszont a város másik csapatát, a Betist Szusza Ferenc megmentette a búcsútól, miután a tavasz elején még sereghajtóként vette át az együttest. Portugáliában – az előző tíz évet tekintve nyolcadszor – a Benfica végzett az élen nagy fölénnyel (a visszavonulását fontolgató Eusébióval), míg a Sporting lett a harmadik a Setúbal mögött. A Portónak be kellett érnie az ötödik hellyel. Lengyelországban a 25 éves fennállását ünneplő Górnik Zabrze tizedszer nyert, míg Romániában az Arges Pitesti egy körrel a vége előtt behozhatatlan előnyre tett szert az UTA Arad előtt.

1982-ben e napon a Budapest Sportcsarnokban megrendezett női kosárlabda Hepp Ferenc-emléktorna harmadik fordulójában – tulajdonképpeni döntőjében – az Egyesült Államok nagy küzdelemben, rendkívül szoros végjáték után 85–83-ra legyőzte a világ másik legjobb csapatát, a Szovjetuniót. A hazánkban rendkívül ritkán látható magas színvonalú összecsapás előtt került sor a magyar–bolgár meccsre, amelyet Killik László tanítványai 70–66-ra nyertek meg a másik, addig pont nélküli együttes ellen, így nem lettek utolsók – a két nagyágyútól (az előző, illetve a követező két-két olimpia bajnokától) pedig nem szégyen kikapni... A mienknél ezúttal Gellérné (17), Winter (7), Kiss Lenke (16), Boksay (6), Gulyás (8), illetve csereként Németh Ágnes (16) és Petrik (–) játszott.

1992-ben e napon Bernie Ecclestone, a Formula–1 gazdasági vezetője – akkoriban a konstruktőrök szövetségének (FOCA) „teljhatalmú ura" – jövőbeni tervekről szólva a következőket nyilatkozta a száguldó cirkusz versenynaptárával kapcsolatban: „Monte-Carlót kivéve a világ egyetlen pályája sem kapott örökre rendezési jogot. Minden más helyszín kicserélhető...". Az elmúlt majd' húsz évben valóban erősen megváltozott a pályák listája – üzleti szempontok miatt a hagyományos európai ringek sora helyett új, főleg ázsiai aszfaltcsíkok kerültek be a körforgásba.