Bojana: a világ egyetlen kétszeres legjobbja

A World Handball Magazine című szaklap és a Nemzetközi Kézilabda-szövetség (IHF) szavazásán (20 ezer voks alapján) „A világ legjobb játékosa 2003" címet a nőknél Radulovics Bojana (Dunaferr SE) jobbátlövő, a 2003-ban világbajnoki ezüstérmet szerző válogatottunk vb-gólkirálynő sztárja nyerte, aki immár másodszor érdemelte ki ezt a megtiszteltetést. (A férfiaknál a horvát Ivano Balic zárt az élen,)

„A magyar szövetségtől hívtak fel a jó hírrel, hogy a szavazatok több mint felét én kaptam – mondta a Nemzeti Sportnak 2004. június 1-jén az újvárosi bajnokcsapat legfényesebb csillaga. – Annak külön is nagyon örülök, hogy már másodszor lehetek ennek a megtisztelő címnek a birtokosa, és hasonló a nők mezőnyében még nem fordult elő. A férfiaknál is csak a kirgiz-spanyol Talant Dusebajevet választották meg kétszer. (Azóta sem duplázott senki egyvalakit leszámítva, róla keretes anyagunkban olvashatnak – a szerk.)

Az öröm mellett talán azt is megengedhetem magamnak, hogy egy kicsit büszke legyek erre az eredményre, hiszen nagy különbséggel előztem meg vetélytársaimat, akik nagyszerű egyéniségei a sportágnak. Kis ünnepséget máris rendeztünk, és az igazi nagy buli szervezését is megkezdtük. Erre még a szabadságunk idején kell sort kerítenünk, mert június közepén megkezdjük az athéni felkészülést. A családomat is felhívtam már a jó hírrel, és az édesanyám örömében elsírta magát.

A férfiaknál első helyen végző Balicot fantasztikus egyéniségnek tartom, mert fiatal kora ellenére több világversenyen sorozatban kiemelkedően teljesített. Érdekesség, hogy amikor 2000 legjobbjának választottak, a szerb Dragan Skrbics lett a másik első. Akkor egy szerb, most egy horvát fiúval együtt örülhetek ennek a csodálatos sikernek, de ezt nem érhettem volna el a társaim, az edzőim és a családom támogatása nélkül. Nekik ezúton is köszönöm a segítséget, amit a továbbiakban is igyekszem meghálálni a játékommal."

Radulovics (58.7 százalék) biztosan előzte meg riválisait, akik közül a spanyol Montserrat Puche (21.5) közelítette meg őt legjobban, míg a francia világbajnok kapus, Valérie Nicolas (5.7) már a második helyezettől is messze leszakadt. Az akkor épp a női válogatottat irányító (míg jelenleg a férfiakat Londonra felkészítő) Mocsai Lajos szövetségi kapitány is nagy örömmel fogadta a hírt, hogy egyik legjobbját újra hatalmas megtiszteltetés érte.

„Büszke vagyok Radulovicsra, mert a remek olimpiai produkciója után a világbajnokságon is bizonyított, tavaly decemberben is az egyik vezéregyénisége volt a keretnek – mondta a mester. – Kiemelkedő tulajdonságai közül külön is meg kell említeni remek versenyzői alkatát, küzdeni és győzni akarását. Ezek pedig csak úgy tudnak érvényesülni igazán, hogy káprázatos technikai tudással és taktikai érzékkel párosulnak. A hozzá hasonlóan sikeréhes, folyamatosan jó teljesítményre képes sportolókkal lehet kiemelkedő eredményeket elérni."

A szabadkai születésű, Boki becenevű játékos 1994, azaz 21 éves esztendős kora óta kézilabdázik hazánkban, és 70-szeres jugoszláv válogatottként honosítottuk az ezredforduló olimpiája előtt. Hatalmas szerepe volt a sydneyi ötkarikás, majd a zágrábi vb-ezüstérem megszerzésében. A 2000-es nyári játékok után súlyos térdműtéten esett át, majd 2001 őszén visszatért. Ezt követően kiderült, hogy anyai örömök előtt áll.

Kisfia megszületését követően, 2003 nyarán már újra edzett, és ragyogó formában kezdte az évadot, sőt edzői szerint – főleg rutinjának köszönhetően – bizonyos tekintetben még jobb volt, mint korábban. A horvátországi világbajnokságon gólkirálynő lett; leginkább nyilván ezt díjazták a szavazók is.

Terveinek megfelelően sikerült méltó módon szerepelnie 2004 két nagy erőpróbáján is, melyeket követően – 69 fellépéssel és ezeken 442 góllal a háta mögött – visszavonult a nemzeti meztől: Athénban, ahol az együttes csak ötödiknek futott be, majd az év végi hazai rendezésű Eb-n ugyancsak ő ülhetett fel a gólkirályi trónra, sorozatban tehát újabb két kiemelt viadalon. Páratlan mesterhármas! (Utóbbi tornán ráadásul még egy bronzzal is bővült az éremkollekciója.)

Radulovics a Dunaferrtől 2006-ban, míg a profi kézilabdától egyszezonnyi győri kitérőt (és egy súlyos vállsérülést követően) 2007-ben köszönt el, noha kétéves kihagyás után 2009-től 2011-ig újra segítette a nehéz helyzetben lévő dunaújvárosi klubot.

A már említett eredményei mellett egy-egy BEK-, KEK és EHF-kupa-diadalra (ezek közül csak a középsőt érte el még szülőhazájában, a Radnicski Beograd színeiben), valamint itthon négy bajnoki és hat MK-elsőségre tekinthet vissza elégedetten. Nem véletlen, hogy 2010-ben az előző évtized legjobb magyar kézisévé is megválasztották!

Hogy kicsit tágabb összefüggésekbe is elhelyezzük Radulovics Bojana nyolc évvel ezelőtt nyilvánosságra hozott „választási győzelmét", egy ízben már azelőtt, 1995-ben is egyszerre született magyar és újvárosi siker: akkor a beállós Kocsis Erzsébet vehette át a legjobbnak járó trófeát.

Aztán jött egy kis szünet, majd 2000 és 2005 között hat alkalomból négyszer is (!) a magyar kézilabda adott „uralkodót" a sportágnak, hiszen szerb származású csillagunkat követően legközelebb a tragikusan fiatalon elhunyt Kulcsár Anita, majd Görbicz Anita nyert a tekintélyes voksoláson!

Azért az nem lehet véletlen, hogy pont az idő tájt arattak a mieink, amikor újabbkori története során válogatottunk is a csúcson, vagy annak közelében járt: 1995 és 2005 között nemcsak a négy játékos nyert összesen ötször egyéni vonalon, de nemzeti együttesünk is pontosan ebben az évtizednyi periódusban gyűjtött be nyolc érmet (1–3–4-es eloszlásban) a három nagy világversenyen! Előtte 13 esztendőn át semmit – és sajnos azóta se.