„Halló, Barcelona?” Coutinho klubváltása után (Fotó: AFP)

„A Liverpool nagyon fontos állomás a pályafutásomban. Nagyszerű klub nagyszerű játékosokkal, melynek a történetéről Brazíliában is sokat hallottunk. Olyan csapat, amelyet mindig támogatnak a szurkolói. Olyan klub, amely a győzelmekhez van hozzászokva, tele van remek futballsztorikkal, és remélem, ezekhez hozzá tudok tenni.”

Ezekkel a szavakkal nyitott Philippe Coutinho 2013-ban, amikor az Intertől a Liverpoolhoz érkezett szerény 8.5 millió euróért. A brazil támadó középpályást óriási reményekkel szerződtette a milánói csapat – Massimo Moratti akkori elnök „az Inter jövőjének” nevezte –, ám rossz helyen volt rossz időben. A José Mourinho után többé-kevésbé folyamatos válságciklusba kerülő milánói csapatban csupán 47 tétmérkőzést játszott, és a fekete-kékek könnyű szívvel passzolták el Liverpoolba. Pedig – mint azóta kiderült – nem káprázott az Inter scoutjainak szeme, amikor megláttak valami különlegeset az ifjú brazilban. Így aztán Milánóban szívhatják a fogukat, miközben Liverpoolban számolgatják a pénzt.

És szívják azért ott is a fogukat.

NEM VÉGÁLLOMÁS, CSAK EGY LÉPCSŐFOK

Ami azt illeti, Coutinho első liverpooli nyilatkozatában kódoltan az is benne volt, hogy miért hagyja most el a Poolt. Futballromantikusoknak, pláne szurkolóknak fájdalmas ezt leírni, ám a Liverpool a jelenlegi formájában köztes lépcsőfoknál többet nem kínált Coutinho számára. Még akkor sem, ha meghatározó szerepe volt a csapat játékában, és a Pool újjáépítésének egyik kulcsfigurája volt.

A probléma inkább azzal van, amit Coutinho 2013-ban említett: ez olyan klub, amely a győzelmekhez van hozzászokva.

És nem nyer.

Philippe Coutinho 25 évesen csupán egy brazil Série B bajnoki aranyat, egy olasz Szuperkupát és egy Olasz Kupát véshet fel a dicsőségtablójára. Utóbbi kettőhöz ráadásul effektív nem is volt köze: a Szuperkupa-mérkőzést a kispadról nézte, míg a Palermo elleni kupadöntőre nem nevezték. Coutinho pont lemaradt az Inter igazán nagy sikereiről, míg a Liverpool ugyan klasszis játékossá „érlelte”, trófeákat nem tudott neki adni. Anglia egyik legnagyobb hagyományú klubja 1990 óta nem nyert bajnokságot, 2006 óta nem nyert FA-kupát, 2012 óta nem nyert Ligakupát, és 2005 óta nem nyert európai kupát.

A jelek szerint ez nem volt elég Coutinhónak, aki 2013 januárja óta tehetségből kiteljesedett klasszis játékossá vált, ám semmit sem tudott nyerni a csapattal. Angliában eltöltött ideje alatt nyert trófeát a Manchester United, a Manchester City, a Chelsea, a Leicester City, a Wigan Athletic, az Arsenal és a Swansea City. A Liverpool ellenben mindig a rövidebbet húzta.

NEM LEHETETT MARADÁSRA BÍRNI

„Nem szívesen, de el kell köszönnünk Philippe Coutinhótól, aki jó barát, csodálatos ember és fantasztikus játékos. Nem titok, hogy már július óta, amikor a Barca először érdeklődött iránta, menni akart. Kitartott amellett, hogy ez olyan átigazolás, aminek meg kell történnie. Ennek ellenére megtartottuk őt annak reményében, hogy meg tudjuk győzni a maradásról. El kell mondanom a szurkolóinknak, hogy a klub mindent megtett érte, de ő meg volt győződve arról, hogy az FC Barcelona jelenti számára a jövőt. Ez volt az álma, és semmivel sem tudtuk megváltoztatni a véleményét.”

 
(Jürgen Klopp, a Liverpool menedzsere)

Bármennyire is már fejből meg lehetne írni egy új játékos beköszönő szövegét („Nagyszerű klub, csodálatos szurkolókkal, azért jöttem ide, hogy a játékommal segítsem a csapatot és trófeákat nyerjek”), a trófeák elnyerésével kapcsolatos részt mindig komolyan gondolják.

Ha nem sikerül meggyőzni egy futballistát arról, hogy az adott projekt (minimum) jó úton halad a trófeák megnyerése felé, akkor az igen súlyos érv lehet a továbbállás mellett. Márpedig a Liverpool a 2017–2018-as szezonban bajnokságot aligha, Ligakupát biztosan nem nyer, és ugyan (kedvező sorsolással!) áll még a Bajnokok Ligájában, valamint bejutott a városi rivális Everton legyőzésével az FA-kupa 4. körébe, úgy tűnik, ez nem volt elég csábító (közel)jövőkép.

„Coutinho átigazolása azt mutatja Kloppnak, hogy nem tudta azzá tenni a Liverpoolt, amivé szerette volna: a legnagyobb tehetségek végcéljává egy lépcsőfok helyett. Ami azt illeti, nagyon kevesen vannak a futball táplálékláncának legmagasabb fokán, és nem reális azt képzelni, hogy olyan dél-amerikai tehetségek, mint Coutinho, Suárez vagy Mascherano az Anfielden maradjanak, amikor az egyik spanyol óriásklub hívja őket. A realitás az, hogy a kluboknak – ahogy a Liverpool is tette – meg kell próbálniuk maximális összeget kicsikarni, amikor jön a csábítás. Az Anfielden elvesztettek egy játékost, aki karrierje csúcspontjához közelít. Nem először történt ilyen, s most Kloppon és a tulajdonosokon múlik, hogy minimalizálják a hatást” írja Andy Hunter a Guardian hasábjain, és nehéz lenne nem egyetérteni vele.

Egy klub, amely – ragyogó hírneve és legendás volta ellenére – újabban alig-alig nyer valamit, nem lehet csúcsragadozó a futballvilágban. Eredményeket tekintve a Liverpool, ha nem is középcsapat, de megkerülhető tényező, semmiképp sem a tápláléklánc tetején tartózkodó szuperklub. A Liverpool azt tette, amit reálisan tehetett: a lehető legtöbb pénzt kasszírozta Coutinho eladásából, és keresi a brazil utódját.

Coutinho érkezése után az Anfielden (Fotó: AFP)

HOSSZÚ SZERZŐDÉS? SEMMIT SEM ÉR!

Azért álljunk meg egy szóra, mert van itt még egy jelenség, amelyet érdemes körüljárni. Nincs egy éve – 2017. január 25-én –, hogy Philippe Coutinho új, hosszú távú szerződést írt alá a Liverpoolal.

„Nagyon boldog vagyok, hogy aláírhattam egy új szerződést. Nagyon hálás vagyok a klubnak, és ez a szerződés mutatja a boldogságomat. Még sokkal keményebben dolgozok, hogy visszafizessem azt a bizalmat, amit kaptam. Azért döntöttem úgy, hogy aláírok és maradok még néhány évig, mert ez számomra hatalmas megtiszteltetés. Nagy boldogság ez, hiszen tárt karokkal várt az egyesületnél mindenki, a szurkolók is, már az első napomon. Köszönettel tartozom ezért a klubnak”puffogtatta el a szokásos közhelypatronokat Coutinho tavaly januárban. Ironizálhatunk azzal, hogy a néhány évből néhány hónap lett, de hát nem ő az első, és nem ő az utolsó, aki ilyen szépeket mond, majd egy éven belül továbbáll.

Az FC Barcelona, amelyet 2017 nyarán megrengetett Neymar világrekord átigazolása a PSG-hez, mindent megtett, hogy felmutasson méltó utódot vagy utódokat a szurkolóknak. A katalánok (lehet, hogy irdatlanul túlárazva) megszerezték a Borussia Dortmundtól Ousmane Dembélét, s fél évvel később Coutinhónál is célt értek, így a világ legdrágább játékosa helyére megvették a második és a harmadik legdrágábbat. Mondhatni, az eladók pontosan tudták, hogy mennyit lehet kipréselni a Barcából…

A nyáron a Liverpool három Barcelona-ajánlatot utasított el, melyet a katalán klub Coutinhóra tett. A hírek alapján a játékos e-mailben jelezte a Pool vezetőségének: menni akar, hiába tudatta a klub nyilvános közleményben, hogy a brazil légiós nem eladó. Coutinho „rejtélyes sérülésekkel” szeptemberig nem lépett pályára, majd fél évvel később „dobbantott”.

Januárban két hasonló átigazolási saga végére is pont került. Virgil van Dijk a világ legdrágább védője lett, amikor a Southamptontól a Liverpoolhoz szerződött, de az átigazolás már a nyáron is majdnem létrejött. A Pool (illegálisan) megkörnyékezte a holland hátvédet, aki aztán hivatalosan átigazolási kérelmet adott be, és nyilvánosan kifejtette, nagyon csalódott, hogy a Soton nem engedi el nagyobb klubokhoz. Ő is csak szeptemberben lépett újra pályára. Ross Barkley visszautasította az Everton szerződésajánlatát, de egy sérülés miatt az egész ősszel nem játszott, hogy aztán januárban megegyezzen a Chelsea-vel.

Mutogathatnánk itt Dimitri Payetre, aki West Ham United-kedvencből közellenség lett, amikor kijelentette, többé nem hajlandó labdába sem rúgni a londoni csapatnál, engedjék csak el Marseille-be. Mutogathatnánk Ousmane Dembélére is, aki odáig ment, hogy nem volt hajlandó edzésekre járni, amíg a Borussia Dortmund és az FC Barcelona a vételáráról alkudozott.

„Úgy döntöttem, nem megyek edzésre. Nem akartam. Kerestem a kifogásokat, hogy ne kelljen”mondta a katalán Sportnak az átigazolása után.

Coutinho nem ment el idáig – mondhatni, Dembélénél jóval profibb volt –, ám a nyári alkudozást követően inkább az volt a kérdés, hogy mikor igazol át a Barcához, nem az, hogy átigazol-e. Az előjelek egyértelműek voltak. Mint ahogy az is sokatmondó volt, amikor Coutinho a Szpartak Moszkva elleni BL-csoportmérkőzésen – amelyen Jürgen Klopp neki adta a karszalagot – faarccal ünnepelte góljait (egy angol beszámolót idézve, „olyan boldogan, mint egy elfenekelt segg”). Lehet, hogy boldog volt Liverpoolban – ám sokkal boldogabb lett volna Barcelonában.

HATALMI JÁTSZMA EZ

Jürgen Kloppnak menedzserként a csapatmorállal is kell törődnie, márpedig egy rossz közérzetével tüntető játékos hangulata a többiekre is átragadhat. Adjuk át a szót az angol labdarúgás egyik hírhedt rosszfiújának, Robbie Savage-nek, aki „tippeket adott” arra egyszer, hogy miként lehet egy átigazolást kikényszeríteni.

„A borongás borzalmas és valóban negatív hatással lehet a csapattársaidra és az egész klubra. Amikor látványosan pocsék a közérzeted, az az egész viselkedésedre kihat, és a csapatból másokat is leránt” – írta.

Szakmailag Jürgen Kloppnak egészen biztosan szüksége lett volna Philippe Coutinhóra. A nyári kötélhúzást követően morálisan viszont nem biztos – a német edző abban biztos lehetett, hogy ha a Barca ismét jelentkezik, Coutinho menni akar. A játékos átigazolási kérésének megtagadása (vagy akár nyárra „átütemezése”) pedig felboríthatja az öltözői nyugalmat.

Klopp hiába ragaszkodott hozzá (Fotó: AFP)

Egyre inkább úgy tűnik, a kluboknak minimális esélyük van arra, hogy betartassák az aláírt, sokszor hosszú távú szerződéseket. Amíg a játékos „kis hal”, addig keménykedhet egy klub. A lelátóra vagy a tartalékokhoz száműzheti az új szerződést aláírni nem akaró vagy távozni kívánó futballistát – nem ismeretlen dolog ez a magyar futballban sem –, ám amikor egy sztárról van szó, akinek a kérője is „csúcsragadozó” az átigazolási piacon, újabban rendre a játékos kedve szerint alakul az alkudozás. A duzzogást, az edzések és a mérkőzések kihagyását általában átigazolás követi. Lehet a játékosnak hosszú távú szerződése, lehet épp a csapat körülrajongott sztárja, a kluboknak minimális a kényszerítő erejük.

A COUTINHO-SAGA VÉGJÁTÉKA
Liverpool: megegyeztek a Barcával Coutinhóról – hivatalos 
A játékosok jönnek és mennek, ilyen a futball – Klopp 
Videó: Coutinho-mezt égetett a Liverpool-drukker 
Játékossors: Robinhótól tanulták a biciklicselt, a Real Madrid volt az álmuk 
Coutinho állja a vételárának tizedrészét – sajtóhír 
Videó: Coutinho már Barca-szerelésben pózolt a stadionban 
Coutinho átment az orvosin, de sérülés miatt nem játszhat 

Természetesen a Liverpool is megtehette volna Coutinhóval, hogy közli: 2022-ig aláírt, érvényes szerződése van, tessék szépen tovább dolgozni és játszani, vagy ha nem, irány a lelátó.

Ezzel azonban egy „veszít-veszít játszmát” hozott volna létre a klub: a magas fizetésű sztárjátékos bére továbbra is terheli a kasszát, a pályán viszont semmi hasznot nem látni belőle, és ha a futballista enged is, akkor is mérgezheti hangulatával és hozzáállásával az öltözői morált. A játékos meg nem lehet a pályán – ez világbajnoki években (mint most is) igencsak fenyegető fejlemény lehet. A végén mindenkinek rossz: a játékos és a klub sem nyer semmit.

„Százból kilencvenkilencszer ez hatalmi játszma. Az dönt, hogy ki rántja félre előbb a kormányt az ütközés előtt. A játékosok érdekérvényesítő ereje hatalmas. Bár keménykedhet a klub, a játékosok erejét az adja, hogy az edzők nem akarnak egy kiábrándult alakot az öltözőben, aki a negatív hozzáállásával feldúlhatja a nyugalmat és a harmóniát. A játékosok és az ügynökök óriási tapasztalattal bírnak abban, hogyan lehet kikényszeríteni valamit” – nyilatkozta Richard Cramer, a sportjogra specializálódó FrontRow Legal ügyvédi iroda képviselője a Reuters hírügynökségnek.

„A játékosok rendkívül értékes »árucikkek«. És senki sem akarja, hogy a legértékesebb árucikkei csak ott álljanak, és semmi haszon ne legyen belőlük” – folytatta Cramer, aki szerint a legtöbb futballista sikerrel jár a hatalmi játszmában.

„[…A szerződés] nem jelent semmit. Egy játékos egyszerűen kikényszerítheti az átigazolást azzal, hogy nagy hűhót csap és nem akar játszani. A munkáltatót rá lehet kényszeríteni arra, hogy tartsa be a szerződést, ám a munkavállalót nem lehet munkára kötelezni, és a klubok tisztában vannak ezzel. A nyilvánosság előtt harcolni egy átigazolni kívánó játékossal? Ez rossz fényben tünteti fel a klubot, és csökkenti annak az esélyét, hogy maximális összeget sajtoljanak ki a kérőkből. Az igazán kivételes képességű futballisták oda mennek, ahová akarnak, és annyit keresnek, amennyit akarnak. Ez a totális játékosuralom kora. A klubok két évtized alatt elvesztették a kontrollt. Amióta Jean-Marc Bosman győzött az Európai Bíróság előtt, és ezzel mindegyik játékostársának megteremtette a lehetőséget a szabadügynökségre, a klubok ereje abszolútból szimbolikussá változott”vélekedik a Yahoo! szakírója, Leander Schaerlaeckens.

Ezzel is nehéz lenne vitatkozni.

A kialakult helyzetben a Liverpool legfeljebb annyit léphetett volna, hogy megpróbálja a nyárra eltolni a Coutinho-transzfert, de már most megegyezik a játékossal és az FC Barcelonával a klubváltásról. A hírek szerint viszont Coutinho annyira „be volt sózva”, hogy nem volt semmi értelme visszatartani. Pedig az átigazolása több szempontból sem logikus most a télen: világbajnokság előtt vált klubot (rizikó: mi van, ha nem illeszkedik a csapatba?), illetve nem játszhat a Bajnokok Ligájában, hiszen a Liverpool futballistájaként pályára lépett már a 2017–2018-as BL-szezonban.

MIT NYER A BARCELONA, MIT VESZÍT A LIVERPOOL?

Kezdjük az utóbbival! A Liverpool jelenleg a 4. helyen áll az angol Premier League-ben, beláthatatlan távolságra (18 pont) a biztos aranyérmesnek tekinthető Manchester Citytől, de csak 3 pontnyira a második Manchester Unitedtől. Hátrafelé tekingetve 3 ponttal lemaradva követi a Liverpoolt a Tottenham Hotspur, 5 pont hátrányban van az Arsenal. Ígéretes pozíció, ám korántsem biztos a Bajnokok Ligája-indulás elérése, márpedig ha a Pool „megborul”, és lemarad az elitligáról, az súlyos következményekkel járhat. Ebben az esetben Jürgen Klopp kispadja is meginoghat, és ezzel együtt az egész Klopp-projekt megkérdőjeleződhet.

Coutinho nagyon fontos szerepet játszott a Liverpool támadásépítésében. A Sky Sports statisztikái szerint érkezése óta Coutinhónál egyik Liverpool-játékos sem adott több gólpasszt, alakított ki több helyzetet, kísérletezett többször kapura lövéssel vagy próbálkozott cselezéssel. 2013 februárja óta csak Daniel Sturridge szerzett több gólt liverpooli színekben Coutinhónál. Ebben az idényben 20 mérkőzésen 12 gól és 9 assziszt került Coutinho neve mellé tétmérkőzéseken, a brazil játékos csak két találatra volt liverpooli gólrekordjától. Coutinho kreativitása a Liverpool támadójátékának fókuszpontjában volt.

Ugyanakkor – és ezt ugyancsak a Sky Sports írja – meglepő módon a 2017–2018-as idényben Coutinho nélkül sokkal eredményesebb a Liverpool, mint Coutinhóval. A győzelmi százalék a brazil nélkül 71, a brazillal 44 százalék volt. Ha az összes tétmérkőzést átszámoljuk pontokra, a Pool több pontot szerzett akkor, amikor Coutinho nem volt a pályán (33), mint akkor, amikor játszott (32).

Elképzelhető, hogy egy jó téli igazolással és Szalah csodálatos formájával a Liverpool kompenzálni tudja Coutinho távozását – ha a Pool így is befut egy BL-indulást jelentő helyre, esetleg megnyeri az FA-kupát, akkor a klubkassza is duzzad, az eredmény is olyan, ami Coutinhóval a maximum lett volna. BL-győzelemben (jó nyolcaddöntős sorsolás ide vagy oda) azért csak a nagyon optimisták bízhatnak…

ELŐBB NEYMAR-UTÓD, AZTÁN KÖZÉPPÁLYÁS
„Iniesta öregszik, és hallani olyan híreszteléseket, hogy ez az utolsó szezonja a Barcánál, mert Kínából hatalmas átigazolási ajánlatok jönnek. A klubak ilyen minőségre van szüksége a középpályán. Coutinho még nem Iniesta, sőt, inkább támadóként tekintenek jelenleg rá, de képes az ehhez szükséges képességeit fejleszteni. Eleinte nem sok kötelezettséget raknak rá védekezésben, labda nélkül, de ezt is meg kell tanulnia, hiszen középtávon középpályásnak tekintik őt. Ehhez meg kell értenie és meg kell tanulnia a gárda pozíciós játékát, többet kell dolgoznia, ha nincs a csapatánál a labda. Rövid távon Neymar utódja lesz, és erre szükség is van, hiszen a nyáron nem tudták megszerezni. A Barca vezetőségének ugyanakkor meg kell magyaráznia, hogy a nyáron miért mondták: ha 150 millió eurót kell elköltenünk játékosokra, akkor akár le is mondhatunk. Elköltöttek 145 milliót Dembélére a nyáron, elköltenek (minden feltétel teljesülése esetén) 160-at Coutinhóra a közeljövőben. Tisztában vannak azzal, mennyire nehéz lépést tartani költekezésben a PSG-vel vagy a Manchester Cityvel, de ugyanakkor a klubnak szüksége van a Coutinho kaliberű játékosokra.”

(Guillaume Balagué spanyol futballszakíró a Sky Sportsnak) 

Az FC Barcelonánál minden bizonnyal Andrés Iniesta utódját látják Coutinhóban, olyan, rendkívül technikás futballistát, aki elsődlegesen a támadásokra koncentrálva kreatív szikrát gyújt a középpályán. Maga Iniesta is „Barca-profilú” játékosnak tartja a brazilt. Iniesta csodálatos középpályás, akinek még mindig fontos szerepe van a csapat mozgatásában, ám 33 éves és pályaíve (már kora miatt is) lefelé tart. Coutinho pont jókor érkezik: megtanulhatja Iniestától és társaitól, ami kell a Barca-gépezet irányításához, majd átveheti a stafétabotot. Ugyanakkor tud szélső középpályást és szélső támadót is játszani, igencsak megnövelve Ernesto Valverde vezetőedző variációs lehetőségeit.

„Rendkívüli tehetség, a szememben olyan játékos, aki össze tudja kapcsolni a csapatrészeket. Mindkét lábával jó. Gólokat szerez, kiváló a kombinációs játékban, összekapcsolja a középpályát és a támadósort. Nem vetélytársként tekintek rá, hanem olyan futballistaként, akivel a klub sokat erősödik” – mondta Iniesta még a szerződés aláírása előtt.

Hosszú távon inkább Iniesta-utód lehet Coutinho, mint bármi más. Támadóval jól el van látva a Barcelona (akár a Suárez–Messi duóról, akár a Dembélé–Suárez–Messi hármasról beszélünk), olyan játékost viszont talán nehezebb találni, aki képes az egész gépezet mozgatására. Kinevelni nem tudott ilyet a klub: a „Barca-DNS-sel” bíró Xavi és Iniesta utódjának kívülről kell érkeznie.

Hogy Philippe Coutinho méltó utód lesz-e, az persze kérdés. Beépítés szempontjából nem érkezik rosszkor: bár a BL-ben nem szerepelhet, épp ezért remek tehermentesítő a többiek számára, ráadásul kisebb nyomás alatt épülhet be a csapatba, hiszen a gárda bajnoki elsősége a Real Madrid botladozásával egyre biztosabbnak látszik. Coutinho „trófeaéhségét” csillapíthatja a La Liga-elsőség, a játékmester annak a tudatában szerződhet Barcelonába, hogy ettől fogva minden egyes versenysorozatnak favoritként állhat neki. Ez Liverpoolban sosem adatott meg neki.

A távozás mikéntje miatt nem fogják szeretni az Anfielden, ám átigazolása logikus lépcső pályafutásában. Egyben logikus fejlemény abban a hatalmi harcban, amelyben a klubokkal szemben egyre inkább a játékosoknál van az erő. Ez utóbbi kalkulálható fenyegetés a klubok számára: ha nem tudják kielégíteni a trófeaéhséget és az egyéni ambíciókat, akkor a méregdrága játékosok másfelé veszik az irányt.