Di Stéfano lazít a „kegyetlen gyilkos” Maximo Canalesszel

 

A Real Madrid játékosai bementek az öltözőbe, és mindenki a maga dolgával foglalkozott, amikor fegyverlövések hallatszottak. Caracasban vettek részt a La Pequena Copa del Mundo (Kis világbajnokság) nevezetű tornán 1963 augusztusában a döglesztő melegben.

A venezuelai főváros izzott a feszültségtől. A kormány és a forradalmi gerillák közötti harc háborúval fenyegetett. Semmi sem indokolta, hogy a spanyol bajnok ilyen helyen időzzön, kivéve persze a pénzt. A Real Madrid ekkor már vonzó brandnek számított.

Mindenki látni akarta a csapatot és a legendás Alfredo Di Stéfanót, aki a mögötte álló évtizedben hétszer lett bajnok klubjával, és ötször emelte a magasba a BEK-serleget. Személyében új értelmet nyert a középcsatár posztja, és több mint 300 gólt jegyeztek fel a neve mellé.

Az utókor talán csak azért nem őt tekinti minden idők legnagyobb futballistájának, mert sosem játszott világbajnokságon, hiába volt tagja az argentin, a kolumbiai és a spanyol válogatottnak is. Ezzel együtt 1963-ban ő volt a földkerekség legismertebb labdarúgója, és a bizonytalan politikai környezetben könnyen vált célponttá emiatt.

Tovább rontotta helyzetét a tomboló trópusi hőség és hátfájása, ahogy pedig egyre idősebb lett, mind több sérülés érte. La Saeta Rubio, azaz a Szőke Nyíl ekkor már 37 éves volt. Egy kicsit veszített életerejéből, és sokat a hajából, de ezzel együtt is ő volt a Real Madrid ékköve, csapattársai közt pedig ott volt Puskás Ferenc, Paco Gento és José Santa­maría.

A Real játékosai csapdába kerültek az Olimpiai Stadionban, a hangosbeszélő vészjelzéseket adott le, a közönség pedig pánikba esett...

A teljes cikket elolvashatja a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!