Gattuso és Ancelotti szép éveket töltött el a Milanban (Fotó: AFP)

 

 

„Negyven év… Kedves Rino!

Ez komoly gratulációt érdemel, nem elég a szokásos telefonbeszélgetésünk, a rendszeres csevegésünk, a gyakori tréfálkozásaink. A negyven év remek alkalom arra, hogy visszatekints. Elég idő eltelt, hogy emlékezz a múltra, s ugyanakkor még hosszú évek állnak előtted, amelyek során új célokat teljesíthetsz.

Látlak a Milan kispadján, és őrült módjára viselkedsz, üvöltesz, kiabálsz, tüzeled a játékosaidat. Azt hiszem, te vagy a megfelelő személy erre a feladatra.

Szükség van a szenvedélyedre, a karakteredre, az alázatodra, amivel minden akadályt leküzdesz. Szintén nélkülözhetetlen a humorod, amivel feszült szituációkat tudsz kezelni, illetve a hirtelen dühöd, amivel ha kell, valakit felversz a legmélyebb álmából is.

Egy csapatban mindig van valaki, aki elszundít…

Ezt csodáltam benned mindig: bár az élet nem áldott meg kiváló technikai kvalitásokkal, mégis rendre elérted a céljaidat.

De az a löket, amit nekünk adtál, senkiben sem volt meg. Különleges voltál, tudtad, hogyan add át ezt másoknak.

Hányszor láttam, amint egy csapattársadnak magyarázol, hogy segítsd, bátorítsd, támogasd a nehéz pillanatokban...

Ez a futball. A sémák, a felállási formák, a passzok, a letámadás és a kontrák mögött ott vannak az emberek. És ők jelentik a különbséget.

Édes Rino, értem és a Milanért mindent megtettél. Nagyjából nyolc évig voltam az edződ. Elviseltelek.

A mérkőzések előtt hozzád se lehetett szólni: mérges és morcos voltál. Így készítetted fel magadat. Mivel én is futballoztam, tudtam, hogyan kell hozzád szólni: egy vicc, egy nevetés, egy közös séta a pálya felé az öltözőből elég volt, hogy lecsillapodj.

Emlékszel, amikor 2007-ben a januári máltai edzőtáborban Kaha Kaladze a születésnapodon az őrületbe kergetett téged, mert gúnyt űzött belőled, a többiek pedig adták alá a lovat? Úgy tettem, mintha nem venném észre, de tudtam, hogy ki kell öntened magadból a mérget.

Egyik este Kaladze után siettél az étteremből, nem akarom tudni, mi történt. Azt viszont tudom, mi történt néhány hónappal később. Akkor ott Máltán megígértem neked: eljutunk a Bajnokok Ligája döntőjéig. Bolondnak néztél.

Aztán nemcsak eljutottunk a fináléba, de meg is nyertük azt. És te, Rino, te voltál a lelke annak a Milannak. Remélem, sokáig maradsz a kispadon, megérdemled!”