A nehézatlétákkal csak a baj van. Az egyik (birkózás) nagy nehezen bent maradt az olimpiai programban, a másikat (súlyemelés) annyira dicsérgeti a NOB, hogy talán mégsem dobja ki, a harmadiknak (ökölvívás) meg a szövetsége nemkívánatos, de a sportág, úgy fest, maradhat.

A birkózóknak hatalmas mázlijuk, hogy éppen Szentpéterváron döntött arról öt éve a NOB, hogy az ősi, ráadásul magyar szemmel is rendkívül sikeres sportág helyébe mondjuk nem a vusu (nyilván mindenki tudja mi az, amúgy ősi kínai harcművészeti sport) lép, hiszen Vlagyimir Putyin nemcsak rendkívül szívélyesen köszöntötte a végrehajtó bizottság tagjait, de rövid beszédében azt is elmondta: ő személy szerint nagyon kedveli a birkózást. És innentől nem voltak kérdések – jellemző, hogy az ökölvívók mai kármentését az időközben újra megerősödő birkózók szerb elnöke, Nenad Lalovics felügyeli.

 
THOMAS BACH: SZERETNÉNK, HA LENNE ÖKÖLVÍVÓTORNA AZ OLIMPIÁN

Az ökölvívók elszánt fickók, önmagukat is képesek padlóra küldeni, hiszen csak azért is Gafur Rahimovot választották újra AIBA-elnöknek, aki nem sokkal nagyobb bűnöző, mint azok, akik szerint vállalhatatlanul az, a döntés mégis kiverte a finnyás NOB-tagoknál a biztosítékot. Ez eleve nem ígér sok jót, még a legjobb verzió az, hogy lesz boksz Tokióban (nemigen tud nem lenni, a program évek óta végleges), csak éppen nem a saját világszövetsége rendezi, hanem vagy a NOB, vagy a vadabb forgatókönyv szerint valamelyik profi világszervezet, esetleg egy erre az alkalomra gründolt magáncég. Jelenleg csak az biztos, hogy a Rahimov vezette AIBA Japánba sem teheti be a lábát, nemhogy a játékokra. Amúgy pedig egyedüliként az összes olimpiai sportág közül az ökölvívás olimpiai kvalifikációjáról nem tudni semmit, miközben alig több mint másfél év múlva fellobban a láng.

A súlyemelők nyilván örülnek a bunyósok felől érkező rémhíreknek, hiszen így kevesebb fény esik rájuk, miközben a NOB továbbra is „aggódik” a doppingérzékeny sportág sorsa miatt. Igaz, ez a tokiói részvételt már nem, ellenben a 2024-es párizsit nagyon is érintheti. És hiába hálás az IWF és magyar elnöke, Aján Tamás a Nemzetközi Olimpiai Bizottság erőfeszítéseiért, ha az utóbbi továbbra is fenntartja a súlyemelés ideiglenes státuszát a 2024-es műsorban.

Itt tartunk most, a hosszú évtizedekig mozdulatlan ötkarikás program, amely lassan nőtt-növögetett, már rég elérte a határait, és csak mások kárára kerülhet be új sportág. Thomas Bachék nem viccelnek, és úgy tűnik, ennek a régiek közül kizárólag olyanok ihatják meg a levét, amelyek legendák sorát adták a magyar sportnak.