Ha a britek összezárnak, a nehézsúlyú profi boksz egy ideig az ő territóriumuk lehet. Noha ezen a szinten a pénz többet nyom a latban, mint a nemzeti érdek, elképzelhető, hogy a Bokszvilágtanács (WBC) világbajnoka, Tyson Fury és a Bokszvilágszövetség (WBA), a Nemzetközi Bokszszövetség (IBF), valamint a Bokszvilágszervezet (WBO) trónján ülő londoni olimpiai aranyérmes Anthony Joshua egymás közt dönti el, melyikük az undisputed champion, azaz a vitathatatlan bajnok, aki egyesíti a világbajnoki címeket. Annak, hogy ők ketten bokszoljanak a címért, feltétele, hogy nem hozzák tető alá a harmadik Fury–Deontay Wilder összecsapást. Azt, hogy erre mennyi az esély, nem tudni, mindenesetre az első, a pontozók szerint döntetlenre adott meccsükön is a brit volt a jobb, annak ellenére, hogy kétszer is padlóra került, a másodikon pedig leiskolázta az amerikait. Noha a bunyóban nem egyedi eset, hogy két fél harmadszor is egymásnak esik – nehézsúlyban erre jó példa az amerikai Muhammad Ali és honfitársa, Joe Frazier trilógiája, valamint Evander Holyfield és Riddick Bowe csatája –, valami azt súgja, Fury és Wilder között nem lesz triplázás.

Pillanatnyilag a négy nagy világszervezetnél a két brit (Fury, Joshua) a világbajnok, amikor az ugyancsak brit Lennox Lewis 1999 novemberében győzött az amerikai Evander Holyfield ellen, „csupán” a WBC, a WBA és az IBF vb-öveit birtokolta, igaz, ehhez hozzácsapta a Nemzetközi Bokszszervezet (IBO) övét is, de az utóbbi szervezet nincs a négy nagy között. A WBO öve ez idő tájt – nyilván kitalálják – az egyik Klicsko testvér, Vitalij tulajdonában volt. (Nem tartozik szorosan a témához, de az idősebb Klicsko fivér és Lewis 2003-ban megmérkőztek, a brit a hatodik menetben Vitalij sérülése miatt technikai KO-val győzött.) Furyt és Joshuát megelőzően brit színekben David Haye ülhetett világbajnoki trónra, 2009-ben az orosz Nyikolaj Valujev legyőzésével a WBA bajnoka lett – ám amikor 2011-ben Vladimir Klicsko színe elé került és a WBA-, IBF-, WBO- és IBO-címért bokszolt, pontozással kikapott. S ha már a fiatalabb Klicsko fivér: a nevéhez fűződik a nehézsúlyú boksztörténet egyik legmeglepőbb veresége, 2003 márciusában a dél-afrikai Corrie Sanders az első és a második menetben kétszer-kétszer padlóra küldte, mire a mérkőzésvezető beszüntette a küzdelmet. A család „nevében” aztán Vitalij visszavágott – tett már ilyet korábban is, akkor az öccsét ugyancsak megverő Ross Purittyn állt nemes bosszút a WBA vb-címéért. Chris Byrdön pedig Vladimir vett elégtételt 2006 áprilisában...

De térjünk vissza Lennox Lewishoz! Az 1988-as olimpián nehézsúlyban még kanadai színekben aranyérmet szerző – egyébként londoni születésű – bunyós 1992 tavaszán ismét brit állampolgárságért folyamodott. Ekkor még nem tartozott a hivatásosok szűk élmezőnyéhez, de miután Donovan Ruddockot TKO-val elintézte, 1993 májusában a megüresedett WBC-trónért Tony Tuckerrel bokszolhatott, pontozással le is győzte. Az eredeti terv szerint a Tucker–Lewis csata nyertese a vitathatatlan bajnok címéért (WBC, WBA, IBF) az 1992 novemberében rendezett Holyfield–Bowe találkozó győztesével csaphatott (volna) össze. Igen ám, de a pontozással nyerte Bowe nem állt ki Lewis ellen, mire a WBC lemondatta az övről. Ehhez kapcsolódik a híres történet: a WBC trónja úgy üresedett meg, hogy Bowe a szervezet övét a kukába dobta, és azt üzente Lewisnak, halássza ki onnan... Tucker ellen kihalászta, s első címvédésnek egy brit–brit mérkőzés következett: a britek által nehezen elfogadott Lewist az angolok kedvence, Frank Bruno hívta ki. Bruno addig egy címmeccsen bokszolhatott, Mike Tyson ellen, de 1989 februárjában TKO-val vesztett a WBC, WBA, IBF övéért kiírt összecsapáson – aztán éppen Tyson volt az, aki börtönből szabadulását követően 1996-ban is elintézte a britet, akinek ez volt karrierje utolsó meccse. Brunónak nem volt szerencséje Lewisszal sem: az 1993-as házirangadón a hetedik menetben TKO-val kikapott. Ám, hogy milyen furcsa az élet: Lewis meglepetésre vereséget szenvedett Oliver McCalltól, és nem találják ki, ki szerezte vissza a briteknek a WBC trónját. Bizonyos Frank Bruno...

Lewis és Bruno brit, akárcsak Fury és Joshua vagy éppen David Haye. De Holyfield, McCall, Mike Tyson, Bowe, Tucker, Byrd, a még korábbi időszakból Ali és Frazier vagy a felsorolásban nem szereplő George Foreman amerikai állampolgár. Ám szó esett a Klicsko fivérekről, Vitalij és Vladimir a szovjet utódállamot, Ukrajnát képviselik, Valujev orosz, Alekszandr Povetkin szintén, Szultan Ibragimov ugyancsak, a Valujevet legyőző Fehér Tyson, azaz Ruszlan Csagajev üzbég, Szjarhej Ljahovics fehérorosz.

Az 1996-ban Atlantában szupernehézsúlyban olimpiai aranyérmes Vladimir Klicsko az ötkarikás játékok után állt profinak a hamburgi illetőségű Universum Box-promotion ökölvívójaként, első vb-címmeccsét 2000 októberében vívta a WBO övéért Chris Byrd ellen, s pontozással győzött. Bátyja, a több mint négy esztendővel idősebb Vitalij előbb lett világbajnok, 1999 júniusában a brit Herbie Hide-ot ütötte ki a WBO övéért. Harmadik trónvédése során azonban porszem került a gépezetbe, Byrd ellen leszakadt a válla – aztán Byrd első címvédése nem sikerült, mert Vladimir kipontozta. Nyilvánvaló volt, hogy a testvérek nem bokszolnak egymás ellen, Vitalij második vereségét Lewistól szenvedte el a WBC övéért, ezt követően maradt a Boksz­világtanács égisze alatt, utolsó meccsét 2012 szeptemberében Manuel Charr ellen vívta, elmúlt már 41 éves, amikor szögre akasztotta a kesztyűket. Mérlege imponáló (45–2–0, 41 KO–TKO), más kérdés, hogy a normál alapállású bunyós stílusáért nem rajongott a világ. Balegyeneseivel remekül tartotta távol ellenfeleit, viszont nem kockáztatott, és ezt a tengerentúli közönség nem díjazta. Nagyjából ez mondható el öccséről, azzal a különbséggel, hogy Vladimir kevésbé volt ütésálló, Ross Puritty, Corrie Sanders és az amerikai Lamon Brewster is 12 meneten belül elintézte. A legvégére pedig maradt a Joshua és a Fury elleni vereség, bátyjához hasonlóan 41 esztendősen hagyta abba pályafutását (64–5–0, 53). Brewster elleni vereségét követően három orosz ellenfelét is legyőzte, Ibragimovot, Csagajevet és Povetkint (valamennyien voltak világbajnokok). A Klicsko testvérek mellett ők, továbbá Valujev és Ljahovics képviselték a királykategóriában az exszovjet vonalat. Valamennyiüknek különleges beceneve volt, Valujev a Keleti Bestia, Ljahovics a Fehér Farkas elnevezést kapta, 2008 februárjában előbbi pontozásos győzelme után le lehetett írni, hogy a Keleti Bestia elintézte a Fehér Farkast. Igaz, ez a meccs nem vb-címért ment, azt Valujev 2007 áprilisában Csagajev ellen pontozással elvesztette. A 213 centis gólem Wilfried Sauerland istállójához tartozott, a főnök felismerte, hogy a királykategóriában is meg lehet szorongatni az amerikaiakat. Az óriás 2005 decemberében John Ruizzal bokszolt a WBA övéért, az amerikait korábban a született középsúlyú Roy Jones is megverte. A WBC-nél Hasim Rahman volt a bajnok, az IBF-nél Chris Byrd, a WBO-nál Lamon Brewster. Vitalij Klicsko 2004-ben térdsérülését kúrálta, Mike Tyson éppen valamelyik hölgyismerősével erőszakoskodott, úgyhogy eljött a másfél mázsás Valujev ideje. Az aktuális ranglistákon a fightnews.com a 8. helyre tette, a boxrec.com a 20.-ra, mégis bevette Berlint, és a Max Schmelingről elnevezett sportcsarnokban legyőzte John Ruizt. Aki látta a meccset, állítja, az abban az évben elhunyt szegény névadó forgott a sírjában.

Térjünk vissza napjainkhoz. A régmúlt amerikai dominanciáját Lewis megtörte, ezzel párhuzamosan és némileg később a Klicsko fivérek uralták a nehézsúlyt. Velük együtt néhány exszovjet bunyós is eljutott a vb-címig, ám a kétezres évek első másfél évtizedét Klicskóék uralkodása jellemezte, majd Joshua és Fury révén a britek átvették a hatalmat.

De ami a legfontosabb: a királykategóriában felpezsdült az élet.